Tömeggyilkosok öröksége: máig nagyra tartja Lenin munkásságát a baloldal

Jeles konzervatív történelmi értelmiségiek részvételével indított vitát a kommunizmus mai továbbélése kapcsán az Erdély.ma portál.

A ROOD Facebook bejegyzése Forrás: Facebook

„A Nyugat tevőleges asszisztálásával került Lenin hatalomra, a Nyugatot a kommunizmus bűneiért így legalább olyan felelősség terheli, mint a büntetőjogban a gyilkos felbujtóját” – írta Borvendég Zsuzsanna. A neves történész a világtörténelem leggyilkosabb ideológiájának a mai továbbélését elemezte abban a vitában, amit az Erdély.ma portál indított jeles konzervatív történelmi értelmiségeik részvételével. Az internetes oldal azt követően kezdeményezte az eszmecserét, hogy

parlamenti képviselettel rendelkező holland szocialisták ünnepséget szerveztek Lenin születésnapján, és azt a kijelentést tették, hogy számukra Lenin munkássága ma is „fontos inspirációs forrás”.

A Rood (Vörös), a parlamenti képviselettel rendelkező holland Szocialista Párt ifjúsági szervezetének a Twitter-bejegyzése
Fotó: Twitter

„Hogy a mai, úgynevezett nyugati baloldal miért véli úgy, hogy Lenin most is követendő példa, az mindennél világosabbá teszi, hogy mire is törekszenek valójában ezek az erők”

– írta hozzászólásában Bogár László. A Kárpát-medence egyik legismertebb közgazdásza kifejtette: Lenin szerepének a megértése csak akkor lehetséges, ha előbb azt a történelmi mélyszerkezetet próbáljuk megérteni, ami ezt a magát bolsevizmusnak, kommunizmusnak, szocializmusnak nevező komplexumot „kitermelte”.

Lenin megítélésével kapcsolatban Kondor Katalin kifejtette:

„Nem kétséges, hogy a világpolitika egyik legmocskosabb alakja és valódi tömeggyilkosa számukra csak a tekintetben lehet »példakép«, hogy miképpen kell az emberiség szerintük feleslegesnek tartott egyedeit vagy csoportjait meggyilkolni.”

Borbély Zsolt Attila arra a kettős mércére hívta fel a figyelmet, „ami a nácizmus és a kommunizmus közötti különbségtételben ragadható meg, ezt pedig tetten érhetjük a jogalkotásban, a médiában, a politikai nyilatkozatokban egyaránt”. Szerinte Marx Károly a köreikben elismert tekintély, valójában nem is beszélhetünk a rehabilitációjáról, hiszen a baloldal soha meg nem tagadta. „De Marx és Lenin között van egy lényegi különbség, mégpedig az, hogy utóbbi köztudottan a politikai motivációjú tömeggyilkosság elméleti és gyakorlati képviselője” – tette hozzá Borbély Zsolt Attila.

Illik Péter történész azt a kérdést feszegette, hogy

mitől trendi ma ez a tömeggyilkosságokra és diktatúrára épülő, folyton változó szocialista világszemlélet?

Majd hozzátette: „Egyfelől azért, mert mint eszmét, sikerrel választották le a nevében bűnöket elkövető rezsimekről. Másfelől pedig pontosan azért, amiért nem lehet működő eszme: egy soha meg nem valósuló álmot kínál, a magántulajdon (és így a szegénység) megszűnésével járó boldog egyenlőséget.”

Erdei János esztéta a Lenin és a mögötte álló erők által megálmodott hatalomtechnika mai továbbélését elemezte, kitérve azokra a háttérhatalmi erőkre, amelyek

megteremtették a mély államot, azaz a korábban szuverén országok feletti globális ellenőrzést.

Kovács Attila történész pedig arra figyelmeztetett: legalább legyünk résen most, és ne engedjük többé a hatalom közelébe azokat, akiknek a kommunizmus százmillió halottja ellenére Lenin és szellemisége bármilyen szempontból is inspiráló tud lenni.