Portik Tamás és a bérgyilkosság áldozata a bűnügyi felderítés adatai szerint gyermekkori cimborák voltak. A korabeli rendőrségi akták alapján tizenévesként az utcai telefonfülkék perselyeit és autókat törtek fel. Később, amikor Portik már érdekeltségeket szerzett az 1990-es évek olajszőkítéssel kapcsolatos, szervezett bűnözői hálózatokban, a volt gyerekkori barát is helyet kapott a bűnbandában. A Tompa becenévre hallgató férfi előbb a bűnszervezet telephelyeire vigyázott, később testőrként is megbízást kapott a bandában, majd azokat a behajtási ügyeket intézte, ahol a hitelbe vásárló ügyfelek késtek a fizetéssel. A nyomozás során a kivégzés indokát keresve felmerültek olyan tények, hogy a későbbi áldozat saját zsebre is dolgozott, előbb az olajbizniszben, majd később – amikor nagy valószínűség szerint figyelmeztették, hogy ezen a pályán nincs helye – kábítószerrel próbált üzletelni. Nagy lábon élt, luxusautókkal közlekedett, ám ehhez nem volt elég pénze, tartozásokat halmozott fel, átvert több civilt és néhány bűnözőt is, sokakkal volt elszámolási vitája. Az akkori alvilági viszonyok között a kivégzése jelzésértékű is volt, a gyilkosság megrendelői ezzel akartak példát statuálni. Így jelezték, hogy ha valaki belekavar az ügyeikbe, legyen az akár gyerekkori barát, nem úszhatja meg a felelősségre vonást. Erre utalhat az is, hogy a kivégzés helyszínén az áldozat közelében három, az akkori magyar alvilághoz tartozó férfi fényképét is megtalálták. Ezzel figyelmeztethették a bűnbanda tagjait, hogy hasonló sors várhat arra, aki nem tartja be íratlan szabályaikat.
