Egy világraszóló magyar szenzáció szomorú utóélete

Rendkívüli orvostörténeti eredményt ért el a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány magyar orvosokból és egészségügyi dolgozókból álló missziós csapata, amikor sikeresen szétválasztotta a fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikreket. Azonban az események után két évvel fájdalmas részletek kerültek a nyilvánosság elé a műtétről. A botrány az alapítványnak dokumentáló Szász János rendező házkutatási ügyével kezdődött, amely után olyan információk terjedtek el, miszerint a rendőri intézkedés hátterében a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány és a filmrendező között húzódó vita áll, amely a Pataki Gergely vezette missziós orvoscsoport sikeres bangladesi műtétjének filmes dokumentációjához kapcsolódó jogokról szól. Az orvoscsapat vezetője és az alapítvány alapítója, Pataki Gergely plasztikai sebész arról számolt be, hogy a rendező korábban több ízben is megszegte megállapodásukat, most pedig a Mediaworks Hírcentruma által készített interjúban tisztázza a történet részleteit.

Legfeljebb ötven százalék esélyt adtak a lányoknak arra, hogy túlélik a beavatkozást Forrás: Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány

– A műtét után néhány hónappal Szász János összevágott egy kisebb botrányt okozó, tízperces rövidfilmet a nyersanyagból. Mi volt ezzel a probléma?

– Szász János alapítványunk kérése ellenére és egyeztetés nélkül állított össze egy rövidfilmet a bangladesi műtétről, amelyet sérelmeztünk, mivel egy vitatható „produktum” volt, ráadásul számos szereplő beleegyezése nélkül készült. Mivel a tudtunkon kívül, engedélyünk nélkül osztotta meg a képsorokat, felszólítottuk, hogy távolítsa el a videómegosztó portálról, ahová feltöltötte.

Miután az orvoscsapat egy része megnézte a filmet, többünknek az a határozott véleménye alakult ki, hogy mondhatni „ferdíti” a magyar és a bangladesi orvosok közti kommunikációt, illetve sértő módon ábrázolja a bangladesi kollégákat, akik egyébként rengeteg vonatkozásban fantasztikus munkát végeztek.

Ráadásul Szász János úgy készített az ikrekről és családjukról – olykor az intim szférájukat nem tisztelve – rövidfilmet, hogy a szülőknek nem volt módjuk megnézni a róluk és a gyermekeikről készült bejátszásokat. Ez a videómegosztó portálra feltöltött rövidfilmes incidens még 2020 elején történt. Ez volt a végső pont, amikor Szász János iránti bizalmunk maradéka is szertefoszlott. Majdnem fél évvel a műtét után jártunk már, de alapítványunknál nem volt semmilyen általa készített mozgóképanyag, amit használhattunk volna a gyermekek ellátásához, a műtétsorozat folytatásához és a szakmai publikációkhoz.

– Szász János dokumentumfilmet forgatott vagy csupán a műtétet rögzítette?

– Szász Bangladesben a műtétsorozat utolsó szakaszát vette filmre, amely az orvosi dokumentáció része, ez a pácienseké és a kezelést biztosító alapítványé, illetve a bangladesi társszervezeteinké. A nyersanyagok egy részét az alapítványnak először átadta, majd azt is visszakövetelte és a felhasználását megtiltotta. Ma már elmondható, hogy Szász János az alapítványunkkal kötött szóbeli és írásbeli szerződéseket mind megszegte.

– Miért nem akarták, hogy a világszenzációt jelentő beavatkozásról film készüljön?

– Hogyan lehetne valakivel közösen filmet készíteni, aki nem adja át használható formában a rólunk és a pácienseinkről készült anyagot, miközben tudja, hogy ez az orvosi filmdokumentáció része. Szükségünk lenne rá a munkánk további folytatásának megtervezéséhez. De miként lehetne a partnerünk olyasvalaki, akit először a tenyerünkön hordozunk, beveszünk ebbe a szép ügybe, és miután hazaérkezünk, már ügyvédjén keresztül szólít fel minket, hogy adjuk oda a nálunk lévő filmnyersanyag-rész másolatát is, amelynek használatát megtiltja?

– Két évig a teljes sajtó magyar sikerként tálalta a műtétet, az utóbbi időben azonban furcsa helyzetbe hozták az alapítványt. Mi ennek az oka?

– A támadások oka nyilván az, hogy az ikrek végső szétválasztó műtétje után két évvel eljárások indultak a műtéti filmnyersanyag-dokumentáció miatt, és volt egy nagy médianyilvánosságot kapó házkutatási ügy a dokumentáció egy részét készítő Szász Jánosnál.

A konfliktusok nagy része valójában ma már Szász Jánosról és az alapítvány bangladesi missziójáról készült felvételek jogi sorsáról szól. Szász kisebb-nagyobb sikerrel próbálja megosztani missziós csapatunkat, és lejáratni az őt meghívókat, alapítványi munkatársaimat. Megalapozatlan, és a tényeknek teljesen ellentmondó történetmesélését több sajtóorgánumnál, legutóbb például a Veiszer Alindának adott interjújában hallhattuk.

– Hogyan fajulhatott odáig a helyzet, hogy a rendőrség végül házkutatást tartott?

– Megértem, hogy nagyon fontos és közérdeklődésre számot tartó ez a kérdés, de ezt mi pontosan nem látjuk, ez a hatóság hatáskörébe tartozik. A rendőrség nyilván a jogszabályban előírtak alapján teszi a dolgát. Mint utóbb hivatalos közleményekből kiderült, a nyomozó szervek éppen Szász János közreműködésének hiányában kényszerültek kutatásra és valamennyi adathordozó lefoglalására. A nyomozó szervek által közölt tényadatok ellenére, először Szász János tudatosan az alapítvánnyal fennálló jogvitát helyezte a híradások középpontjába, majd – az erre reagálóan kibocsátott rendőrségi és alapítványi közlemények hatására – már a misszión belüli konfliktus lett kommunikációjának fő sodorvonala.

– Tudomásunk szerint Szász több helyen is házalt a felvételekkel a szóban forgó házkutatás előtt.

– Néhány ilyen esetről mi is hallottunk. Úgy tudjuk, volt köztük közszolgálati csatorna és külföldi kereskedelmi televízió is. Rólunk és a pácienseinkről szóló anyaggal tehette, az alapítvány megkerülésével.

– A házkutatás után Szász bejelentette, hogy elhagyja az országot. Mit gondolnak erről?

– Ön mit gondolna? Mi életszerűtlennek tartjuk azt a feltételezést, hogy valaki pusztán egy alapítvánnyal folytatott szerzői jogi vita miatt hagyná el az országot.

– Valóban furcsa. Nem lehetne Szász Jánossal valahogy mégis megállapodni?

– Alternatív vitarendezési javaslataink és a jogvita peren kívüli megoldását célzó kísérleteink ezidáig nem vezettek eredményre.

– Miként látja az alapítvány jövőjét?

– Az alapítványunk karitatív tevékenységét megnehezítik és kommunikációjának hitelességét megalapozatlanul aláássák a valótlan állítások.

A nyilatkozatok szomorú következménye lehet, hogy a jó ügyeket segítő támogatóink elfordulnak tőlünk, így a jövőben tervezett karitatív missziók nem valósulnak meg, ezáltal sok gyermeket és rászoruló felnőttet nem tudunk megoperálni, akik közül sokaknak alapítványunk jelentené az egyetlen esélyt arra, hogy megfelelő ellátást kaphassanak. Egyesek a házkutatás miatt áldozatnak állították be Szász Jánost, akinek a tevékenysége megingatja támogatóink bizalmát, és így elveszik a rászoruló gyermekektől a reményt. Mi úgy érezzük, ebben a helyzetben mi vagyunk az „áldozatok”. Nem mindegy, hogy az idénre tervezett misszióban meg tudunk-e operálni harminckét, fejlődési rendellenességgel született gyermeket vagy sem. Ezzel tisztában kell lenniük azoknak, akik a szóban forgó, negatív tartalmú nyilatkozatokat terjesztik. Bízom benne, hogy a jogérvényesítési erőfeszítéseink eredménnyel zárulnak, és újból minden erőnkkel fő elhivatottságunkra tudunk összpontosítani: a segítségnyújtásra a bajbajutottaknak, a cselekvésre a kiszolgáltatottakért.

– De ami a legfontosabb, hogy vannak most a szétválasztott ikerlányok?

– Rabeya majdnem korosztályának megfelelő értelmi fejlettséget mutat, csupán enyhe és rehabilitációval javítható mozgászavara van. Rukaya halmozottan sérültként éli életét, viszont egyre inkább jelen van érzelmileg a család mindennapjaiban. Alapítványunk folytatja rehabilitációjukat, a napokban meglátogattuk őket Bangladesben. Maximum ötvenszázalékos esélyt adtunk arra, hogy az ikrek túlélik a műtétet. Azért vállaltuk mégis a feladatot, mert a szülők azt mondták, hogy bíznak Allahban és a magyar orvosokban. Csapattagjaink többségének jó érzés két év után látni a családot, az immáron ötesztendős kicsiket, és visszagondolni arra, hogy képesek voltunk megszervezni a műtétsorozatot, illetve keresztülvinni orvosi, valamint emberi céljainkat.

Izgalmas felvételek készültek a szétválasztó műtétről A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány állandó filmese, Fuchs Richárd számos felvételt készített az ikreken végzett műtéti beavatkozások magyarországi szakaszáról. Legutolsó filmje a Rabeya és Rukaya hazatérése című rövidfilm, amelynek kedves részlete például, amikor Rabeya magyarul énekli a „mókuska, mókuska felmászott a fára” című magyar dalt. Fuchs Richárdnak hamarosan megjelenik a következő dokumentumfilmje a műtétsorozat magyarországi szakaszáról, ezen kívül mintegy harminc, az ikrek szétválasztási műtétsorozatában résztvevő missziós csapattaggal is készített interjúkat, amelyek valós képet festenek a műtét körülményeiről. Az alapítvány ezeket a beszélgetéseket is közzétette az interneten a cselekves.org/filmek linken.

Borítókép: Legfeljebb ötven százalék esélyt adtak a lányoknak arra, hogy túlélik a beavatkozást (Forrás: Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány)