Mit gondol a baloldal a jogállamiságról?

A titkos irat és a tárgyalások után nyilvánosságra hozott záródokumentum céljai világosak.

Budapest, 2020. december 15. Az Országgyûlés plenáris ülése 2020. december 15-én. MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Az Országgyűlés működésével kapcsolatban megjegyzik, hogy „a parlamentáris demokráciához méltó országgyűlési működést helyre kell állítani”. Furcsán hat ez azoktól, akik rendszeresen cirkuszolnak a parlamentben, egyáltalán nem viselkednek a hely szelleméhez és jelentőségéhez méltóan. Mindezen túl létrehoznának egy állandó etikai bizottságot a „parlamenti gyűlöletbeszéd visszaszorítására”, amire szerintünk lenne igény, de valószínűleg az ellenzéki pártok járnának vele rosszul.

A dokumentumból kiderül továbbá, hogy meg akarnák szüntetni a „kormányozhatóságnak a minősített többség követelményéhez kötött (sarkalatos) tárgykörök meghatározásával felállított korlátait”. Ez szocialistáról magyarra fordítva azt jelenti, hogy nem bíznak abban, hogy nekik sikerülne az Országgyűlésben kétharmados többséget szerezniük (nemhogy háromszor, egyszer sem), ezért inkább megváltoztatnák a játékszabályokat annak érdekében, hogy a Fidesz-KDNP kétharmadával bebetonozott törvényeket átírhassák. Szerintük ugyanis indokolatlan sarkalatos jogszabályba foglalni többek között:

a családok védelmét

a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit

az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeit

Éppen ez mutatja, hogy különösen nagy szükség van ezekre a kétharmados többséghez kötött sarkalatos törvényekre. A családokat meg kell védeni a balliberális pártoktól, akik 2002 és 2010 között már egyszer tönkre vágták a családtámogatási rendszert. Arról már nem is beszélve, hogy azok, akik belekötnek abba, hogy „az anya nő, az apa férfi”, gondolkodás nélkül behoznák hazánkba a szélsőséges gender ideológiát. Az enyves kezű, privatizációkból meggazdagodott baloldali politikusoktól meg kell védeni a nemzeti vagyont is, hiszen egyértelmű a dokumentum alapján, hogy mindezt szeretnék kiárusítani.

Az egyeztetésben résztvevő pártok kifejezték, hogy „helyre kívánják állítani az önkormányzatiságot”. Deklarálnák az önkormányzatok gazdálkodási önállóságát, az önkormányzati vagyon elkülönült jellegét, az Alaptörvény szerint ugyanis mindez a nemzeti vagyon része. A probléma csak az, hogy azok követelnek több gazdasági önállóságot az önkormányzatoknak, akik a csőd szélére vittek közülük rengeteget, és láthatólag – az ellenzéki vezetésű budapesti kerületi önkormányzatok és a főváros, valamint vidéki nagyvárosok példáját látva – azóta sem tanultak belőle. Annak idején ugyanis azért, hogy a csődtől az önkormányzatokat megmentse, az állam átvállalta az adósságaikat és az általuk ellátott feladatok nagy részét is.

Nem tetszik nekik a médiafelügyeleti rendszer sem, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot egy tollvonással megszüntetnék, ahogy a közszolgálati médiát is megváltoztatnák, hogy az ne legyen a „kormány szócsöve”. Bizonyára tele pakolnák függetlenobjektív újságírókkal, mint a DK-ssá vedlett Kálmán Olga, vagy az ellenzéki rádióműsorvezető Pikó András. Patetikusan kijelentik, hogy közös céljuk, hogy „helyreállítsák a média- és sajtószabadságot, ezen keresztül pedig a szólás- és véleményszabadság érvényesülését”. Az általuk javasolt módosítások azonban némiképp ellentmondanak ennek a célnak. Először is, azért szüntetnék meg az NMHH-t, mert szerintük „egyetlen szervezet sem kaphat jogot arra, hogy a médiatartalmak tekintetében felügyeleti eszközöket alkalmazzon”. Hát, mondhatnánk, hogy meglepődtünk, de az álhírgyártó, kamuvideós MSZP-nek nyilván kellemetlen, ha számonkérik őket a hazug tartalmaikért. Kijelentik, hogy a „vélemény tartalmát alkotmányos szinten korlátok közé kell szorítani” – az előbbi mondataikban még vissza akarták állítani a véleménynyilvánítás szabadságát. Úgy tesznek, mint akik feltalálták a spanyolviaszt, miközben a magyar jogrendszerben már így is vannak korlátai a véleménynyilvánításnak, például a gyűlöletbeszéd büntetőjogi kategóriája. Leírják, hogy „a vélemények sokszínűsége érdekében tilos tömegtájékoztatási monopóliumot kialakítani és fenntartani”. Minden bizonnyal azért, mert szúrja a szemüket, hogy megszűnt a baloldali médiatúlsúly, és egyre több a konzervatív hang és sajtótermék a magyar nyilvánosságban.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!