Bár a jelenleg is börtönben levő Portik Tamást még nem gyanúsították meg emberölésre való felbujtással, a nyomozó hatóság szerint ő adott parancsot 1999. április 25-én arra, hogy egyik bizalmi embere, a most 52 éves K. Gábor kivégezze a több, más emberöléssel is gyanúsított Portik egykori üzlettársát, Gy. Józsefet. A férfit újbudai albérletében lőtte fejbe a halálos ítélet végrehajtója, akit két napja fogtak el a rendőrök. A Fővárosi Bíróság február 5-én döntött a gyilkossággal gyanúsított K. Gábor letartóztatásáról.
A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) életvédelmi és célkörözési főosztálya folytat nyomozást a huszonkét éve történt emberölés miatt elrendelt eljárásban. Az ügyet annak idején nem sikerült teljes körűen felderíteni, a több mint húsz év alatt többször is leporolták annak aktáit. A KR NNI fél éve határozott a nyomozás folytatásáról, olyan bizonyítékok kerültek ugyanis a látókörükbe, amelyek szerint a 36 éves áldozat kivégzését az akkori magyar alvilág egyik irányítója rendelte meg, s egy régi, megbízható emberével végeztette el a piszkos munkát.
Portik Tamás és a bérgyilkosság áldozata a bűnügyi felderítés adatai szerint gyermekkori cimborák voltak. A korabeli rendőrségi akták alapján tizenévesként az utcai telefonfülkék perselyeit és autókat törtek fel. Később, amikor Portik már érdekeltségeket szerzett az 1990-es évek olajszőkítéssel kapcsolatos, szervezett bűnözői hálózatokban, a volt gyerekkori barát is helyet kapott a bűnbandában. A Tompa becenévre hallgató férfi előbb a bűnszervezet telephelyeire vigyázott, később testőrként is megbízást kapott a bandában, majd azokat a behajtási ügyeket intézte, ahol a hitelbe vásárló ügyfelek késtek a fizetéssel. A nyomozás során a kivégzés indokát keresve felmerültek olyan tények, hogy a későbbi áldozat saját zsebre is dolgozott, előbb az olajbizniszben, majd később – amikor nagy valószínűség szerint figyelmeztették, hogy ezen a pályán nincs helye – kábítószerrel próbált üzletelni. Nagy lábon élt, luxusautókkal közlekedett, ám ehhez nem volt elég pénze, tartozásokat halmozott fel, átvert több civilt és néhány bűnözőt is, sokakkal volt elszámolási vitája. Az akkori alvilági viszonyok között a kivégzése jelzésértékű is volt, a gyilkosság megrendelői ezzel akartak példát statuálni. Így jelezték, hogy ha valaki belekavar az ügyeikbe, legyen az akár gyerekkori barát, nem úszhatja meg a felelősségre vonást. Erre utalhat az is, hogy a kivégzés helyszínén az áldozat közelében három, az akkori magyar alvilághoz tartozó férfi fényképét is megtalálták. Ezzel figyelmeztethették a bűnbanda tagjait, hogy hasonló sors várhat arra, aki nem tartja be íratlan szabályaikat.
