– A kormány legutóbb meghozott járványügyi intézkedéseinek az az elsődleges céljuk, hogy csökkentsék a személyes kontaktusok arányát, ezért most mi is telefonon beszélgetünk. Mit gondol, mikorra várható, hogy tetőzik a járvány?
– A helyzet az, hogy megváltozott a pandémia természete, így nem tudunk hosszabb távon gondolkodni, mint 2-3 hét, szemben a tavaszi első hullámmal, amikor még mi tartottuk kézben a járványt, nem pedig mi igazodtunk hozzá. Európa-szerte folyamatosan emelkedik a fertőzöttek és az elhunytak száma, és sehol nem látszik, hogy közeledne a platóhoz vagy akár csak mérséklődne. Felelősséggel tehát nem lehet kijelenteni, hogy mikorra várható a tetőzés, de ha a megérzésemre kíváncsi – ami a medicinában létezik –, akkor azt tudom mondani, hogy december vége, január körül, ha most sikerül betartatni a szigorításokat. Akkor ellaposodik a járványgörbe.

– Említette, hogy megváltozott a pandémia természete. Mennyire sikerült az elmúlt hónapokban kiismerni az „ellenséget”?
– A járvány kezdetekor még semmit nem tudtunk a vírusról. Először az volt a szakirodalom véleménye, hogy a vírus a tüdő megbetegedését okozza, aztán jött az immunválasz túlzott reakciója, az úgynevezett citokinvihar, majd ismertté vált, hogy gyulladást okoz az erek belső felületén, ami a különbző szervek trombózisához vezethet, aztán jött a bradikininvihar, utána rájöttek, hogy minden szervet megbetegíthet, majd bebizonyosodott, hogy a krónikus betegségek és a vírus együttes jelenléte jelenti a legnagyobb kockázatot. Tehát szép lassan tudtunk csak megismerkedni a vírussal és hatásaival, úgy, hogy jelenleg sincs százszázalékos diagnosztika és célzott terápia, ami csak erre a vírusra hat és eredményes. Ilyen körülmények között egyetlen lehetőségünk volt, hogy amit eddig tudtunk a vírusjárványokról és terjedésük megakadályozásáról, azokat meglépjük.
– Hogy látja, hogyan sikerült ez?
– Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) január 24-én jelentette be – akkor is kérdőjelesen –, hogy létezik a pandémia. A minisztériumban már másnap az összes érintett háttérintézmény részvételével cselekvési tervet készítettünk, majd Európában elsőként megalakult az operatív törzs. Hazánkban más európai országokhoz képest legalább 2-3 héttel korábban meghoztuk az akkor szükséges korlátozó intézkedéseket, és ezt az előnyünket egészen nyár végéig tartottuk is. Ezzel elértük, hogy jó ideig csak egy-egy megbetegedés történt, így kontaktkutatással, PCR-teszttel, izolálással és gyógykezeléssel lokalizálni lehetett a vírust. Néhány hét múlva kezdtek kialakulni gócpontok, például a Pesti Úti Idősek Otthonában, ám ezeket is sikerült kézben tartani, majd május legelején gyorsan elindult a csökkenés. Ezután jöttek júniusban az enyhítések. Mivel július–augusztusban rendkívül alacsony volt a fertőzöttség, sokan elhitték, hogy a járvány már nem is létezik, esetleg nem is létezett. Minden figyelmeztetés ellenére tömegek utaztak fertőzött országokba, és behurcolták hazánkba a vírust. Így a tavasszal tapasztalható fegyelmezettség – ami akkor szinte nemzeti egységet kovácsolt – feloldódott, és nyár végén, szeptember elején elindult a második hullám.