Na nem, ez már tényleg vicc.
Az MSZP úgy döntött, hogy az önkormányzati kampányát a megújulás szellemében Bangóné Borbély Ildikó hathatós közreműködésével kezdi meg… Ez szerintem összességében nézve három dolgot jelent.
Először, hogy az MSZP-nek vége van.
Másodszor, hogy az MSZP-nek lőttek.
Harmadszor, hogy az MSZP-nek annyi.
Ez persze legyen az ő bajuk. De a hűvös elemzés megköveteli, hogy mégis magyarázatot keressünk erre a figyelemre méltó jelenségre, Bangóné újbóli, főnixszerű felbukkanására. Igyekezzünk a politikai élet összes faktorát, komponensét, összetettségét, egyáltalán a világ bonyolultságát figyelembe véve választ keresni arra az igencsak fogós ravasz kérdésre, hogy vajon milyen érvek szólhattak Bangóné újbóli fellépése mellett, amikor az MSZP vezetősége szerint nagyon nagy jelentősége van az ország (bocsánat, a párt) szempontjából az önkormányzati választásoknak?
A válaszon gondolkodva, az összes elemzői tudásomat összeszedve, áttekintve a törésvonal-elméletet, a pártverseny koncentráltságát, a választási rendszert, az államhatalmi ágak elválasztásának téziseit, a verseny centrifugalitását, a többségi demokrácia kiindulópontjait, az osztálypárt-rétegpárt-néppárt dimenzióit, sőt, még Hegel tézis-antitézis-szintézis elméletét sem feledve arra a következtetésre jutottam, hogy ezt most tényleg nem értem.
Úgy látszik, van a politikai „jelenségeknek” egy olyan szintje, ahol még a legmélyebb elméleti analízis is megbicsaklik, mert a „probléma” újszerű, végtelenül összetett és nehezen felfejthető az eddig politológiai konnotációk segítségével.
És ez a szint Bangóné.
Ezen a szinten az elmélet leteszi a fegyvert, elismerve, vesztett: nincs hiteles magyarázata. Bangóné olyan, mint a csillagászatban a fekete lyuk, ami – mint tudjuk Bereményi Géza Budapest című dalszövegéből – „egy nem létező égitest”.
Na de Bangóné nagyon is létezik.
És ekkor döbbentem rá: diszciplínát kell váltanunk ahhoz, hogy megértsük Bangóné szigetszentmiklósi döbbenetes megjelenését, majd később sajtótájékoztatóját oktatási kérdésekben.
