Szembesültek tettükkel a zsinagóga meggyalázói

Hárman ellátogattak a Dohány utcai zsinagógába azok közül, akik május 1-jén éjszaka kívülről megdobálták, levizelték, ezzel meggyalázták az épületet. A tettüket megbánó fiatalok leckét kaptak zsidóságból, történelemből és emberségből.

A Dohány utcai zsinagógánál május elején garázda magatartást tanúsító – az épületet megdobáló és levizelő, közben náci karlendítést bemutató – négy fiatal közül három élt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) meghívásával. A napokban  – ügyvédjük és annak asszisztense kíséretében – megjelentek a szövetség Síp utcai székházában, ahol Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, Radnóti Zoltán főrabbi, a budapesti rabbiság igazgatója, Halász Eszter múzeumpedagógus és Schwajda Gergő, a Mazsihisz–BZSH kommunikációs vezetője fogadta őket – számolt be a Mazsihisz.hu.

Az ügyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság a Mazsihisz biztonsági szolgálata jelzésére indított nyomozást csoportosan elkövetett garázdaság miatt ismeretlen tettesek ellen. A rendőrség a térfigyelő kamerák felvételei alapján két napon belül azonosította a feltételezhető elkövetőket, akikről kiderült, hogy 16, 20, 21 és 22 éves fiatalok, mindannyian budapestiek. Gyanúsítotti kihallgatásuk során a fiatalok beismerték és a részegségükkel magyarázták a tettüket, amelyet elmondásuk szerint megbántak.

Az eset nyomán a Mazsihisz közleményben hívta fel a figyelmet, hogy a zsidóságban fontos alapelv a megtérés, amelynek feltétele, hogy azt ne csak szavak, hanem tettek is kísérjék. Ezért arra hívták fel az elkövetőket, hogy látogassák meg a Dohány utcai zsinagógát és az ahhoz kapcsolódó gettómúzeumot, nézzenek szembe azzal, hogy az általuk bemocskolt épület milyen jelentőségű, és lássák meg, hogy a náci karlendítés milyen bűnökhöz társul. Ezzel a meghívással élt a három elkövető és ellátogatott a zsinagógába.

A fiatalok az alkalomra mind a hárman ünneplő ruhát öltöttek: fekete nadrágot és fehér inget viseltek, és úgy tűnt, mintha meglehetősen szégyellnék, amit csináltak. Elvörösödött arccal és olykor lesütött szemmel hallgatták végig, hogy mi is az a létesítmény, amelynek külső falánál náci jelszavakat kiabálva részegen randalíroztak. A fiatalemberek megtudhatták, hogy sok-sok olyan mártír nyugszik ott, akiket annak idején gettóba zártak és elpusztítottak. A zsidó világban nem szokás zsinagóga mellé temetkezni, de ebben az esetben tragikus módon ez történt, hiszen itt húzódott a gettó határa, és annak idején itt ásták el tömegsírokban a gettóban meghalt vagy megölt embereket. A vészkorszak elmúltával exhumálták az elhunytakat, akiket igyekeztek azonosítani, majd különböző parcellákban helyezték őket örök nyugalomra.

A vandálok figyelmét arra is felhívták, hogy az a létesítmény, ahová ellátogattak, nem valamiféle kihalt mauzóleum, hanem ott működik a Dohány utcai körzet közössége, rendszeresek az imák, az istentiszteletek és a szombatfogadások. 

Borítókép: A térfigyelő kamera felvételéből egy képkocka (Forrás: Police.hu)