Mit gondol a baloldal a jogállamiságról?

A titkos irat és a tárgyalások után nyilvánosságra hozott záródokumentum céljai világosak.

Budapest, 2020. december 15. Az Országgyûlés plenáris ülése 2020. december 15-én. MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

2013 márciusában az MSZP kezdeményezésére a Demokratikus Koalíció, az Együtt 2014 Választói Mozgalom, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szövetségben, Együtt Magyarországért Párt, a Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt, a Szabadelvű Polgári Egyesület, a HÍD a Demokráciáért Egyesület és a Nők Lázadása Egyesület egyeztetéseket folytattak a jogállamiság és a demokrácia helyreállításáról. Ezek közül a választópolgárok szerintünk maximum az MSZP-ről és a DK-ról hallottak, az Együtt azóta megszűnt, a többi párt pedig súlytalan, nem politikai tényező. Mindenesetre a tárgyalások eredményét záróközleményben foglalták össze, a Tűzfalcsoportnak azonban birtokába jutott egy dokumentum, amely még a zárt ajtók mögött zajló egyeztetések során készült. 2013-ban is kormányváltásra készültek, ami nem jött nekik össze sem 2014-ben, sem 2018-ban, ám betekintést nyerhetünk abba, mi következne akkor, ha 2022-ben sikerülne megnyerniük a választásokat: az „alkotmányos szerkezet kormányváltást követő haladéktalan korrekciója”.

A titkos irat és a tárgyalások után nyilvánosságra hozott záródokumentum céljai tehát világosak, melyet maguk a pártok is kifejeztek: az Alaptörvény megszüntetése. Szerintük ugyanis az új alkotmány létrehozása azt jelezte, hogy a Fidesz-KDNP „értéktelennek tartja a polgári demokratikus alkotmányt” – ahogy ők utaltak a korábbi kommunista fércre. Nos, tekintettel arra, hogy a kommunisták által szövegezett alkotmányt a rendszerváltozás után csak foltozgatták és salátát csináltak belőle, az is volt, értéktelen. Szükség volt tehát egy teljesen új Alaptörvényre, mivel a rendszerváltozáskor ez elmaradt.

A birtokukba jutott dokumentum 2013. február 5-én kelt, egy pár nappal későbbi tárgyalásra vihették magukkal az MSZP-s delegáció képviselői. Ennek alapján a Tűzfalcsoport összeszedte, hogy az iromány alapján mi zavarta, zavarhatja leginkább a szocialistákat a magyar Alaptörvényben.

A köztársasági elnököt megfosztanák törvénykezdeményezési és országos népszavazás kezdeményezési jogától, mivel szerintük ez nem fér össze a kiegyensúlyozó szerepével. Minden bizonnyal azért, mert az öt évre szóló államfői tisztségre 2012-ben választották meg Áder Jánost a Fidesz-KDNP kezdeményezésére, ezért megfosztották volna jogköreitől. Jogállami, nem? Ez azonban csak a látszat magyarázat. Megvonnák ugyanis a köztársasági elnöknek azt a jogát is, hogy feloszlassa az Országgyűlést abban az esetben, ha az nem tudja az adott évre vonatkozó költségvetést elfogadni a tárgyév március 31-i napjáig. A költségvetés elfogadásához a Költségvetési Tanács hozzájárulása is szükséges, és mivel az Alaptörvény államadósság korlátot és államadósság csökkentési kötelezettséget tartalmaz, nem adhatja hozzájárulását egy olyan költségvetéshez, ami emelné az államadósságot. Ez pedig a szocialistáknak nem tetszik, hiszen az államadósság növelése az egyik kedvenc hobbijuk (hiszen ezt eredményezi a szocialista segélyezési politika). Tehát, mivel attól tartottak, hogy a Költségvetési Tanács elnöke nem egyezne bele a költségvetésbe, s így azt nem tudnák időben elfogadni, Áder János (vagy mondjuk 2022-ben a választások előtt a Fidesz-KDNP kétharmados többségével megválasztott új köztársasági elnök) feloszlatná az Országgyűlést és új választásokat írna elő. Mielőtt valaki azzal jönne, hogy most a kormány is növeli az államadósságot a járvány elleni védekezés során, megnyugtatjuk: az Alaptörvény erre lehetőséget biztosít „különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben”.

Az Országgyűlés működésével kapcsolatban megjegyzik, hogy „a parlamentáris demokráciához méltó országgyűlési működést helyre kell állítani”. Furcsán hat ez azoktól, akik rendszeresen cirkuszolnak a parlamentben, egyáltalán nem viselkednek a hely szelleméhez és jelentőségéhez méltóan. Mindezen túl létrehoznának egy állandó etikai bizottságot a „parlamenti gyűlöletbeszéd visszaszorítására”, amire szerintünk lenne igény, de valószínűleg az ellenzéki pártok járnának vele rosszul.

A dokumentumból kiderül továbbá, hogy meg akarnák szüntetni a „kormányozhatóságnak a minősített többség követelményéhez kötött (sarkalatos) tárgykörök meghatározásával felállított korlátait”. Ez szocialistáról magyarra fordítva azt jelenti, hogy nem bíznak abban, hogy nekik sikerülne az Országgyűlésben kétharmados többséget szerezniük (nemhogy háromszor, egyszer sem), ezért inkább megváltoztatnák a játékszabályokat annak érdekében, hogy a Fidesz-KDNP kétharmadával bebetonozott törvényeket átírhassák. Szerintük ugyanis indokolatlan sarkalatos jogszabályba foglalni többek között:

a családok védelmét

a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit

az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeit

Éppen ez mutatja, hogy különösen nagy szükség van ezekre a kétharmados többséghez kötött sarkalatos törvényekre. A családokat meg kell védeni a balliberális pártoktól, akik 2002 és 2010 között már egyszer tönkre vágták a családtámogatási rendszert. Arról már nem is beszélve, hogy azok, akik belekötnek abba, hogy „az anya nő, az apa férfi”, gondolkodás nélkül behoznák hazánkba a szélsőséges gender ideológiát. Az enyves kezű, privatizációkból meggazdagodott baloldali politikusoktól meg kell védeni a nemzeti vagyont is, hiszen egyértelmű a dokumentum alapján, hogy mindezt szeretnék kiárusítani.

Az egyeztetésben résztvevő pártok kifejezték, hogy „helyre kívánják állítani az önkormányzatiságot”. Deklarálnák az önkormányzatok gazdálkodási önállóságát, az önkormányzati vagyon elkülönült jellegét, az Alaptörvény szerint ugyanis mindez a nemzeti vagyon része. A probléma csak az, hogy azok követelnek több gazdasági önállóságot az önkormányzatoknak, akik a csőd szélére vittek közülük rengeteget, és láthatólag – az ellenzéki vezetésű budapesti kerületi önkormányzatok és a főváros, valamint vidéki nagyvárosok példáját látva – azóta sem tanultak belőle. Annak idején ugyanis azért, hogy a csődtől az önkormányzatokat megmentse, az állam átvállalta az adósságaikat és az általuk ellátott feladatok nagy részét is.

Nem tetszik nekik a médiafelügyeleti rendszer sem, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot egy tollvonással megszüntetnék, ahogy a közszolgálati médiát is megváltoztatnák, hogy az ne legyen a „kormány szócsöve”. Bizonyára tele pakolnák függetlenobjektív újságírókkal, mint a DK-ssá vedlett Kálmán Olga, vagy az ellenzéki rádióműsorvezető Pikó András. Patetikusan kijelentik, hogy közös céljuk, hogy „helyreállítsák a média- és sajtószabadságot, ezen keresztül pedig a szólás- és véleményszabadság érvényesülését”. Az általuk javasolt módosítások azonban némiképp ellentmondanak ennek a célnak. Először is, azért szüntetnék meg az NMHH-t, mert szerintük „egyetlen szervezet sem kaphat jogot arra, hogy a médiatartalmak tekintetében felügyeleti eszközöket alkalmazzon”. Hát, mondhatnánk, hogy meglepődtünk, de az álhírgyártó, kamuvideós MSZP-nek nyilván kellemetlen, ha számonkérik őket a hazug tartalmaikért. Kijelentik, hogy a „vélemény tartalmát alkotmányos szinten korlátok közé kell szorítani” – az előbbi mondataikban még vissza akarták állítani a véleménynyilvánítás szabadságát. Úgy tesznek, mint akik feltalálták a spanyolviaszt, miközben a magyar jogrendszerben már így is vannak korlátai a véleménynyilvánításnak, például a gyűlöletbeszéd büntetőjogi kategóriája. Leírják, hogy „a vélemények sokszínűsége érdekében tilos tömegtájékoztatási monopóliumot kialakítani és fenntartani”. Minden bizonnyal azért, mert szúrja a szemüket, hogy megszűnt a baloldali médiatúlsúly, és egyre több a konzervatív hang és sajtótermék a magyar nyilvánosságban.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!