A lakáshivatalokat átvevő Szamuely Tibor és Vágó Béla népbiztosok közleményében szerepel: a lakásigénylők nagy része olyanokból áll, „akik a diktatúra hatalmát elsősorban kis piszkos érdekeik megvédelmezésére akarják felhasználni és arcátlanul a szervezett munkások elé tolakodnak”. Úgy folytatják: „a vidékről, külföldről és főleg Galíciából beköltözött naplopó és árdrágító elemeket rövidesen eltávolítjuk Budapestről”. Miután a „galíciai” antiszemita hívószó volt már akkor is, nem kérdés, kik kerültek célkeresztbe.
Eötvös Loránd április 11-i temetéséről beszámolnak a lapok, ám többnyire a kisebb hírek között. A Pesti Hírlap nekrológot szentel neki, ám meghökkentően kommentálják azt, hogy „vörös lobogóval, mint a munkástársadalom halottját” búcsúztatták: „Hogy pillanatig tartó félreértés se legyen: a munkásságnak ez a kegyeletes aktusa nem jelentette a burzsoázia iránt való megengesztelődést.”
Az oktatásban szintén nagy leépítések voltak. A Világ Az uj egyetem című cikke azzal nyit: „A régi rendszer utolsó nyomait söprik ki az egyetemről”. A meghagyott tanárok felsorolása után azt olvasni, az elmaradtak helyettesítésére milyen előadásokat rendelt el a közoktatásügyi népbiztos. Az egyik: Ostern Salamon Pál (Az izlám kommunizmusáról).
Eközben a Somogy megyei Fülesen 11-én halálos ítéletet szab ki a Sopronból kiszálló törvényszék a község plébánosára, mert a Vörös Hadsereg egy karhatalmi századát a felháborodott gazdák megtámadták és őt vádolták a lázadás szításával. A Népszava azt írja: „A forradalmi törvényszék Szedeniker Antal plébánost golyó általi halálra ítélte és az ítéletet, fél órával annak kihirdetése után, éjjel 12 órakor, a gróf Zichy-féle kastély előtti térségen végrehajtották.”Az április 13-i Pesti Naplóban olvasni: „Kivégeztek egy ellenforradalmárt”. Kiderül: Sátoraljaújhelyen a sárospataki lázadás főbűnösét, Kriskó Jánost ítélték kötél általi halálra, mert „arra akarta rávenni a környékbeli könnyen hívő parasztokat, hogy támadják meg a Sárospatakon állomásozó vörös gárdát”. Két vörösgárdista vesztette életét. Úgy tudósítanak: „Az ítéletet a vármegyeház előtt lévő téren hajtották végre nagyszámú nép jelenlétében, amelyen a forradalmi vádbiztos felhívott, hogy okuljanak Kriskó példájából, mert a proletárdiktatúra irgalmatlanul bán el mindenkivel, aki nem engedelmeskedik a Forradalmi Kormányzótanács rendelkezéseinek.”
A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT, a harmadikat ITT tudják elérni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!