– Azt tudjuk, hogy a házasságban élő nők termékenysége sokkal kedvezőbb, mint a nem házasoké. A házasságból és a házasságon kívül született gyermekek arányát tekintve éves szinten több mint kétszeres a különbség. Igaz, a nem házasok közé beleszámítjuk a hajadonokat, az elváltakat és a kevés számú megözvegyült nőt is, ezért ők többségben vannak a házasokkal szemben a szülőképes korú nők körében. Az úgynevezett befejezett termékenységre vonatkozó mutatót vizsgálva viszont már mérvadó adatot kapunk. Ez azon nők gyermekszámát vizsgálja, akik abba a korba értek, amikor a családbővítés lehetősége már lezárult. Ez a mutató egy korábbi termékenységi és párkapcsolati történet végeredménye, ami után a családi állapot ugyan még változhat, de a gyermekszám már nem. A női népesség gyermekszám szerint továbbvezetett adatai szerint a 45 és 49 év közötti házas nőknél rendkívül alacsony, 5,3 százalék a gyermektelenek aránya, szemben a nem házasok 23 százalékával. Meggyőző a házasoknál a kétgyermekesek dominanciája 46 százalékkal, és a nagycsaládosok is magasabb arányt képviselnek közöttük, mint az egygyermekes családok. Az átlagos gyermekszám 2,03 a házasok esetében és csak 1,5 a nem házasok körében. A különbségek tehát jelentősek. A házasok 2,03-as átlagos gyermekszáma egészen megközelíti a reprodukciós szintet. Ez biztató jel, figyelembe véve, hogy a szóban forgó párok az elmúlt húsz évben vállalták a gyermekeiket, amikor viszonylag alacsony volt a termékenységi ráta.