Aki a felvidéki magyarság mindenese volt – emlékezés Esterházy Jánosra

Esterházy János személye, a magyar kisebbségért folytatott tevékenysége, valamint mártíromságot vállaló életpéldája Közép-Európa-szerte nagy tiszteletnek örvend. A felvidéki magyar politikus áldozatkész munkásságát a korabeli Magyar Nemzet is számontartotta, sőt lapunk alapító főszerkesztője, Pethő Sándor maga is méltatta. Most, a mártír politikus születésének 120. évfordulóján továbbvisszük az örökséget: lapunk megkeresésére Molnár Imre történész, Bíró László püspök, valamint Paweł Cebula atya idézi fel a gróf bizonyságtévő életútját, a magyarságért vívott küzdelmét, valamint a boldoggá avatási eljárásának fejleményeiről is szót ejtenek.

Alsóbodok, 2017. szeptember 16. Esterházy János portréja a felvidéki magyar mártír politikus hamvainak végsõ nyugalomra helyezésén a zoboralji Alsóbodokon 2017. szeptember 16-án. Fotó: MTI Fotó: Komka Péter

– Esterházy János szolgálata és mártíromsága lelki iránytűként szolgál a felvidéki és az egyetemes magyarság, illetve minden más nemzet számára.

Az általa képviselt hit-, erkölcs-, hazaszeretet- és megbékéléseszmény olyan érték, amelyre korunkban egyre nagyobb szüksége van az értékválságba sodródó világnak

– hangsúlyozta a Magyar Nemzet kérdésére Molnár Imre történész. Esterházy János életművének legjelesebb kutatója a mártírsorsú politikus tevékenységét ismertetve elmondta: Esterházy kezdettől fogva a felvidéki magyarság nehéz sorsa javításának szentelte életét. Politikusként nemre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül igyekezett képviselni és támogatni a korabeli szlovákiai magyar társadalom minden rétegét.

A magyar kisebbség mindenese

A keresztény államférfi a legnagyobb veszélyek közepette is felemelte szavát mindennemű jogtiprás ellen, és sohasem szűnt meg hirdetni a közép-európai – s elsősorban a magyar–szlovák – sorsközösség és kiengesztelődés fontosságát, amelyet 1938 novemberében Kassán, a Horthy Miklós bevonulásakor mondott ünnepi beszédében is sürgetett:

„Mi, itt maradt magyarok, ígérjük, hogy kezet adunk az itt élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért.

Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy azt mi magunknak odaát követeljük” – idézte a korabeli Magyar Nemzetben publikált beszédet Molnár Imre.

A történész továbbá kiemelte: a mártírsorsú gróf az első bécsi döntést követően is Szlovákiában maradt, és továbbra is lankadatlanul a felvidéki magyarság érdekeiért küzdött. Erről tanúskodik a Magyar Nemzet alapítójának, Pethő Sándornak egyik későbbi, 1939-es vezércikke is, amelyben a napilap főszerkesztője ekképpen méltatja Esterházy János tevékenységét: „Tavaly november óta ő óvta meg az itt, Szlovákiában maradt magyarságot a teljes lelki összeomlástól. A szlovákiai magyarság egy emberként zárkózik Esterházy mögé, akinek meg nem zavart nemzeti ösztöneiben szinte vallásos hittel bízik.

De nemcsak feje ő ennek a megkevesbedett magyarságnak, hanem ezermester keze, lába, bocsánatot kérünk a kifejezésért: mindenese. Mintha nem is egy példány forogna belőle mindenütt való jelenlétének színhelyein. Neve fogalom, ideál, erő és mérhetetlen bizalom…”

Esterházy politikája a keresztény, nemzeti és szociális hármas pillérre épült

Molnár Imre arra is kitért, hogy Esterházy a magyar kisebbség lelki, szellemi-kulturális fejlődését tartotta a megmaradás legfontosabb feltételének, ezért politikai szerepköreinek betöltése mellett sosem feledkezett meg az irodalmi és művészeti mecenatúra pótolhatatlan feladatköréről sem – magyarázta a Pozsonyi Magyar Intézet volt igazgatója, megjegyezve, hogy Esterházy János kezdeményezésére jött létre a magyar képzőművészek Pozsonyi Magyar Galériája és az írók Madách-könyvesháza is.

A keresztény társadalomtanítás elveire épülő politikai és jogérvényesítési küzdelmei mellett – folytatta – a II. világháború kirobbanásakor a gróf tevékenyen részt vett a lengyel menekültek magyarországi befogadásában is. 1942-ben pedig a pozsonyi parlament képviselői közül egyedül ő utasította el nyíltan a szlovákiai zsidóság deportálását kimondó törvényt, majd ezt követően számos üldözött zsidó életét mentette meg azzal, hogy Magyarországra menekítette őket. A történész végül rámutatott: a kereszténységéből fakadó következetes jogvédő magatartásáért viszont neki is az üldöztetés és a szenvedés jutott osztályrészül: tizenkét éven át súlyos betegen, népéért és ellenségeiért egyaránt imádkozva járta börtönkálváriáját.

Nem volt „pamlagkeresztény”

– Esterházy Jánosban egy olyan nemzetközi nagyságot tisztelhetünk, aki nem sodródott az árral, hanem mert szemben úszni azzal. Mindig helyén volt a szíve, az értelme és az egész egyénisége – válaszolta a Magyar Nemzet kérdésére Bíró László. Esterházy gróf bizonyságtevő életútja kapcsán a püspök hangsúlyozta:

ő elvek mentén élő ember volt, nem csupán éldegélt, hanem élt is. A politikusi szolgálat mellett döntött, vagy ahogy a pápa mondja, ő nem lett „pamlagkeresztény”.

A püspök hozzátette: a mártírhalált halt gróf – ahogyan egész életében – a börtönévei alatt is a keresztáldozatban gondolkodott: megőrizte a fölfelé tekintést, a transzcendens irányultságot és a horizontális síkot is, odafigyelt rabtársaira – és ennek nemcsak a mi világnézetünket vallók a tanúi, hanem mindazok, akik vele együtt szenvedték a politikai foglyok sorsát.

Esterházy János portréja a felvidéki magyar mártír politikus hamvainak végső nyugalomra helyezésén a zoboralji Alsóbodokon
Fotó: MTI/Komka Péter

Legyen meg Isten akarata!

Esterházy János boldoggá avatási eljárása Marek Jędraszewski érsek kezdeményezésére 2019-ben vette kezdetét. Lapunk megkeresésére Paweł Cebula minorita szerzetes, a mártírsorsú felvidéki politikus boldoggá avatási eljárásának posztulátora az elmúlt két év eredményeit ismertetve elmondta, hogy

a nemzetközi történészbizottság hatalmas munkát végzett, így sikerült összegyűjteni Esterházy János beszédeit, rádiós szerepléseit, cikkeit, leveleit, valamint a róla szóló dokumentumokat is.

Mivel ezek több nyelven íródtak, ezért most folyik lengyelre fordításuk, s ezt követően adják ki. Sajnos a járványhelyzet miatt – folytatta – a levéltári anyagok egyelőre nem kutathatók, valamint még a tanúk kihallgatása is várat magára, viszont a krakkói és olmützi érseknek köszönhetően sikerült kihallgatni Esterházy utolsó fogolytársát, Jan Jankůt, aki megőrizte azt a kenyérből készült keresztet, amelyen Jézus arca látható. Ez a feszület – amelyet titokban Esterházy János is őrzött – ma az olmützi érsekség múzeumában tekinthető meg – mondta el az atya, aki örömét fejezte ki, hogy nagyon sok hívő kapcsolódott be Esterházy János ismeretének és kultuszának terjesztésébe, sőt a felvidéki vallásos társulatok mellett Csehországból és Lengyelországból is érkezik segítség.

Arra, miszerint befolyásolhatja-e az a boldoggá avatási eljárást, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában és Csehországban még mindig háborús bűnösként tartják számon, Paweł Cebula kijelentette:

– Személyesen nem várok csodákat a világi intézményektől, de azt elvárom, hogy ne legyen rosszindulatú állami, diplomáciai vagy politikai beavatkozás ebbe az egyházi eljárásba. Legyen meg Isten akarata!

– hangsúlyozta az atya, hozzátéve, hogy ez az egész ügy, úgy, mint Esterházy János küldetése, nem a megosztottságot, hanem az egymáshoz való közeledést és a megbékülést szolgája.