Minden előjel arra mutatott a Magyarország–Anglia világbajnoki selejtezőmérkőzés előtt, hogy a nemzetközi sajtó és a nyugati politikai elit ki akarja játszani a rasszistakártyát hazánk ellen, hasonlóan az Európa-bajnokságon történtekhez. Napokkal a futballmeccs előtt már sorjáztak a nyilatkozatok, jóslatok, álkérdések, amelyek azt sulykolták, hogy biztosan botrány lesz, mert a a magyar drukkerek rasszisták.
Bemelegítés hecckampánnyal
Augusztus 31-én már azzal foglalkozott az egyik brit sportportál, a Walt Disney vállalat érdekeltségébe tartozó ESPN, hogy mire számíthatnak az angol focisták, ha letérdelnek a Puskás Arénában. A cikk felvezetésében felidézik, hogy z Eb csoportmérkőzésein tapasztalt szurkolói rasszizmus és homofóbia miatt az UEFA három mérkőzésre betiltotta a stadiont. Ezúttal azonban nem az európai szövetség, hanem a FIFA égisze alatt zajló rendezvényről van szó, ezért telt ház több mint 60 ezer szurkoló fogadja majd a három oroszlános válogatottat, amelynek egyik középpályását, Kevin Phillipset kérdezték a várható lelátói reakciókról. Phillips előbb visszafogottan fogalmazott: „Ismerem a helyzetet és azt, hogy mi történt ott, de ez a meccs még nem történt meg, ezért nem igazán tudok mit mondani. Csak azt tudom, hogy nekünk fontos, hogy továbbra is letérdeljünk a meccs előtt, ez fontos a hazánknak és a faji bántalmazás elleni küzdelemnek – tette aztán egyértelművé az álláspontjukat.
A mérkőzés napján, szeptember 2-án már azzal hangolták a közvéleményt a brit sajtóban, hogy akár botrány is várható Budapesten. A Daily Telegraph arról írt, hogy várhatóan letérdelnek a Puskás Arénában a világbajnoki selejtezőn az angol válogatott tagjai, mert így kívánnak tiltakozni a magyar szurkolók által tanúsított rasszizmus ellen. A lap szerint az sem érdekli az angolokat, hogy a publikum ezért előreláthatólag kórusban pfujolja és kifütyüli őket, ahogyan azt az írekkel is tette. Sőt, még arra is felkészülnek, hogy levonulnak, ha odáig fajulnak a dolgok. Azt is megemlítik, hogy a diszkriminációs megnyilvánulásokat nyomon követő FIFA-testület vezetője szerint a vendégek nyugodtan levonulhatnak, nem kell várniuk a bíró döntésére, ha úgy látják, hogy elfajul a helyzet. Piara Powar szerint az egész világ egyetértene egy ilyen lépéssel.
Ez még csak a bemelegítés volt, aztán a mérkőzésen a brit tv-csatornákat a pályán zajló eseményeknél is jobban érdekelte, hogy mit lehet látni-hallani a lelátókon. Hatvanezer, elsöprő többségében sportszerűen szurkoló magyar fanatikus közül a stadionban ülő egy-két riporter képes volt megtalálni azt a néhány magáról megfeledkezett drukkert, akik valóban sportszerűtlenül fejezték ki ellenszenvüket az angol labdarúgók iránt. Nem igazán életszerű, hogy ekkora tömegben, és hangorkánban bárki észrevegyen pár embert, aki esetleg rasszista jellegű mozdulatokat tesz vagy hangokat hallat, de nekik sikerült. Persze ha valakit azzal bíznak meg, hogy semmi mással ne foglalkozzon a mérkőzés idején, csak az ultrák táborát pásztázza, esetleg több kamerával is, akkor előbb-utóbb talál ilyen szurkolót.
Hatvanezerből négy
A brit ITV és a Sky Sports televíziók riporterei is azt állították, láttak és hallottak olyan magyar szurkolókat, akik majomhangok utánzásával gúnyolták Raheem Sterlinget és Jude Bellinghamet, sőt a Sky Sports felvételeket is mutatott az egyik ilyen nézőről. Az ITV egyik riporterét már a mérkőzés közben kapcsolták a helyszínről – csak hanggal –, aki azt állította, hogy hallott rasszista hangokat. Konkrét „huhogást” vagy hasonlót persze nem lehetett hallani, de a riporter állítása nyilván elegendő bizonyíték.
Rob Dorsett, a Sky Sports News munkatársa „szórványos majommakogást” hallott a nézőtér különböző pontjairól, különösen akkor, amikor Raheem Sterling a labdához ért. – Négy személyt láttam és hallottam huhogni, és az inzultusnak Jude Bellingham volt a célpontja, aki éppen a magyar ultrák előtt végezte a bemelegítő mozdulatokat – állította a riporter.
Hatvanezer emberből négy. Ez lenne a tomboló magyar rasszizmus. Szemben a sokszínű brit társadalommal, amely annyira fejlett, hogy az olaszok ellen elbukott Eb-döntő után a tizenegyeseket hibázó színes bőrű játékosokat már a meccs után kifütyülték, ezerszám érték őket a rasszista inzultusok.
Forgatókönyvek egy kaptafára
Visszakanyarodva a múlt csütörtöki mérkőzésre: az a tény, hogy a meccs közben már a szurkolókra ráállított riportereket alkalmaztak, arra enged következtetni, hogy előre megkomponált forgatókönyv szerint igyekeznek lejáratni a magyar drukkereket és velük az egész országot.
A brit és a nemzetközi sajtó ugyanis másnap már olyan szalagcímekkel számolt be a mérkőzésről, hogy Anglia–Rasszisták 4-0, a német Sport Bild internetes oldalán pedig Rasszizmusőrület Budapesten címmel tudósítottak az eseményekről. A meccs előtt még a térdeléssel és várható nézőtéri füttykoncerttel kapcsolatos kérdésre óvatosan és a magyar szurkolókról udvariasan nyilatkozó angol szövetségi kapitány, Garreth Southgate is mintha valamilyen szérumot kapott volna, másnap már a megszokott globalista mantrát darálta arról, hogy a magyar társadalom nem elég fejlett még a sokszínű brithez képest. A futballistái ugyanezt a stílust követték, Boris Johnson miniszterelnökhöz, a FIFA korifeusaihoz és a magyarországi ellenzékhez hasonlóan.
A történtek a júniusi franciák elleni Eb-csoportmérkőzés utáni lejárató kampány forgatókönyvét követték, akkor egy vájt fülű holland újságíró a De Telegraaf nevű laptól hallott ki hatvanezer szurkoló hangorkánjából talán tucatnyi elszórt „huhogást”. Azt írták, hogy „a budapesti stadion több sarkából is érték rasszista rigmusok a franciák két sztárját, Kylian Mbappét és Karim Benzemát”.
Az UEFA azonnal vizsgálatot rendelt el, majd hozzácsapva a „bűnlajstromhoz” a portugálok elleni mérkőzésen állítólagos homofób bekiabálásokat, elrendelte a már ismert három mérkőzéses stadionzárat.
Maguk a focisták cáfoltak
A szövetség döntéshozóit hidegen hagyta, hogy az érintettek, akiket a holland lap szerint zavart és bántott a rasszista megnyilvánulás, semmi ilyesmit nem hallottak, nem láttak, kiválóan érezték magukat a nagyszerű hangulatban. Lucas Digne, a francia válogatott védője másnap sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy a Magyarország elleni mérkőzésen remek hangulatot varázsoltak a Puskás Arénába a drukkerek. Hogy hallottunk-e rasszista hangokat? Egyáltalán nem. Paul Pogba és N’Golo Kanté sem panaszkodott rá – idézte az Everton balhátvédjét a Nemzeti Sport.
A párhuzam ebben is kísérteties, hiszen az angolok elleni meccs után Harry Maguire, a harmadik gól szerzője az mondta: „A meccs után, az öltözőben beszéltem a fiúkkal, és az az igazság, hogy egyikük sem hallotta a rasszista rigmusokat. Meglehet, annyira a meccsre összpontosítottunk, hogy azért nem hallottuk. De ha igaz, akkor ez borzasztóan kiábrándító, és bízom benne, hogy megbüntetik azokat, akik ezt elkövették.”
Érdekes módon Harry Kane csapatkapitány, a negyedik gól szerzője sem hallott makogást a mérkőzés közben. – Nem tudtam semmi ilyesmiről, csak a meccs után mondták nekem, hogy voltak rasszista megnyilvánulások. Ami ezután jön, az már nincs a mi kezünkben, de reméljük, hogy az UEFA kemény szankciókat szab ki és lesújt a magyarokra – nyilatkozta csatár.
Az LMBTQ-lobbi bosszúja?
Ha már a párhuzamoknál és a nyilvánvalóan tudatos lejárató kampányoknál tartunk, a rasszistakártya kijátszása – a futball Eb meccseit ürügyként felhasználva – azután kezdődött, hogy a gyermekvédelmi törvény miatt össztűz indult az Európai Unió központjából hazánkra. Az LMBTQ-lobbi egész pályás letámadása kiegészült egy új támadási felülettel, a magyarok állítólagos rasszizmusának bemutatásával, amire kapóra jöttek és jönnek a labdarúgó-mérkőzések. A nyugati közvéleményben a rasszizmus egyértelműen elítélendő kategória, de ebben nincs különbség a térségek között, itthon is minden józan ember tiltakozik a faji diszkrimináció ellen. Ugyanakkor az LMBTQ-ideológia megítélése még nyugaton sem pozitív a társadalmak többségében, ezért a politikai ellenfeleinknek sokkal kifizetődőbb a rasszizmus bélyegét ránk sütni.
Borítókép: MTI/Illyés Tibor
