Míg 2018-ban a kormánypárti jelölteknek minden körzetben voltak tőlük balra és tőlük jobbra található kihívói a politikai térben, a 2021-ben megkötött ellenzéki megállapodás ezt a centrális erőteret meggyengítette
– fejtette ki Tóth Erik a 2022-es országgyűlési választás eredményeinek tanulságait és okait bemutató elemzését ismertetve. Az Alapjogokért Központ vezető elemzője elmondta, a szélsőjobb póluson a Jobbik helyét a Mi Hazánk vette át, a baloldal „csodafegyvere” pedig végül csúnyán besült – fogalmazott. Tóth Erik arra is kitért, hogy a kormányfő eleve magas, ötven százalék feletti népszerűségi indexe a nemzetegyesítő hatás következtében tovább emelkedett a kampányfinisben is, a baloldalnak pedig – részben Márki-Zay Péter személyének köszönhetően – sem a fiatalok, sem a városban élők és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében nincs többsége a jobboldallal szemben.
Átlépni az álomhatárt
– A 2018-as választáson 8,312 millió választásra jogosultat regisztráltak, míg 2022-ben 8,215 milliót – tájékoztatott az elemző, hozzátéve: ez idő alatt körülbelül négyszázezren beléptek – ideértve a külhoni magyarok növekvő számát is –, míg négyszázezren kikerültek a választásra jogosultak közül, vagyis a nyolcszázezret is elérheti a szavazói fluktuáció. Tóth Erik szerint mára kijelenthető, hogy téves az a feltevés, miszerint a magas részvételi adatok a hatalmon lévő kormánypártoknak kedvezőtlen, míg az ellenzékben lévő pártok számára kedvező folyamatokat sejtetnek. – Ezt – folytatta – már a 2018-as választás is igazolta, hiszen akkor tapasztalhattuk a legmagasabb részvételt, ez mégis az ellenzék kárára vált.
Összességében a harmadik legmagasabb részvételi hajlandóságot regisztrálhattuk 2022-ben 1990 óta.
A 2022-es országgyűlési választás egyik meglepetése volt, hogy a Fidesz–KDNP-pártszövetség listás szavazatainak száma átlépte a hárommilliós „álomhatárt”, amelyet korábban egyik politikai blokknak sem sikerült. A hárommillió-hatvanezer-hétszázhat számú voks még az MSZP–SZDSZ 1994-es országos listás eredményét is felülmúlja, de a 2010-es, első kétharmados jobboldali győzelem számainál is magasabb. Vagyis tizenkét évnyi kormányzás után a jobboldal szimpatizánsainak tábora nemhogy csökkent, hanem növekedni tudott. – Ráadásul – tette hozzá Tóth Erik – az is kiderült, hogy sem kétharmad-, sem Orbán-ellenes hangulat nincs a magyar közvéleményben.