Kereszténydemokrata üzenet korszerű tálalásban

Nagyjából negyed évszázadra nyúlik vissza a Fidesz konzervatív-keresztény fordulata, s a párt az első kormányzati ciklusában már az intézkedésekben is ezeket az értékeket képviselte. A Fidesz–KDNP-pártszövetség kialakulása újabb lépést jelentett a kormánypárt kereszténydemokrata identitásának megerősödésében, Orbán Viktor miniszterelnök pedig nemrégiben magát a keresztény szabadságot jelölte meg az illiberális politika értelmeként. A Magyar Nemzet által megkérdezett elemzők a kabinet politikáját az európai szellemi örökség megvédésére tett erőfeszítésként is értelmezték.

Semjén Zsolt és Orbán Viktor az Országgyűlésben. 2006 óta közös listán indulnak pártjaik Fotó: Havran Zoltán

Szavai szerint amellett, hogy a szimbiózis kialakította a Fidesz kereszténydemokrata arculatát, a KDNP jobboldali identitását is megerősítette, miután a baloldali kereszténydemokrata párt Giczy György és Bartók Tivadar nevével fémjelzett koncepciója botrányokba fulladt. – 2002-től szervesen és folyamatosan vált egyre egységesebbé a két párt együttműködése, amelynek látványos megjelenési formája a 2006-os választás volt, ahol először állították fel az azóta bevált formulát, a közös listát – fogalmazott az elemző.

Egy közösség, két szervezet

A pártszövetség jellegével kapcsolatban az igazgató kifejtette: német mintára a felekezet nélküli kereszténységet és az egyházaktól egyfajta függetlenséget őrző keresztény gondolatot képviselték. – A néppárti struktúra is fontos, hiszen egy kizárólag a keresztény miliőt képviselő párt csak néhány százalékos támogatást tud szerezni. Antall József is ezt az eszmét képviselte, s a rendszerváltozás után már az MDF is próbálkozott egy kereszténydemokrata koncepció megvalósításával. Ez akkor a miniszterelnök betegsége és a történelmi körülmények folytán nem lehetett sikeres, ám a Fidesz–KDNP képes volt a modern kontextusban, vagyis napjaink kritériumainak megfelelően megfogalmazni a kereszténydemokrata üzenetet, amelynek az elmúlt két évtized tanúsága szerint továbbra is stabil társadalmi támogatottsága van hazánkban – mutatott rá Mráz Ágoston Sámuel.

Mint mondta, mára nem is két pártról beszélhetünk, hanem egy kereszténydemokrata politikai közösség két szervezetéről. – Ezt jelzi az is, hogy 2002 után a kettős tagság is lehetségessé vált a Fidesz–KDNP-ben. Bár a pártszövetség legelőnyösebb formájaként a két szervezet fenntartását választották, ezt leginkább a hagyományőrzés és a státusvédelem indokolta – fogalmazott az elemző. Hozzátette: a nyugati világban erős a szekularizációs hatás, s ezt az elfordulást talán sikerült megállítani vagy lassítani, és olyan cölöpöket leverni, amelyek ezt az értékvédelmet hosszú távon is fenntarthatóvá teszik.

Szimbolika és gyakorlati lépések

A Fidesz–KDNP-pártszövetség a kormányzása alatt számos szimbolikus és gyakorlati intézkedéssel is tanúságot tett kereszténydemokrata elköteleződéséről. – Az egyik legfontosabb gesztus a Szent Korona áthelyezése volt a Parlamentbe a millennium évében, jelezve: nem múzeumba való tárgyról, hanem az ezeréves alkotmányosságunkat jelképező relikviáról van szó. Szintén az első Orbán-kormány alatt indult az egyházi iskolák és a határon túli magyarok támogatása. Utóbbiak esetében is az iskolák, valamint a templomok támogatása volt hangsúlyos, mivel ezek az intézmények képesek megtartani a nemzeti kultúrát – jelentette ki a Magyar Nemzetnek Kiszelly Zoltán politológus. Szavai szerint amikor a Fidesz–KDNP volt kormányon, az egyházak kiemelt partnerei voltak, ám a baloldali kabinetek csak a sok civil szervezet egyikeként kezelték azokat. Hozzátette: hazánkban és a határon túli magyar területeken mostanáig összesen több mint ezer templomot újított fel a keresztény-konzervatív kormányzat.

A Szent Korona a Parlamentben. Nem múzeumba való tárgy
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az elemző a kereszténydemokrata fordulat nemzetközi elismeréseként említette, hogy 2000-ben a liberális internacionáléból az Európai Néppártba igazolt át a Fidesz, és ezzel az euró­pai jobboldal elismert tagja lett. – A legfontosabb szimbolikus lépésre a jelentős társadalmi felhatalmazás birtokában, a 2010-es kétharmados győzelmet követően kerülhetett sor.

A 2011-ben elfogadott alaptörvény a magyar jogrend alapjává a magyar történelem mellett a keresztény hagyományokat teszi meg. Fontos szimbólum, hogy az Istent is megemlítő Himnusz első sorával kezdődik a dokumentum, amelynek a preambuluma is elismeri és rögzíti keresztény hagyományainkat a család egy férfi és egy nő szövetségeként történő meghatározásával, valamint a gyermek középpontba állításával – sorolta Kiszelly Zoltán. Szavai szerint a Fidesz–KDNP 2010 utáni kormányzási ciklusai alatt egyre inkább a családok támogatása lett a leghangsúlyosabb terület. – A családvédelmi akcióterv része a házasság intézményének erősítése anyagi ösztönzőkkel is és a gyermekek – nem csak a hagyományos családmodellben élők – támogatása mindenféle élethelyzetben – fogalmazott.

Semjén Zsolt és Orbán Viktor az Országgyűlésben. 2006 óta közös listán indulnak pártjaik
Fotó: Havran Zoltán

Keresztény szabadság és szuverenitás

A nemzeti szuverenitás védelmével kapcsolatban az elemző annak nem pusztán szimbolikus jelentőségét hangsúlyozta. – A 2015-ös migrációs válságban döbbentünk rá, hogy mit is jelent nekünk a keresztény kultúra, és hogy az az Európa, amit szeretünk, valójában keresztény és szabadságközpontú. A nemzeti szuverenitás és kultúra védelmének az is megnövelte a tétjét, hogy a balliberális erők nem látnak problémát a muszlimok tömeges bevándorlásában, hiszen csak szavazókat látnak bennük – fejtette ki.

Hangsúlyozta: amellett, hogy nemet mondtunk a migrációra, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkárság felállításával a kormány igent mondott a segítségnyújtásra is. – A válságzónákba juttatják el a segítséget, főként iskolák, kórházak és templomok felújításának, valamint megépítésének formájában, s a keresztények mellett más vallásúak is részesülhetnek a segítségben – húzta alá Kiszelly Zoltán.

Elhibázott igazodás

Az egykoron keresztyéndemokrata, konzervatív nyugati néppártok mélyrepülése az évtizedek óta zajló, elhibázott konszenzusos centrumpolitizálásuknak és igazodáskényszerüknek köszönhető. Annyira eltolódtak ugyanis balliberális irányba, hogy mára megkülönböztethetetlenné váltak a baloldali vagy liberális erőktől. Identitásvesztésüknek és ebből fakadó hanyatlásuknak alapvetően történelmi és trendjellegű okai vannak – jelentette ki lapunknak Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Szavai szerint a történelmi ok az, hogy a II. világháborút követően a nyugati jobboldal természetszerűleg versenyhátrányból indult, hiszen a háború pusztítását az utólagos értékelés a szélsőséges nacionalizmusra vezette vissza, diszkreditálva ezzel igazából bármiféle „jobbos” politizálást. – Ebből fakadóan 1945 után e pártok nem nyúlhattak vissza a keresztény nemzeti patriotizmus gyökereihez, hiszen egyből „krisztofasisztának” minősítették volna őket – egyébként nyilván teljesen alaptalanul, hiszen a nácizmus igazából minden volt, csak nem nemzeti és főleg nem keresztyén, viszont birodalmi, vallásellenes és szocialisztikus. A „közbölcsesség” miatt viszont a konzervatívok csak úgy lehettek a politikai establishment tagjai, ha elfogadnak bizonyos liberális játékszabályokat és azt is, hogy a világháború másik elindítójával, a Szovjetunióval nyíltan szimpatizáló „rózsaszín kommunisták” viszont szabadon működhetnek – fogalmazott.

Hangsúlyozta: a téves helyzetértékelés és az önbűntudat-kultusz miatt egyébként is erősen behatárolt mozgástérrel rendelkező nyugati jobboldali erőknek ráadásul azzal is szembe kellett nézniük, hogy a populáris kultúra és életmódtrendek semlegesnek, fogyaszthatónak álcázott eszközökkel a liberális kánont csempészték be a hétköznapok tudatalattijába. – Az egyre inkább teret hódító progresszív tendenciá­kat – keresztyénellenes szekularizmus, szexuális szabadosság, a multikulti és a másság dicsérete, politikai korrektség – a nácizmus vádjától tartó jobboldal először legalábbis nem ellenezte, majd fokról fokra maga is beépítette társadalompolitikájába. A lelketlen pragmatizmus és a félreértelmezett toleranciamánia oda vezetett, hogy inkább veszni hagyták eredeti értékeiket, csak hogy liberális minősítés szerint trendik maradhassanak: ennek legújabb jele a bevándorláspártiság, a „genderkultúra” és a klímahisztéria kritikátlan átvétele – fejtette ki a jogász. Szánthó Miklós szerint Nyugaton erről az útról már nincs letérés, azonban régiónk számára intő jel a Lajtán túli jobboldal elpuhulása, hiszen az erőltetetten divatossá tett liberális agymenések szolgalelkű lemásolása végső soron a nyugati keresztyéndemokrácia elpusztulásához vezetett.