Folytatódik a Kúrián a darnózseli hentes pere

Nagy János darnózseli hentesre eddig nem tudták rábizonyítani, hogy megölte feleségét, csak hogy feldarabolta.

A Kúrián folytatódik kedden a magyar kriminalisztikában ritka darabolós gyilkosság ügye, a darnózseli hentes pere. A feleségét feldaraboló, majd a testrészek zömét megsemmisítő Nagy János darnózseli hentest ítélték hét évre úgy, hogy nem tudták bizonyítani, hogyan és mikor vesztette életét az asszony. Mindössze azt bizonyították a bíróságon, hogy Nagy feldarabolta, nagyrészt ledarálta, válófélben lévő felesége bizonyos részeit a zseli réten szétszórta, ám holttest hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a nő miként vesztette életét, ezért Nagyot halált okozó testi sértés miatt marasztalták el nem jogerősen.

A Kúria elé azért került az ügy, mert Nagyot előbb felmentették, majd mégis elítélték, így ellentétes ítélet született.

A darnózseli hentest, a sajtó nyilvánossága elé arccal, névvel kiállt Nagy Jánost mindössze halált okozó testi sértésért marasztalták el, a gyilkosságot nem tudták rábizonyítani. A büntetőügyét minden bizonnyal tanítani fogják a jogi egyetemeken mint a (majdnem) tökéletes darabolós gyilkosság mintapéldáját. Persze Nagyra még a hétköznapi gyilkosságot sem sikerült rábizonyítani, csak azt, hogy feldarabolta a feleségét.

Nagy János, a darnózseli hentes a bíróságon
Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Első fokon – kétszer is – bizonyítottság hiányában mentették fel a vádak alól a hentest. Azt ki tudták mondani az elsőfokú bíróságok (az ügyet az első ítéletet megsemmisítve adták vissza újratárgyalásra), hogy Nagy válófélben lévő felesége meghalt, de azt már nem, hogy természetes halállal végezte-e vagy megölték, az asszony földi maradványainak ugyanis csak egy részét, belsőségdarabokat találták meg zseli réten. DNS-vizsgálat igazolta, hogy a maradványok az asszony szervei, ám azt nem tudták megállapítani, miként halt meg a nő, így nem lehetett a vádlottat emberölés miatt elítélni.

Egy természetes halált halt embert nem tilos feldarabolni, ez az extrém tett legfeljebb magánvádas eljárásban büntethető, a hozzátartozók kegyeletsértés miatt tehetnek feljelentést.

A második másodfokon eljáró Győri Ítélőtáblán a perbeszédek önmagukért beszéltek.

Az ügyész perbeszédében kifejtette:

más nem követhette el a gyilkosságot, csakis a vádlott, aki a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére,

amelyet az ügyész szerint a közvetett bizonyítékok alapján is meg lehet állapítani: Nagy János és az asszony rossz viszonya, a folyamatban lévő válóper, illetve a férfi indulata a nő felé. Az ügyész szerint az sem mellékes körülmény, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál kizárható. Az ügyész nyomatékosította:

ha a nő természetes halált halt volna, vagy más ölte volna meg, az a vádlottnak előnyös lett volna, és akkor nem a holttest eltüntetésén gondolkodik, hanem a nyomozók munkáját segítette volna.

Mindezek miatt a vádhatóság a lehető legszigorúbb büntetés kiszabását kérte a vádlottra, mert „a test horrorisztikus megsemmisítése gátlástalan, brutális cselekmény volt”. Az ügyész mindezek mellett hozzáfűzte: mivel nem lehet megállapítani, hogyan ölte meg Nagy János a feleségét, ezért azt indítványozta, halált okozó testi sértésért vonják őt felelősségre.

Jován László, a darnózseli hentes védője ugyanakkor az első fokon eljáró bíróságok döntését dicsérte, hozzátéve, hogy

az eljárás során nem találtak ok-okozati kapcsolatot a vádlott és az áldozat halála között,

így az ügyvédnek meggyőződése, hogy védencét másodfokon is fel fogják menteni.

Jován László ügyvéd
Fotó: Facebook

Nagy János korábban, még az elsőfokú bíróság előtt, az utolsó szó jogán azt állította: nem ölte meg a feleségét, és nincs miért magyarázkodnia, a vádiratról pedig úgy nyilatkozott, hogy az „magyar népmese 18-as karikával”.

A sértett családját képviselő ügyvéd, Gál András beszédében arra tért ki, hogy a vádlott miért hazudott többször is arról, hol volt a gyilkosság estéjén. Szerinte Nagy János előre eltervezte a gyilkosságot és azt is, miként fogja megsemmisíteni a bizonyítékokat, ezzel megnehezítve a nyomozást. Az ügyvéd is megjegyezte: van olyan tanú, aki látta, hogyan szórja szét a réten felesége maradványait, ezért szerinte nem kell közvetlen bizonyíték a gyilkosságra, mivel a közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatot alkotnak: bizonyítható ugyanis, hogy a vádlott másfél órán át lesben várakozott a felesége munkahelyénél, majd amikor a sértett hazaindult volna, ő behajtott a parkolóba, és az asszony ettől kezdve nem vette fel többé a telefonját. A jogász is megemlítette: a cellainformációk igazolták, hogy aznap este Nagy egy helyen volt a sértettel, akinek DNS-ét a rendőrség megtalálta a vádlott csomagtartójában.

A marasztaló ítélet szerint Nagy Jánosnak volt oka megölni a feleségét: a tanúvallomások szerint 2011-ben romlott meg a házasságuk, amikor a férj rajtakapta nejét az egyik kuncsaftjával, a perben tanúskodó vélt csábító azonban tagadta ezt. Az asszonynak 2014. május 27-én veszett nyoma. Nagyot ez év július 2-án tartóztatták le, és 2015. október 15-én emeltek vádat ellene emberölés miatt. A vád szerint a férfi kapcsolata korábban megromlott feleségével, a bontóper ideje alatt ideiglenes döntéssel az apánál helyezték el a kisebbik, akkor 12 éves gyermeküket. A lakókörnyezete által jámbornak leírt hentes az eltűnése előtt megverte a feleségét, ezért el is ítélték, és kétéves próbaidőre bocsátották. Az asszony a verés ellenére vissza szeretett volna menni közös darnózseli otthonukba, hogy a házasság felbontásáig, a végleges döntés előtt is kisebbik gyerekével élhessen. Nagy János ebbe nem egyezett bele, a kapcsolat még jobban elmérgesedett. 2014. május 27-én este a vádlott Mosonmagyaróvárra ment, abba a rendelőintézetbe, ahol a felesége gyógymasszőrként dolgozott. A vádirat szerint Nagy a holttestet autója csomagtartójába rakta, hazavitte, s megvárta, míg gyermeke elaludt. Akkor beállt a garázshoz, kivette a holttestet a csomagtartóból, és a ház alatti húsfeldolgozóban „feldolgozta” azt. A maradványok egy részét elégette, egy részét elrejtette vagy szétszórta, később pedig sósavval fertőtlenítette a húsfeldolgozó eszközöket.