Eleonóra 2024. február 21.
logo

A mentőknél nincsenek királylányok

Haiman Éva
2019.09.04. 05:50
A mentőknél nincsenek királylányok

Mindössze két éve lehetnek Magyarországon nők is mentőápolók. A gyengébbnek tartott nem képviselőiről persze gyorsan kiderült, hogy egyáltalán nem gyengék, s hogy éppoly jól megállják a helyüket ezen a poszton is, mint mentőorvosként vagy mentőtisztként.

Két fiatal nő fogad az Országos Mentőszolgálat Markó utcai bázisán. Aki nem itt találkozik velük és nem mentős ruhában látja őket, valószínűleg soha nem találja ki, mi a foglalkozásuk, annyira valószerűtlenül törékenyek és csinosak.

Mégis, a mentőzés az életük: Székely Krisztina orvosként dolgozik az OMSZ-nál már nyolc éve, Szűcs Brigitta pedig, aki jelenleg mentőtisztnek tanul a főiskolán, a végzésig mentőápoló a Központi Mentőállomáson. Brigitta az egyike azoknak, akik két évvel ezelőtt elsőként jelentkezhettek női ápolónak a mentőszolgálat kötelékébe. Azt mondja, az első perctől csak segítőkész hozzáállást tapasztalt, ami nagyon megkönnyítette a beilleszkedését. – Elfogadják, sőt elismerik a munkámat, és egyre többen örülnek, ha velem dolgozhatnak.

Szűcs Brigitta és Székely Krisztina egy erős fizikumot igénylő szakmában áll helyt
Fotó: Kurucz Árpád

A kórházakban és a betegektől is nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Hálás vagyok a lehetőségért, kiváltságnak érzem, hogy itt dolgozhatok – fogalmaz. Brigitta szerint bár a mentőápolói munka fizikailag megterhelő, hiszen cipelni kell a súlyos felszereléseket, a hordágyat vagy az ülőkocsit, de az igazi nehézség sokkal inkább úgy megmaradni nőnek, hogy közben ne nőként, hanem kollégaként tekintsenek rá.

S hogy ez valójában mekkora kihívás, azt a „másik”, vagyis a férfiak oldaláról a Markó utcai épület udvarán riasztásra váró főmentőápoló, Balogh János úgy jellemzi: a mentőápoló és a gépész (miként itt a gépkocsivezetőket nevezik) egyelőre még férfiszakma, ahol ezért a lányoknak kell alkalmazkodniuk, mert ők vannak kevesebben.

De – mint mondja – itt nagyon gyorsan befogadták a lányokat, akik ügyesen terelgetik, irányítják „a fiúkat”, és bizonyították szakmai rátermettségüket.

Székely Krisztina doktornő szerint ez utóbbi a kulcs: nem az a lényeg, hogy férfi vagy nő megy-e ki egy beteghez, hanem az, hogy birtokában van-e a szükséges tudásnak, képességeknek.

A szőke orvosnő – akinek a férje is mentő, jelenleg a Budai Mentőállomást vezeti – úgy fogalmaz: az orvosok és a mentőtisztek között ugyan mindig sok nő volt, de azért a mentőszolgálat kivonuló állománya a mai napig egy férfiközösség.

Amelyik nő ezt kezelni tudja, annak nincs gondja a beilleszkedéssel – mondja, hozzátéve: a férfiak között is van, aki nem érzi itt jól magát, ez inkább habitus, embertípus, semmint nem kérdése. – Fizikailag ugyanakkor valóban nehéz ez a szakma, főként ápolóként, mert ők eleve csak ketten-hárman vannak egy helyszínen, attól függően, milyen típusú mentőegységen dolgoznak. De van, hogy a mentőorvosnőknek is ki kell venniük a részüket a fizikai munkából.

Ha a fiúk cipelik a beteget hordágyastul, akkor az összes táskát, csomagot én viszem, ami összességében több tíz kilót is nyom. Persze megpróbálják ezt figyelembe venni a bajtársak, és előzékenyek velünk, de nem várható el tőlük, hogy csak azért kíméljenek minket, mert nők vagyunk. Aki idejön dolgozni, az jó, ha tudja, hogy itt nem lesz királylány.

Hogy mégis hogyan tudnak nők maradni ebben a férfias világban? Úgy – válaszol Krisztina –, hogy nagyon figyelnek, vigyáznak rájuk. Ha például veszélyes a szituáció, azonnal közbelépnek, és ez nagyon jólesik. A doktornő szerint nőként viszont sokszor könnyebb dolguk van, például mert empatikusabbak, és ezzel könnyebb hatni a betegekre.

De azért is jó és fontos, hogy már mentőápolóként is dolgoznak nők, mert egészen más a fókuszuk, a problémamegoldási és a gondolkodási sémájuk, és bármilyen banális ez, tényleg több mindenre tudnak figyelni egyszerre. Mindez nagyon jól kiegészíti a férfiakat, és csak előnyére válik a betegellátásnak. Arra a kérdésre, hogy vajon nem befolyásolja-e negatívan a családalapítást ezen az általuk is férfiasnak tartott területen dolgozni, azt mondja: aki akar gyereket, az vállal, a sürgősségi szakmák pedig, ahogyan csak lehet, támogatják is a nőket a gyermekvállalásban.

Az Országos Mentőszolgálat immár harmadik alkalommal nyerte el idén a Családbarát munkahely címet – ezt már a főigazgatótól tudom meg. Csató Gábor volt az, aki miután 2017 elején átvette az OMSZ irányítását, elhatározta: a nők számára is megnyitja az ápolói státuszt. Az indokokról pedig így beszél: – Még orvostanhallgató voltam, amikor döbbenten láttam, hogy a medikák nem mentőzhetnek, mert női ápolókat nem foglalkoztat a mentőszolgálat.

A magyarázat az volt, hogy nemegyszer túlsúlyos betegeket kell mozgatni, miközben láttuk, hogy az osztályokon az ápolók ugyanezt teszik. Később, amikor Olaszországban, illetve Nagy-Britanniában dolgoztam, láttam, hogy ott nemhogy ápolóként, de gépkocsivezetőként is alkalmaznak hölgyeket, van, hogy két nő érkezik a helyszínre mentőautóval.

Az OMSZ-nél nők tradicionálisan mindig is csak mentésirányítóként, adminisztratív területen vagy mentőtisztként, mentőorvosként dolgoztak. Amikor főigazgató lettem, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a mentőszolgálat ezen a téren is átlépjen a saját árnyékán, és 2017 nyarától meg is hirdettük a hölgyek számára ezeket az álláslehetőségeket – idézi fel.

Azóta átlagosan 50 és 60 közötti létszámban dolgoznak náluk mentőápoló hölgyek, ami ugyan nem sok, különösen, hogy összesen nagyjából 2300 mentőápolójuk van, de azt mondja, nem is várták, hogy százával választják majd nők ezt az egyébként valóban nem könnyű és nem feltétlenül nőies pályát. Jórészt azok jönnek, akik sürgősségi területen dolgoztak kórházban, és már megfertőzte őket a sziréna.

Csató Gábor elmondta: a jelentkezéseknek határt szab, hogy nem minden mentőállomás alkalmas a hölgyek fogadására. Ahonnan nem jár ki eset- és rohamkocsi, vagyis ahol nem dolgozik mentőtiszt, illetve mentőorvos, az nincs „nőiesítve”. A felújított, illetve újonnan épülő mentőállomások esetében azonban már figyelemmel voltak az új igényekre, a vadonatúj vecsési bázisra például már fel tudnának venni női mentőápolót – jelezte.

Ő is aláhúzta: a nők egészen másban jók, mint a férfiak, kitűnően kiegészítik egymást a családban is, márpedig az Országos Mentőszolgálat túlzás nélkül nevezhető egy nagy családnak. Végül elárulta, hogy a minap Ráckevén történt lövöldözésnél a helyszínre érkezett mentőautók egyikén is dolgozott egy mentőápolónő, és – mint a főigazgató fogalmazott – több mint kiválóan helytállt.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.