Szabó János rendőr zászlós pontosan 25 éve, 1995. július 28-án tűnt el. Az egyik leghíresebb, drogos ügyeiről is hírhedt budapesti szórakozóhelyen látták utoljára élve. A Budapesti Rendőr-főkapitányság ifjúságvédelmi osztályának szakmai elismerésre vágyó felderítője csak néhány közeli barátjának említette, nagy dobásra készül, lebuktat egy kábítószer-kereskedő bandát. Hiába kérték, ossza meg információt, nem fogadta el a segítséget, egyedül akarta bebizonyítani, a legjobb zsaruk közt a helye. A rendőr fejbe lőtt holttestét 1995. július 31-én emelték ki a Dunából. A bizonyítékok láncolata alapján egyértelmű, bűnözők ölték meg, hogy a nyomozó ne buktassa le őket, ennek ellenére Szabó János neve még sincs ott a rendőrség hősi halottjainak emléktábláján.
Legutóbb 2016-ban vették elő a 25 éve megölt rendőrtiszt aktáját. A Központi Nyomozó Főügyészség a Vizoviczki-ügy mellékszálán vizsgálódott Szabóval kapcsolatban. A nyolc hónapig tartó eljárás során nem sikerült összefüggést találni a hasonló, a jelenleg is börtönbüntetését töltő vállalkozó köreihez köthető gyilkosság és a nyomozó megölése között, ezért az eljárást újból felfüggesztették. Amikor a rendőrtiszt eltűnt a későbbi óbudai vállalkozó még csak taxis volt, igaz, benne lehetett minden balhéban, a simlis taxisok nagy pénzeket szedtek össze valutázásból, prostituáltak szállításából, lopásokból származó értéktárgyak felvásárlásából, és az akkor kialakuló budapesti drogpiac szereplőinek fuvarozásából. Vizoviczki később az óbudai, Hajógyári-szigeten működtetett szórakozóhelyeket, a rendőr holtteste pedig a szakértők szerint itt kerülhetett a vízbe.
Az utolsó napok
Szabó János zászlós szeretett volna az akkoriban alakulgató szervezett bűnözés elleni rendőri egység tagja lenni. A hosszú hajú, tetovált rockernek kinéző nyomozóról külseje alapján senki nem gondolta volna, hogy rendőr, ám az akkori rendőri vezetők némelyikének pont ez a külső nem tetszett. A Tigris becenevű nyomozó meg akarta mutatni mennyit is ér, ezért amikor óbudai kapcsolataitól információkat szerzett arról, kik terítik arrafelé a drogot, úgy gondolta, tálcán viszi majd az ügyet a parancsnokaihoz, hátha ezzel kivívja a vágyott elismerést. Voltak akik tudtak terveiről, de nem vették komolyan, voltak akik óvták attól, hogy a saját szakállára dolgozzon. Szabó nem fogadta el a segítséget, sőt azt is közölte az érte aggódókkal, hogy nem fogják tudni megállítani. Néhány kolléga, barát rajta tartotta a szemét, próbálta megóvni, de ők sem tudták, hol tart a zászlós magánnyomozása. Közvetlen kollégái a parancsnokoknak nem akarták Szabó akcióját hivatalosan jelenteni, tartva attól, hogy a feljebbvalók némelyike ezt arra használná fel, hogy az extrém külsejű rendőrtisztet eltanácsolja a testületből. Szabó zászlós élete utolsó napjaiban közeli barátainak még azt is megmutatta, milyen drogot árulnak azok, akikre vadászik, ami arra utal, kihasználva külsejét kábítószer-vásárlónak adta ki magát. Utolsó este a népligeti E-Klubban arról beszélt, célegyenesben van, de arra senki nem gondolt volna, hogy már csak néhány óráig fog élni.