Szokásos vasárnapi közösségi megszólalásainak egyik február közepi epizódjában Márki-Zay egy meglehetősen ízléstelen hangvételű viccet adott elő:
Na, van egy aranyos vicc. Ezt ismerik biztos, ugye, Stevie Wonderrel vagy éppen Ray Charlesszal is ismerős ez a vicc, amikor azt mondják, megkérdezik tőle a vicc szerint, természetesen egy interjúban, hogy hát milyen dolog vaknak lenni? Azt mondja, hát még mindig jobb, mintha színes bőrű lennék.
Nem elrettentő példaként, hanem egy kedves poénként adta elő, pedig ez a meglehetősen szélsőséges megjegyzés egy, a vak emberek számára is mélyen sértő történetbe ágyazódva hangzott el.
Február folyamán került nyilvánosságra a Márki-Zay-féle ámokfutás egyik újabb fejezete, amikor Trianon századik évfordulóján, a nemzeti gyásznapon a magyarság sorstragédiáját egy legendás popénekessel, Michael Jacksonnal vonta párhuzamba.
Megígértem egy beharangozóban, hogy elmondom önöknek, hogy mi köze van Michael Jacksonnak Trianonhoz, úgyhogy nem szeretnék adós maradni ezzel a hasonlattal, annak ellenére, hogy egy ilyen magasztos ünnepen ez egy profán hasonlat, ez egy vicc. Szokták mondani, hogy Amerikában minden lehetséges, bárkiből bármi lehet. És erre példa Michael Jackson, aki szegény színes bőrű kisfiúként született, és gazdag fehér nőként halt meg (a színes bőrű helyett egy másik, meglehetősen pejoratív kifejezést használt)
– magyarázta Márki-Zay Péter a békediktátum általa vélt üzenetét, egy Trianon centenáriuma alkalmából tartott megemlékezésen, Hódmezővásárhelyen. Ezt a kijelentést, mások mellett a Magyarságkutató Intézet is elítélte. Állásfoglalásukban az írták, egyetlen, magát magyarnak valló ember sem bagatellizálhatja el Trianon tragédiáját.