Jogerős: 21 év fegyház az asszonydaraboló hentesnek

Két felmentés, egy hétéves ítélet után a Kúria 21 évet szabott ki a darnózseli feleséggyilkos hentesre, Nagy Jánosra.

Előre kitervelten elkövetett emberölés miatt huszonegy év fegyházra ítélte pénteken a Kúria a darnózseli hentest, a felesége meggyilkolása miatt. Ezzel a jogerős ítélettel a közvélemény igazságérzetét korábban megingató elsőfokú felmentéseket, majd másodfokú hétéves szabadságvesztést korrigálta harmadfokon a legfelsőbb ítélkező fórum.

A Kúria ítéletével kimondta: Nagy János megölte válófélben lévő feleségét, akinek holttestét kegyeletsértő módon megsemmisítette.

Nagy János a Tatabányai Törvényszék tárgyalótermében, 2019
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

A tényállás szerint az idén 49 éves Nagy János 2011-ben rajtakapta feleségét a szeretőjével, miután az asszony válópert kezdeményezett, elköltözött otthonról, de hiányoztak a gyermekei, és bejelentette, hogy visszaköltözik Darnózselire a közös családi házukba. Nagy János 2014-ben megölte a feleségét, mert nem akarta őt újból a házukban látni. A holttestet a házukban lévő húsfeldolgozóban feldarabolta, maradványait nagyrészben elégette, majd az el nem égett belső részeket a Zseli réten szétszórta. Ezt azonban látta egy szemtanú, a testrészek elégetését pedig igazságügyi szakértők igazolták.

Nagy Jánost a Tatabányai Törvényszék először 2016 decemberében felmentette bizonyítottság hiányában, mondván: semmi nem bizonyítja, hogy a hentes megölte volna a feleségét. A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla ezt az ítéletet megalapozatlanság és az indokolás hiánya miatt hatályon kívül helyezte. A Tatabányai Törvényszék 2019 márciusában ismét felmentette bizonyítottság hiányában Nagyot. A törvényszék ekkor már bizonyítottnak látta, hogy a maradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig igazolták, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott. Az ítélkező tanács szerint azonban, bár a történet kezdő- és végpontja igazolt, semmi nem bizonyítja, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel a halál idejét és okát sem. A törvényszék szerint a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg.

A magyar törvények ugyanis nem tiltják egy holttest feldarabolását. Ez kegyeletsértő lehet, ami azonban csak a hozzátartozók feljelentése alapján vizsgálható.

A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla 2019. októberben hét év börtönre ítélte halált okozó testi sértés miatt Nagyot. A bíróság szerint az emberölés nem volt bizonyítható, a testi sértés azonban igen. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett. A Kúrián fenntartották a fellebbezésüket. Az ítélkező bíró elrendelte a vádlott távollétében Nagy letartóztatását, amiért a rendőrség órákon belül elő is állította darnózseli lakhelyéről a hentest.

Nagy János mindvégig tagadta, hogy köze lenne felesége meggyilkolásához. Kedden távközlési eszközzel a büntetés-végrehajtási intézetből a tárgyalóterembe kapcsolt Nagy János az utolsó szó jogán azt mondta: nem tud olyan tényről, bizonyítékról, amely a bűnösségét igazolná, és hogy nem követte el a bűncselekményt.

A harmadfokon eljáró Kúria azonban pénteken megváltoztatta az ítélőtábla ítéletét, és halált okozó testi sértés helyett előre kitervelten elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek Nagy Jánost, és 21 év fegyházbüntetésre ítélte.

Az indoklásban a bíró kiemelte: a másodfokú bíróság szerint is a vádlott szándékos magatartása vezetett a sértett halálához. A Kúriának tehát nem abban kellett döntenie, hogy mi történt, hanem, hogy az minek – testi sértésnek vagy emberölésnek – minősíthető. A Kúria ennek eldöntésére a vádlott tudatát vizsgálta, és arra jutott, ha a férfi nem akarta volna a felesége halálát, akkor az eljárás során olyan adatok kerültek volna elő, amelyek azt bizonyítják, hogy a férfi segíteni akart – valamilyen okból megsérült – feleségének. A Kúria tehát azt vizsgálta, a vádlott miért nem nyújtott segítséget a feleségének, amivel megmenthette volna az életét. Az elkövetőnek a sértett iránt tanúsított közömbösségéből arra lehet következtetni, hogy fennállt a sértett életének kioltására irányuló szándék, ezt támasztja alá a cselekmény nyomainak eltüntetése is.

A Kúria szerint a vádlott nemcsak közömbös volt, hanem az ölés szándéka vezette.

A bíróság súlyosító körülménynek értékelte többek között azt, hogy Nagy János közeli hozzátartozó sérelmére követte el a gyilkosságot, és hogy megsemmisítette a holttestet, ami súlyosan kegyeletsértő volt.