A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben tizenegy olyan rendőrt nyilvánított hősi halottnak a belügyminiszter, akik szolgálatuk ellátása során vesztették életüket. Bár 1990 óta 11 ilyen eset történt, a rendőrök ennél több olyan munkatársukat gyászolják, akiket egyenruhában ért utol a halál. A rendőrség saját halottjaként emlékezik azokra is, akik bár szolgálatban, ám olyan közúti balesetben hunytak el, ahol a karambol nem függött össze rendőri intézkedéssel. A sor még így sem teljes, mert van egy olyan megoldatlan gyilkosság, ahol egy rendőr volt az áldozat, s a hivatása, rendőri mivolta miatt végeztek vele.
A hősi halottá nyilvánított rendőrök emléktáblájánál az Országos Rendőr-főkapitányság Teve utcai parancsnoki épületének aulájában – ahol fekete márványtáblába vésve áll a 11 név – mindig ég az örökmécses, a halottak napja előtt Halmosi Zsolt rendőr vezérőrnagy rendészeti főkapitány-helyettes és Sándor Miklós rendőr dandártábornok, a Készenléti Rendőrség parancsnokhelyettese helyezte el a testület minden tagja és a törvénytisztelő magyar polgárok nevében a megemlékezés koszorúját.
Horváth Imre a Kapuvári Rendőrkapitányság 38 éves hadnagya 1990. szeptember 8-án éjjel tetten ért egy betörőbandát a városban. A tolvajok menekülésbe kezdtek, a rendőr az ügyeletes utasítására járőrkocsijával követni kezdte a tolvajokat. Az üldözés közben egy kanyarban kisodródott a rendőrautó, felborult, a rendőrtiszt nem élte túl a balesetet.
Ősz Zsigmond alhadnagy 45 éves volt, amikor 1991. június 22-én Győrben tanúja volt egy fegyveres rablásnak. A Győri Rendőrkapitányság nyomozója a hírhedt Donászy–Bene rablópárosba futott bele, akik csakúgy, mint később a budapesti Skála áruház pénzszállítóit vagy a sárszentmihályi két vadászt, hidegvérrel mellkason lőtték, s a rendőr nem élte túl a támadást. Donászy elfogását követően öngyilkos lett a börtönben, Bene idén szabadulhatott volna életfogytig tartó büntetéséből, de a felülvizsgálat döntése szerint nem érdemelte ki, hogy 25 letöltött év után megkaphassa ezt a kedvezményt.
