Aki a felvidéki magyarság mindenese volt – emlékezés Esterházy Jánosra

Esterházy János személye, a magyar kisebbségért folytatott tevékenysége, valamint mártíromságot vállaló életpéldája Közép-Európa-szerte nagy tiszteletnek örvend. A felvidéki magyar politikus áldozatkész munkásságát a korabeli Magyar Nemzet is számontartotta, sőt lapunk alapító főszerkesztője, Pethő Sándor maga is méltatta. Most, a mártír politikus születésének 120. évfordulóján továbbvisszük az örökséget: lapunk megkeresésére Molnár Imre történész, Bíró László püspök, valamint Paweł Cebula atya idézi fel a gróf bizonyságtévő életútját, a magyarságért vívott küzdelmét, valamint a boldoggá avatási eljárásának fejleményeiről is szót ejtenek.

Alsóbodok, 2017. szeptember 16. Esterházy János portréja a felvidéki magyar mártír politikus hamvainak végsõ nyugalomra helyezésén a zoboralji Alsóbodokon 2017. szeptember 16-án. Fotó: MTI Fotó: Komka Péter

A keresztény társadalomtanítás elveire épülő politikai és jogérvényesítési küzdelmei mellett – folytatta – a II. világháború kirobbanásakor a gróf tevékenyen részt vett a lengyel menekültek magyarországi befogadásában is. 1942-ben pedig a pozsonyi parlament képviselői közül egyedül ő utasította el nyíltan a szlovákiai zsidóság deportálását kimondó törvényt, majd ezt követően számos üldözött zsidó életét mentette meg azzal, hogy Magyarországra menekítette őket. A történész végül rámutatott: a kereszténységéből fakadó következetes jogvédő magatartásáért viszont neki is az üldöztetés és a szenvedés jutott osztályrészül: tizenkét éven át súlyos betegen, népéért és ellenségeiért egyaránt imádkozva járta börtönkálváriáját.

Nem volt „pamlagkeresztény”

– Esterházy Jánosban egy olyan nemzetközi nagyságot tisztelhetünk, aki nem sodródott az árral, hanem mert szemben úszni azzal. Mindig helyén volt a szíve, az értelme és az egész egyénisége – válaszolta a Magyar Nemzet kérdésére Bíró László. Esterházy gróf bizonyságtevő életútja kapcsán a püspök hangsúlyozta:

ő elvek mentén élő ember volt, nem csupán éldegélt, hanem élt is. A politikusi szolgálat mellett döntött, vagy ahogy a pápa mondja, ő nem lett „pamlagkeresztény”.

A püspök hozzátette: a mártírhalált halt gróf – ahogyan egész életében – a börtönévei alatt is a keresztáldozatban gondolkodott: megőrizte a fölfelé tekintést, a transzcendens irányultságot és a horizontális síkot is, odafigyelt rabtársaira – és ennek nemcsak a mi világnézetünket vallók a tanúi, hanem mindazok, akik vele együtt szenvedték a politikai foglyok sorsát.

Esterházy János portréja a felvidéki magyar mártír politikus hamvainak végső nyugalomra helyezésén a zoboralji Alsóbodokon
Fotó: MTI/Komka Péter

Legyen meg Isten akarata!

Esterházy János boldoggá avatási eljárása Marek Jędraszewski érsek kezdeményezésére 2019-ben vette kezdetét. Lapunk megkeresésére Paweł Cebula minorita szerzetes, a mártírsorsú felvidéki politikus boldoggá avatási eljárásának posztulátora az elmúlt két év eredményeit ismertetve elmondta, hogy

a nemzetközi történészbizottság hatalmas munkát végzett, így sikerült összegyűjteni Esterházy János beszédeit, rádiós szerepléseit, cikkeit, leveleit, valamint a róla szóló dokumentumokat is.

Mivel ezek több nyelven íródtak, ezért most folyik lengyelre fordításuk, s ezt követően adják ki. Sajnos a járványhelyzet miatt – folytatta – a levéltári anyagok egyelőre nem kutathatók, valamint még a tanúk kihallgatása is várat magára, viszont a krakkói és olmützi érseknek köszönhetően sikerült kihallgatni Esterházy utolsó fogolytársát, Jan Jankůt, aki megőrizte azt a kenyérből készült keresztet, amelyen Jézus arca látható. Ez a feszület – amelyet titokban Esterházy János is őrzött – ma az olmützi érsekség múzeumában tekinthető meg – mondta el az atya, aki örömét fejezte ki, hogy nagyon sok hívő kapcsolódott be Esterházy János ismeretének és kultuszának terjesztésébe, sőt a felvidéki vallásos társulatok mellett Csehországból és Lengyelországból is érkezik segítség.

Arra, miszerint befolyásolhatja-e az a boldoggá avatási eljárást, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában és Csehországban még mindig háborús bűnösként tartják számon, Paweł Cebula kijelentette:

– Személyesen nem várok csodákat a világi intézményektől, de azt elvárom, hogy ne legyen rosszindulatú állami, diplomáciai vagy politikai beavatkozás ebbe az egyházi eljárásba. Legyen meg Isten akarata!

– hangsúlyozta az atya, hozzátéve, hogy ez az egész ügy, úgy, mint Esterházy János küldetése, nem a megosztottságot, hanem az egymáshoz való közeledést és a megbékülést szolgája.