– Esterházy János szolgálata és mártíromsága lelki iránytűként szolgál a felvidéki és az egyetemes magyarság, illetve minden más nemzet számára.
Az általa képviselt hit-, erkölcs-, hazaszeretet- és megbékéléseszmény olyan érték, amelyre korunkban egyre nagyobb szüksége van az értékválságba sodródó világnak
– hangsúlyozta a Magyar Nemzet kérdésére Molnár Imre történész. Esterházy János életművének legjelesebb kutatója a mártírsorsú politikus tevékenységét ismertetve elmondta: Esterházy kezdettől fogva a felvidéki magyarság nehéz sorsa javításának szentelte életét. Politikusként nemre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül igyekezett képviselni és támogatni a korabeli szlovákiai magyar társadalom minden rétegét.
A magyar kisebbség mindenese
A keresztény államférfi a legnagyobb veszélyek közepette is felemelte szavát mindennemű jogtiprás ellen, és sohasem szűnt meg hirdetni a közép-európai – s elsősorban a magyar–szlovák – sorsközösség és kiengesztelődés fontosságát, amelyet 1938 novemberében Kassán, a Horthy Miklós bevonulásakor mondott ünnepi beszédében is sürgetett:
„Mi, itt maradt magyarok, ígérjük, hogy kezet adunk az itt élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért.
Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy azt mi magunknak odaát követeljük” – idézte a korabeli Magyar Nemzetben publikált beszédet Molnár Imre.
A történész továbbá kiemelte: a mártírsorsú gróf az első bécsi döntést követően is Szlovákiában maradt, és továbbra is lankadatlanul a felvidéki magyarság érdekeiért küzdött. Erről tanúskodik a Magyar Nemzet alapítójának, Pethő Sándornak egyik későbbi, 1939-es vezércikke is, amelyben a napilap főszerkesztője ekképpen méltatja Esterházy János tevékenységét: „Tavaly november óta ő óvta meg az itt, Szlovákiában maradt magyarságot a teljes lelki összeomlástól. A szlovákiai magyarság egy emberként zárkózik Esterházy mögé, akinek meg nem zavart nemzeti ösztöneiben szinte vallásos hittel bízik.
De nemcsak feje ő ennek a megkevesbedett magyarságnak, hanem ezermester keze, lába, bocsánatot kérünk a kifejezésért: mindenese. Mintha nem is egy példány forogna belőle mindenütt való jelenlétének színhelyein. Neve fogalom, ideál, erő és mérhetetlen bizalom…”

Molnár Imre arra is kitért, hogy Esterházy a magyar kisebbség lelki, szellemi-kulturális fejlődését tartotta a megmaradás legfontosabb feltételének, ezért politikai szerepköreinek betöltése mellett sosem feledkezett meg az irodalmi és művészeti mecenatúra pótolhatatlan feladatköréről sem – magyarázta a Pozsonyi Magyar Intézet volt igazgatója, megjegyezve, hogy Esterházy János kezdeményezésére jött létre a magyar képzőművészek Pozsonyi Magyar Galériája és az írók Madách-könyvesháza is.