Új barátságokat köthetnek, lelki támaszt kaphatnak

A programtervet felülírva egy-egy beszélgetést sokszor azért nem hagynak abba, hogy lelkileg is segítsék a háború által traumatizált menekült ukrán gyerekeket – mondta lapunknak Révfalvi Dorottya menekültügyi koordinátor. Az Ökumenikus Segélyszervezet budapesti táborában összesen 80 általános és középiskolás korú fiatal vehetett részt a programokon, amelyek szervezéséből Mezei Léda színésznő is kivette a részét önkéntesként.

Ökumenikus segélyszervezet szervezésében ,nyári programok ukrajnai gyerekeknek. 20220721 Budapest Fotó: Kurucz Árpád KA Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Mosolygós arcok, felhőtlen játék, boldog gyermekzsivaj. Minden bizonnyal így kezdenénk beszámolónkat, hiszen az Ökumenikus Segélyszervezet táborában látszólag minden úgy működik, mint bármelyik másik táborban: zumba, sorversenyek, ügyességi vetélkedők, kézműves-foglalkozások, közös ebédek, nagy kirándulások. Itt azonban az önfeledt gyermeki örömöt beárnyékolja a szomszédunkban február óta dúló háború. A segélyszervezet abban igyekszik segíteni a hazánkba menekült ukrán gyerekeket, hogy legalább arra az időre, míg táboroznak, elfelejthessék azokat a borzalmakat, amiket láttak, és a közös beszélgetések segítségével fel tudják dolgozni a történteket.

Ebben a táborban összesen most 80 menekült gyerek van, a legfiatalabb ötéves, a legidősebb pedig tizenhat. Természetesen vannak kötött programok, de mindig igyekszünk a résztvevőknek valamelyest kötetlenséget is biztosítani, és figyelni arra, hogy mihez van kedvük

– fejtette ki Révfalvi Dorottya, aki a hazai menekültügyi programokat koordinálja az Ökumenikus Segélyszervezetben. Úgy fogalmazott: sokszor egy-egy beszélgetést azért nem szabad abbahagyni, mert olyan témák kerülhetnek felszínre, amelyek megoldásában segíthet, ha a gyerekek kibeszélik magukból azokat. – Ha valaki szomorú lesz vagy valamilyen programban nem szeretne részt venni, akkor van lehetősége félrevonulni, ezért dolgozunk itt is most legalább húsz segítővel, hogy mindenkire egyformán tudjunk figyelni – emelte ki, hozzátéve: a nyelvi nehézségek leküzdésében olyan általános és középiskolás fiatalok is segítik a kortársaikat, akik ugyan Ukrajnából érkeztek, de nem a háború elől menekültek, hanem korábban költöztek Magyarországra. 

– A célunk az, hogy legalább átmenetileg el tudjuk felejtetni a gyerekekkel azt, amit átéltek – hangsúlyozta, rámutatva arra, hogy minél inkább biztonságban érzik magukat a menekült fiatalok, annál könnyebben tudnak bizalmi kapcsolatokat kialakítani, és feldolgozzák a traumáikat. Beszámolt arról is, hogy

 a segélyszervezet a menekült gyerekeknek bentlakásos és napközis felzárkóztató és fejlesztőtáborokat is szervez önállóan, illetve a budapesti Piarista Gimnáziummal és az Evangélikus Diakóniával összefogva is. Emellett átmeneti szállásokat és az ukrán menekülteket segítő központokat működtetnek, és részt vesznek a BOK-csarnokban kialakított segítőpont munkájában is 

– tette hozzá.

Irina Fedur 10 évvel ezelőtt Kijevből érkezett Magyarországra és kitűnően elsajátította a nyelvünket. Egy ukrán iskolai programot koordinál az Evangélikus Diakónián keresztül a Magyarországi Terre des hommes Alapítvány támogatásával, és a háború kitörése óta öt másik tanárral segíti a menekült gyerekeket. A kicsikkel a szülők kérésére főként ukránul beszélnek, hogy ezzel is erősítsék bennük az ukrán tudatot és a kultúrát, bár sokan közülük tudnak oroszul is.

– Márciustól június végéig tanítottuk a gyerekeket ukrán tanterv szerint, de ez nagyon nehéz volt, mert különböző városokból – Harkovból, Herszonból, Mariupolból, Odesszából – érkeztek, és a világjárvány ideje alatt a kisebbek alig tanultak. Július 4-től viszont táborozunk: játszunk, énekelünk, táncolunk, illetve kirándulunk Budapesten és vidéken is – mondta Irina, aki elmesélte, milyen nagy élmény volt a fiataloknak, amikor Csákváron lovaskocsival utaztak.

– Nagyon sajnálom ezeket a gyerekeket, mert az alapján, amiket meséltek, valódi szörnyűségeket láthattak. A háború nem a gyerekeknek való – jelentette ki Irina, hozzátéve, hogy az elején a szülők is nehezen viselték a kialakult helyzetet, de az idő múlásával egyre inkább megnyugodtak, mert tudják, hogy a gyerekek biztonságban vannak az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársaival, akik vigyáznak rájuk legalább a nyár végéig.

Fotó: Kurucz Árpád

Anasztázia Evstigneeva – akinek édesanyja kárpátaljai magyar, édesapja orosz származású, ő pedig öt éve él Magyarországon – a Facebookon egy hirdetésben olvasta, hogy a Piarista Gimnázium önkénteseket keres a menekült gyerekekkel kapcsolatos segítségnyújtáshoz. Mivel már korábban is önkénteskedett, ezért jelentkezett, és azóta ő vezeti ezt a programot. 

Lényeges, hogy amíg a gyerekkel táborozunk, a szülők tudnak munkát keresni, mert el kell tartaniuk a családjukat. Ha szükséges, ebben is segítjük őket, illetve levesszük azt a terhet a vállukról, amit a kicsik felügyelete jelentene emellett

– hangsúlyozta Anasztázia, aki egyébként külön angolórákat tart iskolásoknak, és ha a későbbiekben szükség lesz rá, a Piarista Gimnáziumban is segít majd az ukrán menekült fiataloknak a nyelvtanulásban.

– Nagyon fontos, hogy nyugodt légkört teremtsünk a gyerekeknek és mosolyt csalhatunk az arcukra azzal, hogy velük egykorú gyerekekkel tudnak játszani, elfelejtve azt, amit otthon láttak. Nagyon örülünk, amikor a szülők visszajelzései pozitívak, mert a gyerekek egy-egy nap végén boldogan mesélnek nekik arról, hogy mi történt velük a táborban és tele vannak energiával – emelte ki Anasztázia, emlékezve arra, hogy voltak olyanok, akik szinte sírva búcsúztak el tőlük, mert tudták, hogy a következő héten már nem térhetnek vissza a táborba.

Fotó: Kurucz Árpád

Mezei Léda színésznő – akit leginkább az egyik kereskedelmi csatorna népszerű sorozatából ismerhetnek az olvasók – tavaly decemberben csatlakozott először az Ökumenikus Segélyszervezethez önkéntesként, akkor egy hazai rászoruló gyerekeknek szervezett élményprogram során együtt korcsolyázott a kicsikkel és részt vett több ételosztásban is. Azóta pedig, amikor ideje engedi, segíti a segélyszervezet munkáját. A BOK-csarnokban például segélycsomagokat pakolt, illetve szendvicseket és kávét osztott a menekülteknek. 

– Sajnos nem beszélek ukránul, de a gyerekeknél néha elég csak egy mosoly. Van, hogy egy kislány odajön, és csak úgy megölel, vagy beállok a kicsikhez mondjuk kosarazni. Vagyis nem feltétlenül kell beszélni az adott nyelvet, sokszor elég, ha az ember csak bekapcsolódik és rájuk hangolódik

– mutatott rá Léda, aki részt vett a délelőtti zumbaórán, majd a többi segítővel együtt sorversenyeket szervezett a kicsiknek.

Fotó: Kurucz Árpád

A táborozók közül Alexandrával és Levvel beszélgettünk, akik egymással viccelődve, de fiatal koruk ellenére annál komolyabban beszéltek arról, amiket átéltek. Alexandra tizenegy éves és Kriveriből érkezett Magyarországra márciusban. A tanév ideje alatt az otthoni online oktatásban vett részt, de szeptemberre már nagyon szeretne hazamenni a családjával, hogy ott folytassa a tanulmányait. A programokkal kapcsolatban elmesélte, hogy sokat kártyáznak, társasjátékoznak, futkároznak, ugrálnak, és nagyon jól érzik magukat a táborban, a kedvence pedig a röplabda.

– A nővéremtől értesültem a táborról, és nagyon megörültem neki, mert nagyon szerettem volna velem egykorúakkal játszani, illetve ebben a melegben nem a lakásban unatkozni és telefonozni. Nagyon örülök annak, hogy többekkel összebarátkoztunk, mert nagyon nehéz volt több hónapot az otthoni barátaink és a számunkra fontos emberek nélkül eltölteni – emelte ki Alexandra, aki mesélt arról is, hogy sokat viccelődnek a többiekkel, beceneveket találnak ki egymásnak, és senki nem haragszik a másikra. Hozzátette azt is, hogy a táborban nagyon jól főznek.

Lev szintén tizenegy éves. A Krím-félszigeten született, de a 2014-es háború kezdetén Kijevbe, majd később egy faluba költözött a családjával, és onnan jöttek Magyarországra idén a harcok kitörése után néhány héttel. Itt a rokonok és az ismerősök segítségével találtak egy iskolát, ahol ikertestvérével folytatni tudták a tanulást. Mivel magyarul nem tud még, így angolul beszélgetett a gyerekekkel.

– A táborban nagyon tetszik a sok édesség, az érdekes játékok, a kirándulások és a tánc. Nagyon örülök neki, hogy magyarul is tanulunk, emellett sok újdonságot megtudhatunk Magyarországról és Budapestről is – újságolta a napszemüveges, már most egy rocksztárra hasonlító Lev, aki elmondta, hogy valószínűleg nem térnek vissza Ukrajnába a háborús helyzet miatt.

Fotó: Kurucz Árpád

A fordításban Fazekas Alex, a tábor egyik vezetője volt segítségünkre, aki kifejtette, hogy a gyerekek először ugyan zárkózottak voltak, de miután egyre több időt töltöttek a segítőkkel, kinyíltak, és kiderült, mennyire sok mindent tudnak a világról és arról, ami most velük történik. A gyerekek beszámolói természetesen a segítőkre is hatással vannak, abban azonban mindegyikük egyetértett, hogy minél több szeretettel veszik körül a menekült gyerekeket, ők annál többet tudnak abból visszaadni.

Az Ökumenikus Segélyszervezet háborús menekülteket segítő nagyszabású ukrajnai, illetve magyarországi komplex tevékenységéről egy külön erre a célra létrehozott háromnyelvű weboldalon, az Ukraine.hia.hu címen lehet részletesen tájékozódni és adományokkal segíteni.

Borítókép: Menekült gyermekek az Ökumenikus Segélyszervezet táborában (Fotó: Kurucz Árpád)