Kérdőíves felmérést végzett a köznevelési Erasmus+ projektet megvalósító intézmények körében a Tempus Közalapítvány annak feltérképezésére, hogy milyen gyakorlati kihívások merülnek fel, ha hátrányos helyzetű tanulókat kívánnak bevonni a programokba.
Abban már a kezdetektől egyetértés mutatkozott, hogy rengeteg nagyszerű hozadékkal járhat a hátrányos helyzetű tanulók számára az Erasmus+ programban való részvétel: együttműködési, idegen nyelvi, szociális, interkulturális készségeik erősödésén túl az önbizalom és motiváció pozitív irányú változását hozhatja magával egy ilyen út, ami mellesleg hosszú távon akár munkaerőpiaci előrelépést is jelenthet számukra. Olyan tapasztalatokat szerezhetnek,
amelyekre sok esetben a családjukban nem lenne lehetőségük, és amelyek egész életükre meghatározóvá válhatnak,
befolyásolhatják az önmagukról és a világról alkotott képüket, valamint segíthetik őket a szociokulturális hátrányok leküzdésében – hangsúlyozta a Tempus.
A legfőbb hátráltató tényezők közé tartozik például a családi háttér és a szülői támogatás esetleges hiánya, de jellemző az érintett tanulók gyenge idegennyelv-tudása, valamint a motiválatlanság is, melyet az anyagi természetű kihívások követnek.
A beérkező válaszok javaslatokat is megfogalmaztak, például az anyagi támogatás formáinak a kiterjesztését, informatikai eszközök és egyéb felszerelés biztosítását, az érintett diákok előzetes felkészítését, mentorálását. Lényegesek lehetnek továbbá a családdal való előzetes egyeztetések (például szülőklub révén), ahol a szülők is kellő információhoz juthatnak a projektet vagy a mobilitásokat illetően, valamint több kísérőtanár jelenlétéről gondoskodni a mobilitásokon, akik a speciális szükségletű tanulókat célzottabban segíthetik.
Az Erasmus + felsőoktatási szektorában egyébként pontos statisztika is készült a hátrányos helyzetűek részvételéről, ami kedvezőbb, mint gondolnánk. Eszerint 2019/20 során a kifelé irányuló erasmusos mobilitások 16 százalékát szociálisan rászoruló fiatalok valósították meg. 2020/21-ben ugyanez az arány 14,6 százalékos volt, vagyis
nagyjából minden hatodik-hetedik külföldre utazó egyetemista a nehéz körülmények között élők közül kerül ki.
A Tempus felhívta lapunk figyelmét arra is, hogy a 2014–2020 közt lezajlott Erasmus projektek során kiegészítő támogatásra is pályázhattak a szociálisan rászoruló hallgatók, illetve a tartósan beteg és fogyatékkal élők. Tanulmányi célú mobilitás esetén
havi kétszáz euró, illetve szakmai gyakorlati mobilitás esetén havi száz euró a kiegészítő támogatás – jegyezték meg.
Jó hír, hogy az Erasmus+ idén indult új programszakaszában mód nyílik a szűkösebb lehetőséggel bíró résztvevők körének bővítésére, sőt az
új programszakasz költségvetése hetven százalékkal emelkedik, ami biztosítja, hogy kiemelkedő támogatást kaphassanak a rászoruló pályázók az alapösztöndíj-összegen felül.
Összességében az Erasmus+ programra az Európai Unió 2021–2027 közötti költségvetési ciklusában uniós szinten több mint 28 milliárd eurót biztosítanak, ez az összeg több mint 14 milliárddal magasabb a program 2014–2020-as költségvetésénél. Mindebből
a magyaroknak várhatóan 52 millió euró, tehát 18 milliárd forint áll majd rendelkezésre 2021-ben, ez ugyancsak rekordösszegű forrást jelent.
Az előző hétéves időszakban mintegy 235 ezer magyar résztvevője volt a programnak, amire hét év alatt összesen százmilliárd forint állt rendelkezésre.
