Terítéken a demográfiai kihívások

Hogyan befolyásolják a kedvező foglalkoztatási lehetőségek a gyermekvállalást? Kik rezonáltak eddig a családbarát kormányzati intézkedésekre és miért? Milyen javaslatcsomagokkal biztosítható a népesség fenntartása? Többek között ezekre a fajsúlyos kérdésekre keresték a választ a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya által szervezett online konferencián a szakértők.

család Fotó: Havran Zoltán

– Családalapú társadalmat kell építeni – szögezte le dr. Benda József, a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke, szocializációkutató dolgozatának ismertetésekor az online konferencián. 

Sisakné Fekete Zsuzsa közgazdász, statisztikus, a Demográfiai Szakosztály titkára elmondta: a kormány áldásos családpolitikai intézkedései mellett szükség van azokra a szakmai konferenciákra, ahol a születésszám csökkenésének megakadályozását tűzik ki célul. A Századvég igazgatóhelyettese, Gyorgyovich Miklós a családok helyzetét vizsgálva arra jutott társadalomtudományi kutatócsoportjával, hogy a család intézményének elfogadása megkérdőjelezhetetlen a magyar társadalomban, mindazonáltal a család definíciójába már sokak esetében nem tartozik bele a házasság. Míg a demográfiai fordulathoz évente száztízezer újszülöttre van szükség a Magyar Nemzeti Bank elemzője, Asztalos Péter Hugó szerint, és az ezt elősegítő javaslatcsomagjukat is ismertette, addig a lakhatási támogatások megreformálásában lát perspektívát Élő Anita, a Válasz Online szerkesztője. 

Kedvezően hatott a családpolitika

Dr. Benda József hangsúlyozta: a kormány óriási eredményeket ért el eddig a családbarát politikájával, ugyanakkor további lépések kellenek ahhoz, hogy a gazdaság fenntartásához szükséges születésszámot elérjük. Az elnök kiemelte, hogy a jelenlegi, évi kilencvenezer körüli születésszám csupán egy hatmilliós ország belső reprodukcióját fedezi. Hozzátette: a születésszámok csökkenése várható volt, erre már hat évvel ezelőtt felhívták a figyelmet. Rövid, alapvető összefüggéseket feltáró történeti visszatekintésében kitért arra az érdekes jelenségre is, miszerint 1954 és 1963 között, csupán nyolc év alatt megfeleződtek a születési számok. Ennek okát transzgenerációs elemzései alapján abban látja, hogy míg az ötvenes években csupán a nők harminc százalékát foglalkoztatták, addig az ezt követő húsz évben felemelték hetvenöt százalékra, ráadásul ezek az anyák mindössze hathetes gyermekágyi segély után adták le gyermekeiket bölcsődébe. A kötődéselmélet alapján ez komoly traumaként jelentkezhetett a szocializációs minták kialakulásakor, ezért ez a generáció már nem hozta létre a saját létszámát a populációban. 

Hasonlóan vélekedett Élő Anita, a Válasz Online újságírója a kormány családpolitikai intézkedéseiről, aki kiemelte, hogy a jelentősen csökkenő anyai népesség mellett kell értékelnünk, hogy tíz év alatt (2011–2021-ig) 1,23-ról 1,55-re nőtt a teljes termékenységi mutató. Kifejtette azonban, hogy a vidéki Magyarországnak köszönhető a többlet, és amíg a kisvárosi, aprófalvas térségben sikerült változást elérni, addig a fővárosban csökkent a születések száma. 

Asztalos Péter Hugó, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzője is hangsúlyozta, hogy a termékenységi ráta az Európai Unión belül hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben. Gondolatait azzal egészítette ki: ez még messze van a 2,1-es termékenységiráta-szinttől, ami a népesség megtartásához szükséges lenne. 

A támogatási rendszer hatékonysága növelhető lenne, szélesíteni kell a családtámogatási rendszer horizontját

– emelte ki. 

Nagy Tímea, a Kopp Mária Intézet kutató-elemzője szintén rámutatott: amíg 2011-ben történelmi mélypontra esett vissza a gyermekvállalási kedv, addig 2010 és 2021 között huszonhét százalékkal növekedett a termékenységi arányszám. Mindez a húsz-harminc év közötti nők számarányának jelentős csökkenése mellett. 

Növelni kell a születési számot

A meghívott szakértők mindannyian a demográfiai kihívásokra keresték a megoldásokat. Asztalos Péter Hugó, az MNB elemzője Fenntartható egyensúly és felzárkózás program címen bemutatta azt a javaslatcsomagot, melytől a demográfiai fordulatot várják. Hangsúlyozta: a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy hatékonyabbak azok a családpolitikai intézkedések, melyek az anyákat célozzák. Az elemző ismertette továbbá a kiegyensúlyozott és boldog anya feltételeit, köztük: a munkába való visszatérés lehetőségét, a segítséget a családtól, a kedvező tapasztalatot az ellátórendszerrel és a kikapcsolódás lehetőségét. Elmondta azt is, hogy a harmadik gyermek vállalásához a családokat a pénzbeli családtámogatások ösztönözhetik. Asztalos Péter Hugó felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt évtizedben kétszázezer fővel csökkent  a magyar népesség és ez 2030-ra több mint négyszázezer is lehet. Célkitűzésük tehát nem lehet más, mint évi száztízezer újszülött. Javaslatcsomagjuk ismertetésekor kiemelte: az anyák átlagos életkora az első gyermek vállalásakor csaknem öt évvel tolódott ki az elmúlt huszonöt évben, ennek egészségügyi okai is vannak, így szűrővizsgálatokkal segítenék a fogantatást. Hangsúlyozta továbbá a babaváró hitel életkori határának eltörlését, és azt, hogy az otthonteremtési támogatások nagyobb mértékben kell hogy fókuszáljanak az első önálló háztartások létrehozására. 

A fiatal felnőttek negyvenegy százaléka él a szüleivel: nehéz új családot létrehozni több generációval együttesen. A jövőben kamatmentes állami támogatásokkal és úgynevezett fecskeházprogramokkal segítenénk a fiatalokat

– ismertette a terveket Asztalos Péter Hugó.

Fotó: PIXABAY

Említette még az elemző, hogy létrehoznának a Szép-kártyán egy családzsebet, amelyet kifejezetten a gyerekneveléshez kapcsolódó költségekre lehetne felhasználni. Fontosnak nevezte még az iskolaszüneti felügyeletre irányuló megoldásokat, valamint az szja-mentesség háromgyermekes anyákra történő kiterjesztését. 

Élő Anita, a Válasz Online újságírója kifejtette, hogy a számok alapján azt látszik, hogy Borsodban, Szabolcsban, Nógrádban nagyon magas a születési mutató, míg a fővárosban beszakadás mutatkozik. Hozzátette: komoly szórások vannak egy régión belül is. Mint fogalmazott: ahol az anya, ott a baba, ami azt jelenti, hogy keletről nyugatra vándorolnak országon belül, a kedvező foglalkoztatási lehetőségeket keresik a nyugat-magyarországi térségekben a szülők. A szerkesztő arra jutott, hogy a fővárosi lakhatási támogatásokat a vidékiekhez képest át kellene alakítani, hogy ne csökkenjen Budapesten a babaszám. 

Dr. Benda József, a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke a gazdaság fenntartásához szükséges születésszám elérése érdekében dolgozott ki javaslatcsomagot. Ennek központi elemeként kiemelte, hogy új életpálya modellre van szükség. 

A modellre tömeges igény van, mely az édesanyák többszörös munkavégzés alóli felszabadításán, a nyugodt életkörülmények megteremtésén és a kismamák részmunkaidős foglalkoztatásán alapszik.

– ismertette a hivatásos szülő életpályamodell lényegét az elnök. Elárulta, a megközelítésük megegyezik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalásával, mely szerint az első életévben az állandó anyai jelenlét biztosítja a legjobban a csecsemő idegrendszerének, érzelmi életének teljes körű, zavartalan fejlődését. 

Csak a sokgyermekes életpályamodellel lehet a születések számában fordulatot elérni

– szögezte le dr. Benda József. 

Még mindig fontos a család Európában

Gyorgyovich Miklós, a Századvég igazgatóhelyettese a társadalomtudományi kutatócsoportjával végzett felmérések eredményeit ismertette. Mint fogalmazott: a magyar kérdőívekben újra és újra felteszik a kérdést, hogy mennyire fontos a család intézménye, pedig már jó ideje tisztán látják a választ: kritikusan fontos ez a terület a magyarok számára még annak ellenére is, hogy nem mindenkinek optimálisak az életkörülményei. 

Érdekességként említette, hogy még európai szinten is az derült ki: a válaszadóknak inkább, vagy nagyon fontos a család intézménye. Elárulta, minél nyugatabbra megyünk, annál kevésbé fontos az embereknek. 

Felmérték azt is, hogy a magyarok milyen emberi társulásokat tekintenek családoknak: itt tizennyolc lehetséges formáció közül választhattak a megkérdezettek. Kiderült: jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy valamit családnak tartsanak, ha van gyermek a formációban. Mint mondta, ugyan nem néz egy irányba a magyar társadalom ebben a kérdésben, azonban az azonos nemű gyermeket nevelőkre csupán a magyarok harmada tekint családként. 

A magyar társadalom heteronormatív

– hangsúlyozta az igazgatóhelyettes, majd hozzátette: 

A fiatalok esetében épp a két szélsőséges narratíva erősödik meg, azaz, szignifikánsan erősebb körükben azok aránya, akik kizárólag a házaspárokat vagy a legszélsőségesebb opciókat is hajlamosak családnak tekinteni. Ezzel együtt azonban a homoszexuális kapcsolat családként értelmezése a fiatalok körében egyébként nem tér el számottevően az össztársadalmi értékektől

Kutatásaikból az is kiderült, hogy a magyar fiatalok többsége igenis fontosnak találja a házasság intézményét és a párkapcsolatban élést, ugyanakkor nehéznek találják az azonos értékrenddel rendelkező pár megtalálását. Mint fogalmazott: a házasságot megelőző időszak is olyan terület, amelynek rendezésében segítségre szorulnak a fiatalok. De ami a legfontosabb: a szándék jelen van az életükben.

Kutatásaikat úgy összegezte: a család intézményének elfogadása megkérdőjelezhetetlen a magyar társadalomban. Az európaiakban pedig megvan a hajlandóság arra, hogy saját gyermekeikkel tartsák fent a kontinens népességét.

Borítókép: A család intézménye még mindig fontos a magyaroknak és az európaiaknak (Fotó: Havran Zoltán)