A kommün fokozza az osztályharcot

Pár héttel a kommunista puccs után a kötelező lelkesedés érzékelhetően kezd alábbhagyni. Hosszas beszédek követik egymást a gyűléseken.

Román katonák vonulnak egy magyar városban Fotó: Wikimedia

Landler Jenő népbiztos kiemeli: „A munkásság azt mondta, hogy megunta a pártközi szeretkezést (sic!), a gyakorlatba átültette a Kommunista Kiáltvány azon alapelvét, hogy a proletariátus csak önmagát szabadíthatja meg.”

Közben a pártlap egy-két nappal később ad hírt arról, hogy a sárospataki lázadás „főbűnösét”, Kriskó Jánost, aki két vörös gárdistát megölt, felakasztották. Arra nem tesznek utalást, hogy Becker Andrást, akit cinkostársként emlegetnek, szintén felakasztották, csak őt nem Sátoraljaújhelyen, hanem – mint Gratz Gusztáv A Forradalmak korában írja – a sárospataki városháza vasrácsára.

Jászárokszálláson három embert ítél golyó általi halálra a forradalmi törvényszék, amit azonnal végrehajtanak a sajtóbeszámolók szerint. Az ítélet okait nem ismertetik. Egy másik hír: „A forradalmi törvényszék tízévi fegyházra ítélte Szeidner Józsefet, mert a marhahúst a maximális áron felül árusította egy-két koronával.”

Román katonák vonulnak egy magyar városban
Fotó: Wikimedia

Április 17-én a Pesti Hírlap közli: „A románok a fegyverszüneti szerződés utólagos flagráns (nyilvánvaló – a szerk.) megsértésével megtámadták az erdélyi határon álló csapatainkat. A támadást április 16-án kezdték és a mai napon folytatják.” A tanácskormány – amelyet a támadás készületlenül ér – 19-én „Veszélyben a forradalom! Munkások! Elvtársak! Elvtársnők!” megszólítással hosszas kommünikét tesz közzé. „Fegyverkezzetek!”, mert „Elérkezett a tettek ideje a nemzetközi proletárság magyarországi csoportja számára.”

Hurráoptimistán hozzáteszik: „Bizonyos, hogy román proletár testvéreink soraiban is ott jár a szociális forradalom lelke. Bizonyos, hogy a kezükbe nyomott fegyvert ők is hamarosan elnyomóik és hóhéraik ellen fordítják majd!” „A nemzetközi burzsoáziától és cselédségtől (sic!) fenyegetett magyarországi proletárforradalom védelmére” szólítják föl „a munkások, parasztok és katonák millióit”.

A budapesti munkás- és katonatanács 19-i ülésén Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos úgy látja: „A proletariátus diktatúrája, hatalma Magyarországon aránylag túlságosan kevés áldozattal (sic!), túlságosan könnyen, aránylag nagyobb harcok és veszedelmek nélkül valósult meg.” Kun Béla hangoztatja: „Nem állunk a területi integritás alapján.”

Majd kiadja a jelszót: „Minden proletár ki a frontokra!” Szamuely Tibor népbiztos úgy fogalmaz: „Ma a veszély közeledtére vörös lobogót kell körülhordozni, amelyre az legyen írva: Veszélyben a proletár-haza! Halál a proletariátus minden ellenségére! Halál a burzsoáziára!”

A Népszava összegzése: „A nemzetközi proletárforradalom igenis jön, úton van, és ha a munkásság minden áldozatra kész (…), akkor hasztalan örvendeznek vackaik rejtekhelyén a nyílt és titkos ellenforradalmárok.”

A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT, a harmadikat ITT, a negyediket ITT tudják elérni.