– Államtitkári munkája mellett új feladatot is kapott Orbán Viktortól. Mit vár öntől a kormányfő?
– Arra kért föl a miniszterelnök, hogy legyek a politikai igazgatója, ami elsősorban azt jelenti, hogy közpolitikai, társadalmi és gazdasági kérdésekben kell tanácsokat adnom számára, illetve a mellette már korábban is egyes szakterületeken dolgozó tanácsadók munkájának a koordinálása lesz a feladatom.
– Miért van szükség erre a munkára?
– Az ország sikeréhez és az emberek jólétéhez elengedhetetlen, hogy a politikusok értsék a körülöttünk lévő világot. Csak az elmúlt tíz évet nézve is jól látszik, hogy micsoda sebességgel, milyen hatalmas változások zajlanak a világban.
Az elmúlt bő egy évtizedben elért minket egy nemzetközi pénzügyi válság, a tömeges migráció, majd egy világjárvány. A mögöttünk hagyott hetek eseményei, az afganisztáni összeomlás miatt is számos új kérdés merül fel. A modern, globalizálódó világban minden mindenre hat. Aki ezt nem veszi tudomásul, lemarad. A nagyhatalmak ráadásul megtehetik azt a luxust, hogy vezetési képességek tekintetében néhány évig vagy évtizedig rosszul teljesítenek. Az Egyesült Államok például most nagyon megosztott, ami mára egyesek szerint az ország kormányozhatóságát is kikezdi, de a méret számít, mégiscsak az első számú nagyhatalomról beszélünk.
A kis országok azonban nem tehetik meg, hogy olyan vezetőket válasszanak, akik nem elemeznek, nem alkotnak stratégiát és nem visznek végig nagy nemzeti programokat. Egy ilyen hiba ugyanis a nemzet jövőjét közvetlenül és azonnal veszélyezteti.
– A hét végén Rómában jártak a miniszterelnökkel. Milyen eseményre utaztak az Örök Városba?
– Keresztény törvényhozók, egyházi vezetők, civil szervezetek vezetői és újságírók szerte a világból – Afrikából, Ázsiából, Európából és a tengerentúlról – gyűltek össze egy konferencián, ahol a XXI. századi keresztény politizálás lehetőségeink és kihívásainak a kérdéseit vitatták meg egymással. Emellett egy olasz párttalálkozón is részt vettünk, ahol az európai jobboldal újjászervezése volt terítéken.
– Milyen egyetértési pontok alakultak ki a konferencián?
– Nagyon sokszínűen gondolkodó csapat gyűlt össze, de abban egyetértés volt, hogy a Nyugatnak a XXI. században sem szabad feladnia a keresztény kulturális alapokat. Az összes civilizációs nehézségünk abból adódik, hogy elfordultunk alapértékeinktől, nem erősítjük, hanem gyengítjük hagyományos közösségeinket, a családot, az egyházi és a nemzeti közösségeinket.
A magyar kormány ezzel a sajnos immár nemcsak szigetszerűen felbukkanó, hanem szisztematikus és trendszerű folyamattal homlokegyenest ellentétes álláspontot képvisel. Politikánk számos pontja – a családpolitikai, gyermekvédelmi intézkedéseink, az üldözött keresztények megsegítését célzó humanitárius programunk – ezért sok résztvevő számára követendő példának minősül.
– A baloldal azt hangoztatja, hogy Orbán Viktor elszigetelődött Európában. Cáfolja ezt a római találkozó?
– A világ kettéválik. Vannak azok az erők, amelyek azt mondják, hogy a zsidó–keresztény civilizációs örökséget el kell felejteni, mert kifejezetten az okozza a világ bajait, és ezért egy más ember- és társadalomképen, gazdasági rendszeren alapuló új világrendet kell kialakítani. Mi nem értünk egyet mindezzel, és természetesen a politikai szövetségeseinket is azok között találjuk meg, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Sajnos olyan időket élünk, hogy a nemzetközi politikában erősödik a szembenállás, nő a polarizáció, ezért ha ki akarunk állni amellett, amiben hiszünk, és ami az elmúlt évtizedben sikert hozott Magyarországnak, akkor vállalni kell az ebből eredő konfliktusokat. Nagyon fontos, hogy minden országban meglegyenek azok a politikai erők, amelyek hasonlóan gondolkodnak, mint mi, s akikkel a nehéz helyzetekben kölcsönösen számíthatunk egymásra. Ezt mára elértük, sőt ennél többet is. Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt években kifejezetten nemzetközi tényezővé erősödött, szerintem ez elsősorban annak köszönhető, hogy számos megosztó társadalmi kérdés megítélésében a nagy nemzetközi kritikák cunamija ellenére utólag bebizonyosodott, hogy nekünk volt igazunk.
Ez olyan tekintélyt és mozgásteret ad most Magyarországnak, amivel hosszú évtizedek óta nem rendelkeztünk. Aki néhány kótyagos liberális politikus ellentétes ideológiai alapállásból és a tények ismeretének figyelmen kívül hagyásával megfogalmazott bornírt kritikájából kiindulva az elszigeteltségünkről beszél, az pont magáról állít ki intellektuális szegénységi bizonyítványt.
– Szóba került Rómában a magyar gyermekvédelmi törvény?
– A szentatya is fogadta a delegációt, és arról beszélt, hogy milyen kihívásokat támaszt a modern technológia az emberiséggel szemben, s arra bátorította a jelenlévőket, küzdjenek az önmagát felszámoló progresszió ellen. Sürgette a fellépést a gyermekpornográfiával és a dezinformációval szemben, s a résztvevőkkel együtt arra kereste a választ, hogyan lehet válaszolni ezekre a kihívásokra keresztény politikai alapon. Ebben a közegben vitán felül áll, hogy a gyermekeink védelme a politika egyik legfontosabb feladata. A konkrét kérdésben pedig – tudniillik hogy a gyermekeink szexuális felvilágosítása és érzékenyítése mikor és milyen formában aktuális – nem a politikusok, hanem a magyar választópolgárok dönthetnek. Ezt a kérdést korábban senki sem bízta a választókra. A változások, amelyek az elmúlt évtizedekben Nyugaton a genderideológia térnyerése miatt, az NGO-k és a média közvetítésével bekövetkeztek, az emberek megkérdezése nélkül zajlottak le. Magyarország úttörő szerepet tölt be, hiszen nálunk a választópolgárok elmondhatják majd, hogy mivel értenek egyet és mivel nem.
Azok szemében, akiknek fontos a demokrácia, üdvözlendő és tiszteletet vált ki, hogy az ilyen sorsdöntő kérdésekről hagyjuk az embereket szabadon dönteni.
– Orbán Viktor többször beszélt arról, hogy új európai jobboldal létrehozására van szükség. Hogyan áll ez a folyamat? Erről is egyeztettek?
– Jelenleg igen intenzív a jobboldali pártok közötti kommunikáció. Mi azt szeretnénk, hogy az európai jobboldal a legerősebb politikai formáció legyen a kontinensen, ehhez a széttartó erőket előbb-utóbb egyesíteni kell. A nemzetekre építő Európai Unió eszménye, a tömeges migráció elutasítása, a családtámogatás és a gyermekvédelem fontossága, a munkára és a vállalkozás szabadságára építő gazdaságpolitikai megközelítés azok a közös alapok, amelyekre építve meg lehet szervezni az együttműködést. Küszöbön állnak a német és francia választások is, tehát jelenleg nem érdemes kapkodni. A mostani időszak kiválóan alkalmas arra a hálózatépítési munkára, ami a siker szükséges előfeltétele. Éppen ezért fontosak az olyan nemzetközi találkozók, mint amiket Rómában meg tudtunk tartani.
