– Családalapú társadalmat kell építeni – szögezte le dr. Benda József, a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke, szocializációkutató dolgozatának ismertetésekor az online konferencián.
Sisakné Fekete Zsuzsa közgazdász, statisztikus, a Demográfiai Szakosztály titkára elmondta: a kormány áldásos családpolitikai intézkedései mellett szükség van azokra a szakmai konferenciákra, ahol a születésszám csökkenésének megakadályozását tűzik ki célul. A Századvég igazgatóhelyettese, Gyorgyovich Miklós a családok helyzetét vizsgálva arra jutott társadalomtudományi kutatócsoportjával, hogy a család intézményének elfogadása megkérdőjelezhetetlen a magyar társadalomban, mindazonáltal a család definíciójába már sokak esetében nem tartozik bele a házasság. Míg a demográfiai fordulathoz évente száztízezer újszülöttre van szükség a Magyar Nemzeti Bank elemzője, Asztalos Péter Hugó szerint, és az ezt elősegítő javaslatcsomagjukat is ismertette, addig a lakhatási támogatások megreformálásában lát perspektívát Élő Anita, a Válasz Online szerkesztője.
Kedvezően hatott a családpolitika
Dr. Benda József hangsúlyozta: a kormány óriási eredményeket ért el eddig a családbarát politikájával, ugyanakkor további lépések kellenek ahhoz, hogy a gazdaság fenntartásához szükséges születésszámot elérjük. Az elnök kiemelte, hogy a jelenlegi, évi kilencvenezer körüli születésszám csupán egy hatmilliós ország belső reprodukcióját fedezi. Hozzátette: a születésszámok csökkenése várható volt, erre már hat évvel ezelőtt felhívták a figyelmet. Rövid, alapvető összefüggéseket feltáró történeti visszatekintésében kitért arra az érdekes jelenségre is, miszerint 1954 és 1963 között, csupán nyolc év alatt megfeleződtek a születési számok. Ennek okát transzgenerációs elemzései alapján abban látja, hogy míg az ötvenes években csupán a nők harminc százalékát foglalkoztatták, addig az ezt követő húsz évben felemelték hetvenöt százalékra, ráadásul ezek az anyák mindössze hathetes gyermekágyi segély után adták le gyermekeiket bölcsődébe. A kötődéselmélet alapján ez komoly traumaként jelentkezhetett a szocializációs minták kialakulásakor, ezért ez a generáció már nem hozta létre a saját létszámát a populációban.
Hasonlóan vélekedett Élő Anita, a Válasz Online újságírója a kormány családpolitikai intézkedéseiről, aki kiemelte, hogy a jelentősen csökkenő anyai népesség mellett kell értékelnünk, hogy tíz év alatt (2011–2021-ig) 1,23-ról 1,55-re nőtt a teljes termékenységi mutató. Kifejtette azonban, hogy a vidéki Magyarországnak köszönhető a többlet, és amíg a kisvárosi, aprófalvas térségben sikerült változást elérni, addig a fővárosban csökkent a születések száma.
Asztalos Péter Hugó, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elemzője is hangsúlyozta, hogy a termékenységi ráta az Európai Unión belül hazánkban nőtt a legnagyobb mértékben. Gondolatait azzal egészítette ki: ez még messze van a 2,1-es termékenységiráta-szinttől, ami a népesség megtartásához szükséges lenne.
A támogatási rendszer hatékonysága növelhető lenne, szélesíteni kell a családtámogatási rendszer horizontját– emelte ki.
Nagy Tímea, a Kopp Mária Intézet kutató-elemzője szintén rámutatott: amíg 2011-ben történelmi mélypontra esett vissza a gyermekvállalási kedv, addig 2010 és 2021 között huszonhét százalékkal növekedett a termékenységi arányszám. Mindez a húsz-harminc év közötti nők számarányának jelentős csökkenése mellett.
