Az eset nyomán a Mazsihisz közleményben hívta fel a figyelmet, hogy a zsidóságban fontos alapelv a megtérés, amelynek feltétele, hogy azt ne csak szavak, hanem tettek is kísérjék. Ezért arra hívták fel az elkövetőket, hogy látogassák meg a Dohány utcai zsinagógát és az ahhoz kapcsolódó gettómúzeumot, nézzenek szembe azzal, hogy az általuk bemocskolt épület milyen jelentőségű, és lássák meg, hogy a náci karlendítés milyen bűnökhöz társul. Ezzel a meghívással élt a három elkövető és ellátogatott a zsinagógába.
A fiatalok az alkalomra mind a hárman ünneplő ruhát öltöttek: fekete nadrágot és fehér inget viseltek, és úgy tűnt, mintha meglehetősen szégyellnék, amit csináltak. Elvörösödött arccal és olykor lesütött szemmel hallgatták végig, hogy mi is az a létesítmény, amelynek külső falánál náci jelszavakat kiabálva részegen randalíroztak. A fiatalemberek megtudhatták, hogy sok-sok olyan mártír nyugszik ott, akiket annak idején gettóba zártak és elpusztítottak. A zsidó világban nem szokás zsinagóga mellé temetkezni, de ebben az esetben tragikus módon ez történt, hiszen itt húzódott a gettó határa, és annak idején itt ásták el tömegsírokban a gettóban meghalt vagy megölt embereket. A vészkorszak elmúltával exhumálták az elhunytakat, akiket igyekeztek azonosítani, majd különböző parcellákban helyezték őket örök nyugalomra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!