A mozgással mindenre hatással lehetünk

Bedőlő boka, hanyag testtartás, bokasüllyedés, aszimmetrikus mozgás, figyelmi probléma, beszédfejlődés lemaradása – a korai konduktív fejlesztéssel többek között ezek a problémák is jól fejleszthetők, megelőzhetők – mondja Molnár Dóra. A konduktor ugyanakkor kiemeli, a korai fejlesztés óriási felelősség, ha egy szakember hibázik, és rosszul méri fel a helyzetet, az megpecsételheti a gyermek sorsát.

Budapart, Napkelte utca 4. Korai fejlesztés, kondukció, Molnár Dóra konduktor; sérült, apatikus gyermekek fejlesztése Fotó: Teknos

Hatalmas szappanbuborékok repkednek, vidám kacagás tölti be a tornatermet. A másfél éves Zsófi egy zsámolyon ül, talpai a padlón, kezeivel a plafon felé nyújtózik, a buborékokat igyekszik elkapni. A kislány egy ritka betegséggel, a Freeman–Sheldon-szindrómával született. Apró talpacskái görcsösen állnak, izomtónusa pedig lazább, mint a vele egykorú társaié, értelmileg viszont teljesen ép, ugyanúgy nevet, huncutkodik, mint bármelyik korabeli kisgyerek. Sikerült! Jókedvűen anyja felé fordul, majd újra hatalmasat nyújtózik, hogy kipukkantsa a következő lebegő gömböt.

 Ez az egyszerű gyakorlat abban segít neki, hogy tartása kiegyenesedjen, törzsizmai pedig megerősödjenek; ezzel a járáshoz szükséges izmokat is erősítjük 

– magyarázza Molnár Dóra, aki hosszú hónapok óta kíséri és segíti a kislány fejlődését. A konduktor a csecsemőkortól az óvodáskorig tartó időszakban főképp a mozgásfejlődésben lemaradt gyerekekkel foglalkozik, de preventív jelleggel is tart foglalkozásokat.

TANULNI TANÍT

A konduktív pedagógia alapjait Pető András dolgozta ki az 1940-es években. A gyermekközpontú pedagógiai módszer a központi idegrendszeri sérült, a koraszülött, az eltérő izomtónusú és a megkésett pszichomotoros fejlődésű gyermekeknek ajánlott. 

Az orvos hitte: idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, és ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. A módszer éppen ezért a latin eredetű „konduktív” kifejezésről kapta a nevét, amelynek jelentése: rávezetés.
– A korai kondukció lényege, hogy megtanítjuk a gyermeket tanulni, mozogni, rávezetjük az adott feladatra, életkortól függetlenül. Ha tudom, hogy nem tud vagy nehezen öltözködik egyedül egy sérült gyermek, akkor olyan feladatot adok, ami felkészíti az öltözködéshez szükséges mozdulatokra: kezébe adok egy pálcát, betesszük a nyakába – ahogy a pólót is áthúzzuk a fejünkön –, és akár úgy forgunk vele jobbra-balra, mint mikor a két kezünket dugjuk bele. Ha pedig nehezen boldogul a mosdóhasználattal, egy labdával gyakorlunk hátranyúlni, amelyet csípőmagasságban kell körbevezetnie maga körül – magyarázza a tréner.

Ezekkel a mozdulatsorokkal és gyakorlatokkal rá tudjuk vezetni őket olyan hétköznapi helyzetek elvégzésére, amelyek a lehető legönállóbbá teszik őket, sérülésük fokát, életkorukat, értelmi képességeiket figyelembe véve – fejti ki a szakember, aki évek óta dolgozik együtt sérült, tipikus és atipikus fejlődésmenetű, valamint megkésett fejlődésmenetű gyermekekkel.

Molnár Dóra teljesen véletlenül csöppent a segítő szakma világába, egyetlen sérüléssel, szindrómával elő embert sem ismert korábban testközelből. – Mindössze annyit tudtam fia­tal felnőttként, hogy gyermekekkel és a mozgással szeretnék foglalkozni. Sosem felejtem el, amikor először tapasztaltam, mit is jelent a konduktor hivatás. A Semmelweis Egyetem nyílt napján központi idegrendszeri sérülés következtében mozgássérülté vált óvodás gyermekek egy csoportja tartott előadást, akiket a háttérből az óvodapedagógus-konduktoraik segítettek. Szinte látható volt az az energia, az össz­hang, a kitartás, az a színtiszta szeretet, ami a gyerekek és a konduktorok között volt. Tudtam, ez az én utam is, éreztem, hogy itt vagyok a helyemen – idézi fel a fiatal szakember.

MINDEN(RE)HATÓ MOZGÁS
Zsófi mögött, bár mindössze másfél éves, hosszú út van. – Születésekor derült ki, hogy egy ritka szindrómában szenved a lányom, amely elsősorban az ízületi kontraktúrákban nyilvánul meg, vagyis az ízületei merevek, ami a mozgásában jelentősen korlátozza – avat be a kislány édesanyja, Krisztina, majd azzal folytatja:

 Zsófinak születése óta két csípőműtétje volt, valamint a dongalábhoz hasonló lábfejekkel született, a megrövidült Achilles-ín miatt pedig már egy hónapos korában több hétig gipszelni kellett a lábát, amire azért van szükség, mert optimálisabb pózban tartja a lábat. Lábacskáit hétről hétre újra néhány fokkal beljebb gipszelték, hogy felkészítsék a műtétre, amellyel a megrövidült Achilles-ínt korrigálják majd.

A gyermek közben újabb feladatot kap, most a guggolást gyakorolják: a bordásfal réseibe puha labdákat illeszt be a fejlesztőpedagógus, aki szándékosan alulra teszi őket, hogy a kislánynak le kelljen érte guggolnia; ő viszont inkább megkapaszkodik, és a lábával pöcköli ki a labdákat. Ezt a helyzetet kihasználva máris egy csípő körüli izomerősítő feladatra váltanak, hiszen fontos, hogy a fejlesztési folyamatban a gyermek szívesen és aktívan részt vegyen. Ez a gyakorlat a lépcsőzéshez, a megfelelő járásmagasság kialakulásához elengedhetetlen. A segítő most énekel is, ritmust, tempót, időtartamot adva a feladatnak. Ezután viszont Zsófi elképesztő sebességgel, négykézláb távozik a szoba túloldalára. Molnár Dóra már jól ismeri ezeket a jeleket, fiatal pácien­se kezd elfáradni, így hagyja, hogy a pihenés jegyében kedvére kalandozzon a játékok között.

Minden eszköz lehet fejlesztőjáték, ami a gyerek körül van, legyen az egy takaró, egy flakon, papírgalacsin, bármi, ami a kognitív képességét fejlesztheti, a lényeg, hogy minél több, különböző inger segítségével tanulja a funkciókat. Ebben a korban az is fontos, hogy minél többet legyenek a kicsik mezítláb a szabadban, a lábunkon ugyanis számtalan idegvégződés található, ezek ingerlésével dolgoztathatjuk legeredményesebben a lábboltozatot, így segíthetjük annak optimális fejlődését. Ha nem a szabadban vagyunk, akkor pedig megfelelő cipő viselésével akár a bokasüllyedést, a lúdtalpat is elkerülhetjük. Emellett ezek az érzékszervi tapasztalatok segítenek a térérzékelésben, javítják a testtartást, az egyensúlyt és a koordinációt is 

– részletezi a pedagógus.

A kislány csípő körüli izmait erősíti Molnár Dóra konduktor a bordásfalon végzett gyakorlatokkal. Fotó: Teknős Miklós

– A beszéd egy nagyon összetett mozgás, tehát ennek fejlesztése is mozgás által vezérelt. Ugyanígy igaz, hogy ha nem fejlesztem a kognitív funkciókat, akkor nem tudom a gyermek mozgását sem fejleszteni, hiszen ha nem tud odafigyelni egy feladatra, akkor nem tudok vele olyan eredményesen együtt dolgozni. Ennek okán minden egyes feladathoz énekelek is, mert ezzel adok egy időintervallumot, ez ritmusra tanítja, leköti a figyelmet, és fejlesztem a kommunikációs képességeit is. Ha a mozgást fejlesztem, mindenre hatással lehetek – fejti ki, majd újra vidám vendége felé fordul. Ideje, hogy tanítványa folytassa a tornagyakorlatokat, amelyeket otthon, szülei segítségével is minden nap kell gyakorolnia ahhoz, hogy megfelelően tudjon fejlődni, és utolérje kortársait a mozgásban.

SORSFORDÍTÓ ELSŐ LÉPÉS

Bedőlő boka, hanyag testtartás, aszimmetrikus mozgásforma, figyelmi probléma, beszédfejlődés lemaradása vagy bokasüllyedés – mind jól fejleszthetők a konduktív pedagógia módszerével, már ha időben lépünk. Molnár Dóra szerint ezek a problémák nem mindig járnak eltérő fejlődésmenettel, elég egy magzatkori kényszertartás is ahhoz, hogy korrekcióra legyen szükség, így preventív jelleggel is bátran fordulhatunk konduktorhoz, ugyanis akár alkati tendencia is lehet, hogy egy kisbaba izmai túl feszesek vagy épp lazák. 

– Mióta édesanya vagyok, csak még jobban tudatosult bennem, milyen fontos, hogy időben lépjünk. Ezek a deformitások nem mindig láthatók anyai szemmel, és nem is elvárható, hogy a szülők felismerjék a jeleket. Sajnos sokszor találkozom olyan gyerekekkel, akiket későn vittek el megfelelő szakemberhez, éppen ezért fontos, hogy a kisbabákat 6-8 hetes korukban korai fejlesztésben jártas szakember is lássa – hívja fel a figyelmet.

LUSTA BABA
Nem csupán a szülők felelőssége nagy, hanem a segítő szakmában dolgozó szakembereké is. 

 A korai konduktív fejlesztés óriási felelősséggel jár; ha egy specialista hibázik, és rosszul méri fel a helyzetet, ha nem megfelelő eszközzel korrigálja egy gyerek lábát vagy olyan feladatot ad, ami a fellépő kóros helyzetet erősíti, az megpecsételheti a gyermek sorsát, nehezítheti a korrekciós folyamatot. Olyan nincs, hogy egy baba lusta, vagy tud járni, csak nem szeretne, és nem érdemes hasonlítgatnunk sem, hogy az ismerősünk gyermeke is későn tanult meg ülni. Alapvetően igaz, hogy minden gyermek előre és felfele törekszik, fejlődni szeretne, hogy ezáltal a világot felfedezhesse. Fontos, hogy minden gyermek egyéni maximumára törekedjünk

 – emeli ki.
– Sokszor hallom azoktól a szülőktől, ahol a baba le van maradva, hogy „nem akar belenyúlni” a gyerek fejlődésébe, mondván, hogy egy gyerek tudja, mit és mikor kell csinálnia. Ez persze nem ilyen egyszerű képlet, a megfelelő eszközökkel, az ideális módszerrel segíteni tudunk a gyermekeinknek, ezáltal nem jelentkezik a frusztráció bennük sem, hogy nem tudják az adott mozgásformát időben kivitelezni. Gondoljunk csak bele egy egyéves gyermek helyzetébe, akinek alkati lazasága miatt még nem megy az ülés, de mentálisan erre már érett, és vágyik is erre a perspektívára: mit érez, mikor végre megfelelő segítséget kap, és rávezetjük, hogyan tudja önállóan kivitelezni azt – fogalmaz a konduktor.

MOZGÁSSZEGÉNY BABAKOR
A bababoltok polcairól ma már szinte kötelező levenni a csecsemőknek szánt pihenőszéket és a fekvőhintát is, amelyek ugyan hasznosak is lehetnek, de a szülők sokszor megfelelő információ hiá­nyában túlzásba viszik a használatukat. – Szomorú számomra, amikor egy kisbaba napja abból áll, hogy ébredés után a pihenőszékbe kerül, onnan a hintába, hintából az autós ülésbe, onnan pedig a kiságyba. A pihenőszékek másik hátránya, hogy olyan térlátást biztosít a babának, amire sem életkorilag, sem mozgásfejlődésben nem érett még. A legfontosabbnak a szabad mozgástér biztosítását tartom, az önálló felfedezés lehetőségének megteremtése mellett. A legjobb a talajon való játék, már a kezdetektől – sorolja a fejlesztő, hozzátéve, hogy ezzel biztosítjuk a valódi mozgásfejlődés lehetőségét is.

A konduktor arról is beszél, hogy a mozgásprobléma csak egy „tünet”, de valódi, elsődleges feladatunk a tünetet kiváltó ok megkeresése, ehhez viszont az kell, hogy időben és a megfelelő helyen kérjünk segítséget. 

– Fontos, hogy olyan támogató szakembert keressünk, aki ítélkezésmentesen, gyermekünk egyéni képességeit maximálisan tiszteletben tartva a szülőket is támogatja, partnerként kezeli, globálisan gondolkozik, valóban a mindennapi támaszunk. És természetesen a leglényegesebb, hogy a mozgás, a terápia öröm legyen, ami fájdalomtól mentes – összegzi Molnár Dóra.