Nagy János mindvégig tagadta, hogy köze lenne felesége meggyilkolásához. Kedden távközlési eszközzel a büntetés-végrehajtási intézetből a tárgyalóterembe kapcsolt Nagy János az utolsó szó jogán azt mondta: nem tud olyan tényről, bizonyítékról, amely a bűnösségét igazolná, és hogy nem követte el a bűncselekményt.
A harmadfokon eljáró Kúria azonban pénteken megváltoztatta az ítélőtábla ítéletét, és halált okozó testi sértés helyett előre kitervelten elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek Nagy Jánost, és 21 év fegyházbüntetésre ítélte.
Az indoklásban a bíró kiemelte: a másodfokú bíróság szerint is a vádlott szándékos magatartása vezetett a sértett halálához. A Kúriának tehát nem abban kellett döntenie, hogy mi történt, hanem, hogy az minek – testi sértésnek vagy emberölésnek – minősíthető. A Kúria ennek eldöntésére a vádlott tudatát vizsgálta, és arra jutott, ha a férfi nem akarta volna a felesége halálát, akkor az eljárás során olyan adatok kerültek volna elő, amelyek azt bizonyítják, hogy a férfi segíteni akart – valamilyen okból megsérült – feleségének. A Kúria tehát azt vizsgálta, a vádlott miért nem nyújtott segítséget a feleségének, amivel megmenthette volna az életét. Az elkövetőnek a sértett iránt tanúsított közömbösségéből arra lehet következtetni, hogy fennállt a sértett életének kioltására irányuló szándék, ezt támasztja alá a cselekmény nyomainak eltüntetése is.
A Kúria szerint a vádlott nemcsak közömbös volt, hanem az ölés szándéka vezette.
A bíróság súlyosító körülménynek értékelte többek között azt, hogy Nagy János közeli hozzátartozó sérelmére követte el a gyilkosságot, és hogy megsemmisítette a holttestet, ami súlyosan kegyeletsértő volt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!