Végnapjait éli Franciaország a migránsinvázió miatt

Franciaország elképzelt közeli jövőjét, az ország utolsó három napjának apokalipszisét írja le Laurent Obertone sikerlistás regénye. A francia író a V4NA-nak adott exkluzív interjút.

Franciaország gazdasági és társadalmi szempontból is a szétesés határán van, már nem alkalmazzák a törvényeket, egy bizonyos „progresszív” csoport irányít mindent és befolyásol mindenkit a médián keresztül, folyamatosak az összecsapások a külső kerületekben, a külvárosok bármikor háborús övezetté válhatnak. Mindennek oka pedig a francia nép akarata ellenére is évtizedek óta tartó nagymértékű bevándorlás. Erről beszélt a V4NA-nak a Gerilla című könyv írója, Laurent Obertone.

Franciaország elképzelt közeli jövőjét, az ország utolsó három napjának apokalipszisét írja le Laurent Obertone sikerlistás regénye. A francia író a V4NA-nak adott exkluzív interjút.

– A Gerilla – a Barbárok kora egy korábbi mű folytatása, amely a káoszba süllyedő Franciaországról szól ... ebben a műben az ország barbárok kezére kerül – ez csak fikció?

– Sajnos nem egészen... A könyv a francia hírszerzés munkáján, valamint a rendőrséggel és a vezérkarral, illetve a polgárháborúkkal kapcsolatosan folytatott kutatómunkámon alapszik. A helyzet nagyon aggasztó, és ebben a szakemberek is egyetértenek: fokozatosan kibontakozott és mára egyre valószínűbbé vált egy olyan forgatókönyv, amely korábban elképzelhetetlen volt.

– Ön a könyvben egy inkoherens, a szétesés küszöbén álló társadalmat mutat be, valóban ez a francia társadalom jelenlegi állapota? Franciaország továbbra is Európa, sőt, a világ egyik leggazdagabb országa.

– Igen, valóban gazdag ország volt. Manapság azonban gazdasági és társadalmi szempontból is a szétesés határán áll, különösen a közösségiesítés és az évtizedek óta a francia nép akarata ellenére folytatott nagymértékű bevándorlás miatt. Ez nekünk nagyon sokba kerül, és most nem csak a pénzben kifejezett értékekről beszélek, hanem olyan egyéb felbecsülhetetlen dolgokról, mint például a társadalmi kohézió, a biztonság és az életszínvonalunk ...

– 2005-ben nagy zavargások voltak a francia külvárosokban, azóta pedig semmi. Lecsillapodtak a kedélyek?

– Nem, valójában minden este történnek kisebb-nagyobb megmozdulások, helyi zavargások, támadások a rendőrök vagy a tűzoltók ellen... A rendőröknek parancsba adták, hogy ne vonják büntetőeljárás alá az elkövetőket, ne használják a fegyvereiket, ne zavarjanak egyes illegális kereskedőket. Előbb-utóbb sor kerül majd valamilyen incidensre, és akkor a külvárosok háborús övezetté válnak. A közösségi jelenség sokkal aggasztóbb, mint 2005-ben, és ehhez hozzáadódnak még a terroristák és az ultra baloldali csoportok, akik a káoszt kihasználva cselekednek.

– Egy nagyon legyengült államról szól, ennek a francia államnak van-e elég eszköz a kezében az erőszakhullám kezelésére a bevándorlók által sűrűn lakott városrészeken?

– Eszközök vannak, csak akarat nincs. Vezetőink csak kommunikációra vannak kiképezve, cselekvésre nem. Megbénítja őket a „progresszív” erkölcsük, amely szerint a bűnözők „alapvetően rasszista” társadalmunk áldozatai. Ráadásul hiába végzi el a rendőrség a munkáját, ha az igazságszolgáltatás nem áll mellette, akkor az egész hasztalan. A törvényt már nem alkalmazzák Franciaországban. Nagyon enyhe ítéleteket hoznak, amiket az esetek nagy részében nem is hajtanak végre.

Laurent Obertone író, oknyomozó újságíró

– Nemcsak etnikai és vallási törésről beszél Franciaország esetében, hanem egy népszerű és egy progresszív Franciaország közötti értékcsökkenésről is. Miben nyilvánul meg ez a megosztottság?

– Összefoglalva: ebben az országban az egyetemeken, a médiában, az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban az összes fontos posztot olyan „progresszív” egyének monopolizálják, akik csak a saját köreikből vesznek fel alkalmazottakat. Ők azok, akiknek pénzük van, ők a média és a hatalom fő mozgatórugói, ők irányítják a több tízmillió hallgatót és nézőt, napi szinten hirdetve nekik az „együttélés” igéjét, a nézők pedig hisznek nekik. De csak a hatalom irányítói rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyek lehetővé teszik ebből a helyzetből való kilábalást.

– Hogyan lehet megakadályozni, hogy káoszba süllyedjen Franciaország?

– Ha az igazságszolgáltatás alkalmazná a törvényt a bűnözés és a bevándorlás terén, az már hatalmas lépés lenne a káoszból való kilábalás felé. Másodszor, a tömegek szabadon kinyílvánított véleményére nagyobb figyelmet kellene fordítani, ahogy azt a demokráciákban szokás. Ha ez sikerülne, visszafordítható lenne a jelenlegi nagymértékű bevándorlás.

– Az írásai rendkívül komor hangulatúak, egy elfajzott Franciaországot sejtetnek, de vajon mi vár Európa egyéb országaira?

– Ez változó, egyes országok elitje az együttélés mellett voksol, gondoljunk csak Belgiumra, Németországra, Franciaországra, Svédországra ... Itt vannak a legsúlyosabb problémák. Úgy tűnik, hogy más országok azonban menekülnek, és ezzel kétségkívül hozzájárulnak a gondolkodásmód felrázásához Franciaországban is.

– Mi a véleménye a visegrádi országokról? Gondolja, hogy jobban fel vannak készülve az előrevetített összeomlás megelőzésére, mint Franciaország?

– Erkölcsileg biztosan. Megkerülték a tömegtájékoztatás azon aktivistáit, akik az utóbbi évtizedekben szinte állandóan jelen vannak Franciaországban vagy Németországban és akik a „migránsokat” abszolút jóként emlegetik. A visegrádi országok úgy vélik, hogy az ország őslakosai meg akarják őrizni és védeni örökségüket még a történelem legsötétebb korszakában is. Mindaddig, amíg ez a gondolkodásmód uralkodik, el tudják kerülni az önpusztítást, amely szemmel láthatóan ma nálunk, franciáknál a végkifejletet jelenti. Globális szinten azonban gyorsan változnak a dolgok, igaz, nem annyira gyorsan, mint amire szükség lenne. Intézményeink ugyanis olyan emberekkel vannak tele, akik még nem szembesültek azokkal a problémákkal, amelyeket másnap meg kell majd oldaniuk.

Magyarországon az első kötet Gerilla – Franciaország végnapjai címmel jelent meg és egyből az eladási listák élén nyitott. A könyvről írt ajánlónkat ITT OLVASHATJÁK.