A kommunista szent anya gyermekei

Szűk körű állampárti választást tartanak 1919. áprilisban. Kiderül: a kommünnek vannak antiszemita rendelkezései is. Vezetői azt hiszik, hogy a világforradalom a küszöbön áll. Egyre több a kivégzés.

Az április hetedikei munkás- és katonatanácsi választás előtt a Népszava a kétértelmű „Minden proletár álljon az urnák elé!” felszólítással serkent a részvételre. Utána győzelemként könyvelték el, hogy „félmillió proletár szavazott”. Ez a kis szám úgy állt elő, hogy szinte mindenkitől megvonták a választójogot, s a „proletárok” közül is csak azok voksolhattak, akik szakszervezeti vagy szocialista párttagkönyvet mutattak föl. A választás valójában ellenfél nélkül zajlott, hisz kizárólag állampárti jelöltek voltak. Garbai Sándor, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke Székesfehérváron, a népbiztosok közül Kun Béla és Landler Jenő Salgótarjánban, Kunfi Zsigmond Győrben tartott nagygyűlést, Bőhm Vilmos pedig Kecskeméten. A hangulati aláfestést olyan cikkek adták, mint ami a Pesti Hírlapban „Proletárok a mágnáspalotákban. A Józsefváros grófjaitól elvették a nagy lakásokat. Hurcolkodnak a burzsoák” alcímekkel jelent meg. Az újságok mint „az első szovjetválasztásról” számoltak be Magyarországon. Az egyik riportban „Törölni, törölni, burzsoá, tévedésből került az elvtársak közé” kiáltással hívja föl a veszélyes osztályellenségre a figyelmet.

Nagy ováció kíséri a bajor tanácsköztársaság müncheni kikiáltását. A testvérkormányt forró szavakkal üdvözli levelében Kun Béla. Az Est Dia­dalmasan című vezércikkének utolsó mondata: „Üdvözlet a bajor köztársaságnak, a kommunista szent anya harmadik gyermekének.” A vörös kommün vezérei hurráoptimistán ítélték meg a világforradalom kilátásait. Hamburger Jenő népbiztos Kaposváron úgy fogalmaz: „Szentül meg vagyunk arról győződve, hogy néhány héten belül lángba borul egész Euró­pa és mindenütt diadalmaskodni fog a proletárdiktatúra.” Pogány József népbiztos a Neues Wiener Journalnak kijelenti: „Egész Közép-Európa két hónap alatt a szovjet államok hatalmas blokkját fogja alkotni.” A munkanélkülieknek tartott gyűlésen Rabinovits József népbiztos pedig azt fejtegeti: „Elindult már Oroszországból a történelmi mozdony (…) A világforradalmat feltartóztatni lehetetlen.” A lapok a Pravda alapján közlik: „Tavaszra várják az oroszok a bolsevizmus amerikai diadalát.”

A lakáshivatalokat átvevő Szamuely Tibor és Vágó Béla népbiztosok közleményében szerepel: a lakásigénylők nagy része olyanokból áll, „akik a diktatúra hatalmát elsősorban kis piszkos érdekeik megvédelmezésére akarják felhasználni és arcátlanul a szervezett munkások elé tolakodnak”. Úgy folytatják: „a vidékről, külföldről és főleg Galíciából beköltözött naplopó és árdrágító elemeket rövidesen eltávolítjuk Budapestről”. Miután a „galíciai” antiszemita hívószó volt már akkor is, nem kérdés, kik kerültek célkeresztbe.

Fotó: Fortepan

Eötvös Loránd április 11-i temetéséről beszámolnak a lapok, ám többnyire a kisebb hírek között. A Pesti Hírlap nekrológot szentel neki, ám meghökkentően kommentálják azt, hogy „vörös lobogóval, mint a munkástársadalom halottját” búcsúztatták: „Hogy pillanatig tartó félreértés se legyen: a munkásságnak ez a kegyeletes aktusa nem jelentette a burzsoázia iránt való megengesztelődést.”

Az oktatásban szintén nagy leépítések voltak. A Világ Az uj egyetem című cikke azzal nyit: „A régi rendszer utolsó nyomait söprik ki az egyetemről”. A meghagyott tanárok felsorolása után azt olvasni, az elmaradtak helyettesítésére milyen előadásokat rendelt el a közoktatásügyi népbiztos. Az egyik: Ostern Salamon Pál (Az izlám kommunizmusáról).

Eközben a Somogy megyei Fülesen 11-én halálos ítéletet szab ki a Sopronból kiszálló törvényszék a község plébánosára, mert a Vörös Hadsereg egy karhatalmi századát a felháborodott gazdák megtámadták és őt vádolták a lázadás szításával. A Népszava azt írja: „A forradalmi törvényszék Szedeniker Antal plébánost golyó általi halálra ítélte és az ítéletet, fél órával annak kihirdetése után, éjjel 12 órakor, a gróf Zichy-féle kastély előtti térségen végrehajtották.”Az április 13-i Pesti Naplóban olvasni: „Kivégeztek egy ellenforradalmárt”. Kiderül: Sátoraljaújhelyen a sárospataki lázadás főbűnösét, Kriskó Jánost ítélték kötél általi halálra, mert „arra akarta rávenni a környékbeli könnyen hívő parasztokat, hogy támadják meg a Sárospatakon állomásozó vörös gárdát”. Két vörösgárdista vesztette életét. Úgy tudósítanak: „Az ítéletet a vármegyeház előtt lévő téren hajtották végre nagyszámú nép jelenlétében, amelyen a forradalmi vádbiztos felhívott, hogy okuljanak Kriskó példájából, mert a proletárdiktatúra irgalmatlanul bán el mindenkivel, aki nem engedelmeskedik a Forradalmi Kormányzótanács rendelkezéseinek.”

A sorozat első részét ITT, a másodikat ITT, a harmadikat ITT tudják elérni.