Barlangászok, búvárok megkezdték ma a mentéshez szükséges felszerelések leszállítását a Kossuth-barlangba, a búvárfelszerelés nélkül járható szakasz végére, a Reménytelen-szifon bejáratánál kialakított pihenőig.
Maga a mentőmerülés várhatóan még napokig nem kezdődhet meg a szifonban tapasztalt körülmények miatt. A barlangot jól ismerő már visszavonult barlangász szerint a Reménytelen-szifon nevet akkor kapta, amikor a búvároknak bármennyire is akarták, éveken át nem sikerült átúszni a feltárás hőskorában. A barlangász szerint ez nem csoda, mert igen kellemetlen környezet, ám azóta túljutottak a mélyponton és levegős termecskéket is találtak, többek között az Apámfia-termet – így már nem reménytelen, csak nehezen adja magát, kemény feladat még ma is a feltárt 160 méter átúszása. Az ismeretlen részen pedig a legrosszabb is megtörténhet. Mint az meg is történt vasárnap Mede Mártonnal.
A kutató- és tűzoltóbúvár teste a szifon eddig ismert végpontjától mintegy 15 méterre található; iszapomlás sodorta el egy olyan szűk járatban, ahonnan csak centiméterről centiméterre, de talán milliméterenként kell majd visszafelé mozdítani.
Kérdés, a rázuhant iszap-szikla elegy mennyit enged majd. Enged-e egyáltalán.
A test kimentéséhez a barlangászok és a búvárok elsősorban többtucatnyi légzőpalackot visznek le kézben a szifon bejáratáig, valamint köteleket és egyéb eszközöket.
A Reménytelen-szifonba való – önkéntes – lemerülésre azonban csak azután kerülhet sor, amikor a felszínen elkészülnek a másodpercre lebontott és a Reménytelen-szifon nagy felbontású térképén is kijelölt mentési tervvel, és azt Hajdu János altábornagy, a mentést a helyszínen koordináló Terrorelhárítási Központ főigazgatója aláírásával jóváhagyta azt.
Úgy tudjuk, hogy a terv még koránt sem végleges, így ma biztosan nem kezdődhet a merülés a szifonban.
Bajtársai búcsúznak Gúnártól
Sporttársai az Amphora Búvárklub (ABK) közösségi oldalán így búcsúznak Gúnártól.
„Marcival, vagy ahogy sokan becézték, Gúnárral már nem lesz több közös nevetés, merülés. Hiányozni fog az életünkből, de soha nem fogjuk elfelejteni, hiszen »Nem múlnak Ők el, akik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok évek, Ők itt maradnak bennünk csöndesen még…«
Nincs a búvárkodásnak olyan területe, amelyben ne lett volna kiváló, a legjobbak közé való. Válogatott tájékozódási búvárúszóként Eb-ezüst, -bronzérmet és világkupákon is több érmet nyert. Többszörös magyar bajnok.
A víz alatti barlangkutatók között is a legjobbak egyike volt, de hiába minden tudás és tapasztalat, amikor vannak kivédhetetlen helyzetek és már nincs visszaút. Több országos médium is beszámolt róla, hogy tragikus balesetet szenvedett a Jósvafő határában nyíló Kossuth-barlangban végzett kutató merülés közben, amikor gyakorlatilag ráomlott a barlang egy hosszú, szűk, ismeretlen járatban. Ő volt az első ember, aki a Kossuth-barlang legtávolabbi részébe eljutott, de már nem volt visszaút. Mentésében napokon keresztül több mint ötvenen vettek részt, ám sajnos nem jártak sikerrel...”
A gyilkos szifon
Huszonöt évvel ezelőtt egy még nem profi, de már nem is amatőr búvár, Kominka Zoltán halt meg a Reménytelen-szifonban. 1997. július 9-én Jósvafőn az MKBT nyári kutatótábora alatt a 24 éves
Kominka Zoltán a Kossuth-barlang Reménytelen-szifonjában a merülésvezető által engedélyezett kilenc méter mélyen lévő szűkület helyett az előző nap felfedezett — három szűkület által nehezített — 32 méteres mélységbe úszott, és ott légzőkészülékéből kifogyott a levegő. Ennek következtében fulladásos halál állt be.
Teste arccal a szifon kijárata felé volt, feltételezhetően végigúszta a két társa által már előző napon beúszott új járatszakaszt. Amikor a Kominkát biztosító búvár a szifon stégjénél észlelte, hogy nem látja társának fényét és a felszínre törő buborékokat, rögtön utána úszott. Amikor nem találta, és palackjában levegője fogytán volt, a felszínre úszott és a merülést segítőkkel együtt felszíni segítséget kért. A felszínről érkező segítség sem találta az iszaptól teljesen átláthatatlanná és zavarossá vált szifonban az elveszett kutatót.
Remélték, hogy Kominka Zoltán esetleg megúszta a szifon eddig nem ismert részét, és a túloldalon, egy levegős teremben várja megmentőit. A Barlangi Mentőszolgálat búvár barlangkutatók bevonásával július 9-én csütörtökön először a bajba jutott búvár egyik palackját, majd kézilámpáját találta meg. A holttestet 11-én, a mentés megkezdése után 43 órával sikerült megtalálni. Felszínre hozatalára az első kísérlet 12-én történt, végül 13-án vasárnap sikerült a holttestet a felszínre hozni.
Borítókép: Mede Márton, 1980. augusztus 2. – 2022. április 3. (Forrás: ABK)
