– Tied a dicsőség és imádás, felemeljük kezeinket, így dicsérjük szent neved – éneklik kört alkotva, tenyerüket az ég felé emelve a boldvai Egy csepp reménység elnevezésű hívő cigány közösség tagjai.
A csoport, mint legtöbbször, ezúttal is a közösség vezetője, Gáspár Ferencné Rózsika otthonában gyűlt össze, ahol hetente két alkalommal imádkoznak együtt és dicsőítik az Urat a jelentős részben cigányok lakta Borsod megyei településen. Mint szinte mindig, közben ezúttal is Lakatos Bálint gitározik halkan és adja a hangszeres kíséretet, a hívők pedig csillogó tekintettel, mosolyogva éneklik a vallásos énekeket.
A dicsőítés után a szintén cigány származású Balázs József római katolikus pap, az Egri Főegyházmegye cigánypasztorációs lelkésze mesél arról, hogy az Egy csepp reménység közösség öt éve jött létre, és ő a lelki vezetője.
A csoportnak tizenkét tagja van, de ez a véletlen műve, nincs ahhoz köze, hogy az apostolok is éppen tucatnyian voltak. A közösségnek tizenegy roma származású tagja van és egy magyar, Imre, de ahogy mondják, ő is fogadott cigány ember lett náluk. A tagok között vannak idősek és fiatalok, családosak és egyedülállók. Balázs József megjegyzi: szükség volt arra, hogy a csoport nevet válasszon, mert így könnyen be tudják őket azonosítani, ha vidékre mennek szolgálni. A közösség erejét az adja, hogy mindenki önkéntesen, szívvel-lélekkel végzi a szolgálatát.
A tagok szegénységből érkeztek a közösségbe, de ami fontos volt a plébános szerint, nyitottak voltak a vallásos lelkületre. Hittek és hisznek abban, hogy fel tudják ébreszteni a cigányságot és a nem cigányságot is. Mindenkihez szólnak, aki nyitott Jézus Krisztusra, egymást is erősítve formálják a másikat és másokat is.
A gyerekekre is jó hatással vannak, akik a csoport tagjainak véleménye szerint így nagyobb esélyt kapnak a tisztességes életre. Vagyis a közösség erősít és megtart.
A csoport lelki vezetője egy hónapban egyszer látogat Boldvára. Olvassák és együtt értelmezik a Bibliát, előtte és utána pedig imádkoznak vagy énekelnek. Később megosztják egymással a gondjaikat-bajaikat, majd kötetlenül beszélgetnek.