Fotó: MTI/Beliczay László
Liberális árnyék
A balliberális kormányzás nyolc esztendeje, a rendszerváltoztatás utáni posztkommunista húsz év, és az ország szellemi életét 1945 óta meghatározó, immár hatvanöt éves progresszív dominancia 2010-re egyszerre zárult le. A jobboldal kétharmados győzelme és a baloldal katasztrofális veresége, valamint a liberális párt parlamentből való kiesése új helyzetet teremtett, amelyet a későbbi választások végkimenetele csak megerősített. Elkezdődött az a néhány évig tartó folyamat, amelynek során az 1989-90-es rendszerváltoztatás érvényre jutott és befejeződhetett, s egyúttal átadhatta helyét egy új rendszer felépítésének.
A NER egyfelől lezárta a posztkommunizmus gazdasági, politikai és társadalmi világát, miközben máig tartóan viaskodik a vele szervesen összefüggő, szívós liberális kulturális hegemónia hosszú árnyékával. Másfelől nem csupán beleilleszkedik a hidegháború utáni világrend szétbomlásának folyamatába, és szinkronban mozog a globális nemzetközi rend átalakulásával, hanem mintegy annak politikai előőrseként viselkedik. Az új korszak értékvilágában az állam, a nemzet, a munka, a család és a határok bizonyosan fontos szerepet kapnak, márpedig – mutat rá a történész – pontosan ezek azok a normák, amelyek az elmúlt tíz évünk államfilozófiáját és kormányzati gyakorlatát is meghatározták.
Nemzeti horizont
A kommunista diktatúrák után következő posztkommunizmus egymással összefonódó politikai, gazdasági és kulturális elitjei 2010 óta úgy gondolják, hogy a NER, vagyis Orbán Viktor kormányzása, ideiglenes lesz – írja Békés Márton. Ma azonban már sokkal inkább tűnik úgy: a 2010-ben kezdődő rendszer prelúdiumként szolgál egy olyan paradigmaváltó konzervatív korszakhoz, amelynek a posztkommunizmus lesz a lábjegyzete. A nemzeti oldallal szemben álló magyarországi ellenzéki erők többnyire külföldi beavatkozással akarják elérni céljaikat, a baloldali-liberális értelmiségiek azonban még nevet sem tudnak adni a 2010 óta fennálló, már most sem ideiglenes rendszernek: legfeljebb Nyugatról importált elnevezéseket használnak rá (féldemokrácia, hibrid rezsim, kompetitív autoriter rendszer, választási autokrácia), vagy ideig-óráig működő jelszavakat kreálnak. Az utóbbi évtized rendszerének önmagát jelölő szavai (alaptörvény, centrális erőtér, NER, nemzeti konzultáció) azonban nemcsak a széleskörű népi felhatalmazást regisztrálják, hanem vállalják egy még ennél is szélesebb körű, nemzeti horizontú kormányzás feladatát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!