A Kúrián folytatódik kedden a magyar kriminalisztikában ritka darabolós gyilkosság ügye, a darnózseli hentes pere. A feleségét feldaraboló, majd a testrészek zömét megsemmisítő Nagy János darnózseli hentest ítélték hét évre úgy, hogy nem tudták bizonyítani, hogyan és mikor vesztette életét az asszony. Mindössze azt bizonyították a bíróságon, hogy Nagy feldarabolta, nagyrészt ledarálta, válófélben lévő felesége bizonyos részeit a zseli réten szétszórta, ám holttest hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a nő miként vesztette életét, ezért Nagyot halált okozó testi sértés miatt marasztalták el nem jogerősen.
A Kúria elé azért került az ügy, mert Nagyot előbb felmentették, majd mégis elítélték, így ellentétes ítélet született.
A darnózseli hentest, a sajtó nyilvánossága elé arccal, névvel kiállt Nagy Jánost mindössze halált okozó testi sértésért marasztalták el, a gyilkosságot nem tudták rábizonyítani. A büntetőügyét minden bizonnyal tanítani fogják a jogi egyetemeken mint a (majdnem) tökéletes darabolós gyilkosság mintapéldáját. Persze Nagyra még a hétköznapi gyilkosságot sem sikerült rábizonyítani, csak azt, hogy feldarabolta a feleségét.
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Első fokon – kétszer is – bizonyítottság hiányában mentették fel a vádak alól a hentest. Azt ki tudták mondani az elsőfokú bíróságok (az ügyet az első ítéletet megsemmisítve adták vissza újratárgyalásra), hogy Nagy válófélben lévő felesége meghalt, de azt már nem, hogy természetes halállal végezte-e vagy megölték, az asszony földi maradványainak ugyanis csak egy részét, belsőségdarabokat találták meg zseli réten. DNS-vizsgálat igazolta, hogy a maradványok az asszony szervei, ám azt nem tudták megállapítani, miként halt meg a nő, így nem lehetett a vádlottat emberölés miatt elítélni.
Egy természetes halált halt embert nem tilos feldarabolni, ez az extrém tett legfeljebb magánvádas eljárásban büntethető, a hozzátartozók kegyeletsértés miatt tehetnek feljelentést.
A második másodfokon eljáró Győri Ítélőtáblán a perbeszédek önmagukért beszéltek.
Az ügyész perbeszédében kifejtette:
más nem követhette el a gyilkosságot, csakis a vádlott, aki a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére,
amelyet az ügyész szerint a közvetett bizonyítékok alapján is meg lehet állapítani: Nagy János és az asszony rossz viszonya, a folyamatban lévő válóper, illetve a férfi indulata a nő felé. Az ügyész szerint az sem mellékes körülmény, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál kizárható. Az ügyész nyomatékosította:
ha a nő természetes halált halt volna, vagy más ölte volna meg, az a vádlottnak előnyös lett volna, és akkor nem a holttest eltüntetésén gondolkodik, hanem a nyomozók munkáját segítette volna.
