Ukrajna egy rettenetes agresszió áldozata, ennek következtében mindenkitől segítséget vár, ráadásul felfokozott elvárásokat támaszt a külvilággal szemben. Nekünk ezt meg kell értenünk és helyén kell kezelnünk, ugyanakkor azt kell tennünk, amit a magyar érdek kíván, nem pedig azt, amit az ukránok kérnek tőlünk – hívta fel a figyelmet Demkó Attila.
Kiheverhetetlen károk
A biztonságpolitikai szakértő szerint
ebből a háborúból Magyarországnak és az egész Nyugatnak is ki kell maradnia. Ettől függetlenül Ukrajna természetesen megérdemli a humanitárius, a gazdasági, illetve – amelyik ország úgy dönt – a katonai segítséget is. Magyarország azonban egy szuverén ország, ezért ne Ukrajna döntse el azt, hogy hazánk hogyan segítsen neki
– húzta alá. A Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője rámutatott, Magyarország az Európai Unióban és a NATO-ban is megszavazta az Oroszország elleni szankciókat, valamint az EU biztosít katonai segítséget is, hazánk viszont nem hajlandó katonai támogatást adni, és olyan jellegű szankciókhoz sem kíván hozzájárulni, amelyek Ukrajnának sem lennének kedvezők.
– Az ukrán vezetésnek végig kellene gondolnia azt, hogy mit jelentene Európa számára, ha nem vásárolhatna az oroszoktól gázt, illetve az is lényeges kérdés, hogy anélkül hogyan fűtenének Ukrajnában. Jelenleg ugyanis Ukrajna Magyarországon keresztül jut földgázhoz, ha viszont az Oroszország elleni szankciók az olaj- és gázszektorra is kiterjednének, hazánknak sem jutna elég orosz gáz ahhoz, hogy Ukrajnát is ellássa
– magyarázta a szakértő, majd figyelmeztetett, hogy ezeket a szankciókat az európai és a magyar gazdaság sem tudná kiheverni.
Túlértékelt sikerek
A háborús eseményekre térve Demkó Attila kiemelte: nem tartja valószínűnek, hogy az oroszok taktikai atomfegyvereket vetnének be, erkölcsi szempontból viszont nem Oroszország lenne az első – és erre mindig hivatkoznak is –, amely ilyen lépésre szánja el magát – utalt a Hirosima és Nagaszaki ellen elkövetett amerikai atomtámadásokra. A szakértő arra is kitért, hogy az oroszok által birtokolt taktikai atomfegyverek az 1945-ben bevetett atombombákhoz képest jóval kisebb töltetűek, huszadakkorák, nagyjából egy közepes méretű bőröndben is elférnek, alapvetően pedig arra vannak kitalálva, hogy a hadsereg, vagy egy-egy nagyobb célpont, például egy repülőtér vagy ipari üzem ellen vessék be. Tehát itt egy a százhoz a különbség a taktikai, illetve egy átlagos stratégiai nukleáris töltet között, de ez a különbség akár ezerszeres is lehet, mivel lehetnek több megatonnás stratégiai töltetek is – mutatott rá.
Véleménye szerint azonban addig, amíg a NATO, vagy egy NATO-tagország közvetlenül nem avatkozik bele a háborúba, szinte biztosan elkerülhető, hogy az oroszok taktikai atomfegyvereket vessenek be Ukrajna ellen.
Emellett – folytatta – a taktikai atomfegyverek bevetése azért sem indokolt, mivel az orosz haderő nehézségei kisebbek, mint ahogy azt a nyugati média bemutatja. Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője szerint nagyon sokan a nyugati média által közölt hírekből indulnak ki – amely gyakorlatilag kérdés nélkül az ukrán hírszolgáltatók egyoldalú narratíváját ismétli – ezért főként csak az ukrán katonák által aratott győzelmekről lehet hallani. Ezzel szemben viszont a valóság az, hogy
az ukrán sikerek fontosak, de nem olyan jelentősek, mint ahogy az a hírekben megjelenik, sőt keleten fokozatosan, egyik ukrán alakulatot kerítik be a másik után, Mariupol az elesés szélén van, ami jelentős mértékben képes változtatni az erőviszonyokon.
Elmondása szerint a Kijev melletti ukrán győzelmek is részben abból erednek, hogy túl hosszúak az orosz utánpótlási vonalak, és az orosz csapatok bizonyos területeken kénytelenek visszavonulni. Az orosz rakétacsapások komolyan megrongálták az üzemanyag-ellátó rendszert, az ukránok sincsenek logisztikai szempontból túl jó helyzetben.
