Szentlélek nélkül már rég összeomlott volna az egyház

Pünkösdöt ünnepeljük, a Szentlélek kitöltetését. Sokaknak azonban ez az ünnep, illetve esemény csak nehezen megragadható, szinte megfoghatatlan. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek pünkösd mai üzenetéről, a Lélek megújító erejéről és az ember életében betöltött szerepéről is beszélt a Magyar Nemzetnek.

Kalocsa, 2017. janur 6. Bbel Balzs kalocsa-kecskemti rsek nnepi szentmist celebrl a megjult kalocsai Nagyboldogasszony Fszkesegyhzban 2017. janur 6-n. A szentmise keretben megnyitottk az els kalocsai rsek, Asztrik tiszteletre rendezett emlkvet. MTI Fot: Ujvri Sndor Fotó: MTI Fotó: Ujvári Sándor

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szerint pünkösd értelmét, jelentését és jelentőségét nehezen lehet megragadni, ahogy egy gyermekkel se könnyű szépen megértetni, mi is az a lélek. – Apám mindenesetre így magyarázta az unokáknak: Álmodtál már? Azt mondják, igen. Na, akkor tudod – meséli az atya. – Pedig ha kinyitjuk a szótárt, akkor lépten-nyomon „belebotlunk”: lelketlen ember, lelketlen vagy éppen lélekölő munka… a lélekhiány hatásairól tehát nagyon is sokat tudunk. A jólelkű, vagyis igaz, illetve a lelketlen ember ma is a két legalapvetőbb életformát jelöli.

A lélek önmagában csak nehezen, hatásaiban azonban, úgy tűnik, könnyen felfogható számunkra.

– A Szentlélek nem az Isten ereje csupán, hanem Istennek a Szentháromságban személyessé váló szeretete – szögezi le az érsek. Ezért, aki nem hiszi a Szentlélek istenségét, az nem hisz a Szentháromságban sem, és valójában nem is keresztény; hiszen ezek elválaszthatatlanul egybetartoznak. – Nem puszta teologizálásról van itt szó – jelenti ki Balázs atya –, hanem épp a legforróbb gyakorlatról, pünkösdkor ugyanis maga az Isten szólítja meg az embert, vagy úgy is mondhatnánk: „a lelkünknek a Lelke”.

Ahogyan a koronavírus-járvány alatt lélegeztetőgépek segítették az emberi testet, éppúgy siet segítségünkre mindig a Szentlélek, hogy lelkünk soha ne fáradjon el és ne öregedjen meg – hogy „levegőhöz” jutva szüntelenül megújulhasson.

Amikor Jézus a tanítványoknak adja a Szentlelket, rögtön odakapcsolja őt a bűnbocsánathoz: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Ide kötődik Szent Ágoston egyik mondása is, miszerint „Megöregíti az embert a bűn, de megifjítja a kegyelem”. – A lélek elöregedéséhez a bűnnek egészen biztosan köze van – mondja Bábel Balázs. – Ezért mondják azt néhány fiatalra, hogy lélekben már teljesen öreg. Elfáradt, elfásult. Ugyanakkor látunk olyan öregeket, akiknek lelkületében folytonosan ott a készség a jóra, a szépre, a jó cselekedetekre. Mert a Szentlélek személyesen ezt teszi: megújítja az ember lelkét, közösségi szinten pedig összetartja az egyházat; ott van az egyház születésénél is.

– A Krisztus által elküldött Szentlélek híján már rég szétesett volna az egyház, a politikai pártok sorsára jutott volna.

Mert természetesen az egyházat is gyarló emberek alkotják, ahogy az a történelem során számtalanszor kiderült; egyedül a benne élő Szentlélek az, amely (miként az összes emberi közösség esetében) a széthullást megakadályozza. – Sokszor jelentették már be az egyház végét, húzták meg felette a lélekharangot, de a Szentlélek ereje miatt mégis mindig megmaradt – mondta az érsek.

A ma emberének rendkívül fontosak a Szentlélek Úristen ajándékai, a bölcsesség és az értelem, a tanács és az erősség, a tudomány, a jámborság és az Úr félelme; ezekre mind-mind komoly szüksége lenne. – Arany János igazán mély szellemiségű költő volt, harminchárom évesen, a szabadságharc után mégis azt mondja a Letészem a lantot című költeményében: „Hová lettél, hová levél / Oh lelkem ifjúsága!” – hozza fel példaként Bábel Balázs. – Az ember olykor megöregszik lélekben, sokszor hamarabb is, mint testben. A Szentlélek azonban megakadályozza, hogy elveszítsük a kedvünket, és a világ nagy nehézségei ellenére reményt és célt ad nekünk. Emlékezzünk a jézusi mondásra: „A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.”

Amikor sok gonoszsággal találkozunk – márpedig találkozunk –, akkor könnyen azt mondjuk magunkban: nem érdemes itt jónak lenni. Az emberek rosszak és hálátlanok, mi pedig lassan belefáradunk abba, hogy jót tegyünk. Legyünk magunknak! Csakhogy Bábel Balázs szerint a Szentlélek épp ebből az állapotból mozdít ki bennünket: képessé tesz minket az újrakezdésre, a megbocsátásra, a reményre. A lélek legelsősorban a megújulást hozza el. „Áraszd ki lelkedet és minden életre kél, s megújítod a Föld színét” – mondja a zsoltáros.

– A Szentírás tanítása alapján azt is valljuk – fejti ki az érsek atya –, hogy az ember halandó testét a Szentlélek támasztja fel, mint ahogy Jézus emberi testét is a Szentlélek támasztotta fel, aki egyben a szeretet lelke. Minden közösségnek, az egyháznak és az egyes embernek is a lélekért kell fohászkodnia, amikor nem tudja, mitévő legyen, hiszen az Úr Jézus azért küldte el őt nekünk, hogy „eszünkbe juttasson mindent”. Ő idézi majd eszünkbe a választ, amikor kérdőre vonnak bennünket és ő segít a hűségben való megmaradásban is. A Szentlélek olyan, mint a lélegzés: az ember folyamatosan levegőt vesz, de csak ritkán gondol arra, hogy ez élteti. A pünkösd a Szentlélek Isten ünnepe: ő szükséges ahhoz, hogy igazi emberek lehessünk – mutatott rá Bábel Balázs.