időjárás 17°C Aurél 2022. október 5.
logo
A Klímapolitikai Intézet igazgatója szerint nincs szükség rá, hogy klímaapokalipszist vizionáljunk

Meg kell tanulnunk alkalmazkodni az egész világot sújtó szárazsághoz

Kincses Krisztina
2022.08.16. 06:50 2022.08.16. 12:50
Meg kell tanulnunk alkalmazkodni az egész világot sújtó szárazsághoz

„Van egy feladat, amit nem oldottunk meg, a mi kormányunkat is terheli tizenkét év felelősség, hogy Magyarországról több víz megy ki, mint amennyi bemegy” – fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök július végén Tusnádfürdőn. Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója lapunknak kifejtette, az ebben az évben tapasztalható rendkívüli szárazság semmiképp sem regionális probléma, fel kell készülnünk rá, hogy a nyári aszályos időszakok gyakoribbá válnak.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat tanulmánya szerint a 2022-es rendkívüli szárazság nem regionális jelenség, hanem globális hátterű. Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója lapunk megkeresésére azt mondta, jelenleg a világ legkülönbözőbb pontjait sújtják aszályok. Példaként említette, hogy

Kenyában az utóbbi negyven év legsúlyosabb aszályhelyzete áll fenn, ami beleillik a szintén jelenleg zajló La Nina légköri jelenségkörbe, mely a bolygó egyes területein a szokásosnál szárazabb időjárást eredményez. Kaliforniában is szárazság pusztít, Bangladest is aszály sújtja. A közelünkben, Montenegróban az aszály százmillió eurós kárt okozhat a vízerőművek teljesítményének visszaesése miatt.

Litkei Máté szerint az El Nino/La Nina időszakok ciklikus váltakozása sok mindenre magyarázatot ad. Ezek a jelenségek a Kelet-Közép-Csendes-óceán vizének hőmérséklet-változása következtében zajlanak le, és az egész bolygó hőmérsékleti és csapadékviszonyaira hatással vannak. Ez egyes területeken aszályokat, más területeken erőteljes esőzéseket eredményez. A jelenlegi, a Föld legtávolabbi pontjain tapasztalható aszályok azonban nem magyarázhatók meg csupán az El Nino/La Nina ciklussal, jelenleg ugyanis olyan területeken is szárazság tapasztalható, ahol a La Nina időszak miatt éppen az átlagosnál erősebb esőzés lenne várható.

A Klímapolitikai Intézet igazgatója kifejtette: a jelenlegi klimatikus anomáliák alapvető oka, hogy az Északi-sarkvidék melegszik, ezért azok a magas légkörben futó, eredetileg nagyon stabil és hatalmas légtömegeket mozgató, úgynevezett futóáramlások, amelyek évezredeken át fenntartották a stabil, kiszámítható időjárást, mostanra instabillá és „erőtlenebbé” váltak. 

Erejüket és stabilitásukat ugyanis a sarkok és a trópusok közötti éles hőmérséklet- és légnyomáskülönbség adta, ebből származott a mérsékelt és kiszámítható időjárás itt a mérsékelt éghajlati övben. Litkei Máté rámutatott, hogy ez ma már nincs így, a nyugat–keleti irányú futóáramlások egyre gyakrabban oszcillálnak, „behullámoznak” – ilyenkor a sarki levegő észak felől eléri akár a trópusi sivatagokat is (lásd hóesés a Szaharában), illetve a déli trópusok hősége elérheti Észak-Kanadát, Skandináviát és Szibériát is.

Litkei Máté János
Fotó: Kovács Attila

A világszinten sokfelé tapasztalható aszályokhoz kétségtelenül hozzájárul a klímaváltozás és különösen a felmelegedés. Tavasszal is előfordulnak száraz időszakok, hiszen ebben az évszakban is előfordulhat, hogy hosszú ideig nincs csapadék, a nyári melegben azonban jóval erősebb a párolgás a talajból, így az igazán komoly aszályok a csapadékmentes hetekkel egybekötött hőségnapokon jelennek meg. 

Ennek a hatásait tapasztalhatjuk napjainkban, La Nina ide vagy oda 

– fogalmazott Litkei.

Az igazgató rámutatott, hogy a nyári aszályos időszakok várhatóan gyakoribbá fognak válni, amire fel kell készülnünk. A European Environment Agency előrejelzése szerint a 2070–2100 közötti időszakban tíz-húsz százalékkal kevesebb csapadék fog esni nyáron, mint az 1970–2000 közötti időszakban. A teljes éves csapadékmennyiség ugyanezekre az időszakokra vonatkozóan növekedni fog ugyan, a csapadékeloszlás azonban szélsőségesen meg fog változni. Az aszályok a tavaszi–nyári időszakban tudják a legsúlyosabb károkat okozni, és ekkor tudnak akár tavak, folyók kiszáradásához vezetni.

További problémát jelent, hogy még ha nem száradnak is ki teljesen a folyóink és a tavaink, víztérfogatuk csökkenése is komoly kárt tehet az élővilágban. Litkei Máté kifejtette, hogy vizeink legkülönbözőbb anyagokkal való szennyezése ugyanis folyamatos, és minél kevesebb vízbe kerülnek ezek a szennyező anyagok, annál magasabb lesz a vizek szennyezéskoncentrációja. Elég visszaemlékeznünk a néhány hónappal ezelőtti vasoxid- és mangánszennyezésre a Sajón. Az igazgató emlékeztetett rá, hogy a folyó élővilága jelentős szakaszon szinte teljesen kipusztult. Ha a nehézfémszennyezés még alacsonyabb vízállású folyóba ömlött volna, az még hosszabb szakaszon, még nagyobb pusztítást végezhetett volna.

Litkei Máté arról is beszélt, hogy az egyes folyószakaszok vagy akár teljes tavak kiszáradása komoly pusztítást végez az ott élő halak, kétéltűek és gerinctelenek állományában, de a hazánkban honos fajok eltűnésével valószínűleg nem fenyeget. Ez alól kivételt képezhetnek azok a veszélyeztetett fajok, amelyeket csak néhány elszigetelt állomány képvisel Magyarországon. Az ilyen fajok élőhelyének megszűnése veszélybe sodorhatja azok hazai előfordulását.

– A Velencei-tó rendkívül sekély állóvíz, átlagos mélysége mindössze másfél méter, legnagyobb mélysége is csak két méter normál időszakban – válaszolta a szakértő arra a kérdésünkre, hogy mennyire aggasztó a Velencei-tó alacsony vízállása. Az aszály miatt bekövetkező kiszáradás természetesen aggasztó, de nem példa nélküli: az utóbbi 1500 évben összesen 14 alkalommal száradt ki, legutóbb 1863 és 1866 között. Ennek ellenére természetesen kívánatos lenne elkerülni a teljes kiszáradást, de a nagy nyári hőségben ez nehéz, hiszen egy olyan napon, amikor negyven fokos kánikula van, akár egy centiméter is elpárologhat a tó felszínéről.

A Klímapolitikai Intézet igazgatója szerint a történethez az is hozzátartozik, hogy a tó egyelőre nincs teljesen kiszáradva, jóval alacsonyabb azonban a vízszintje a kívánatosnál. – A vízfelület tehát átlagosan bő százévente egyszer időszakosan eltűnik, ez azonban egyelőre nem történt meg a XXI. században. Reménykedjünk benne, hogy ez nem idén nyáron fog megváltozni – jegyezte meg Litkei Máté.

Az elsivatagosodás problémájáról a kormányfő is beszélt július végén Tusnádfürdőn. Orbán Viktor szerint Magyarországnak fantasztikus génbankja van, így folyamatosan tudunk nemesíteni és fejleszteni a változó hőmérséklethez, illetve időjáráshoz alkalmazkodó vetőmagokat. Azonban „a mi kormányunkat is terheli tizenkét év felelősség, hogy Magyarországról több víz megy ki, mint amennyi bejön. Ezt mindig elmondjuk, és utána az intézkedéseink meg vagy elmaradnak, vagy nem elég hatásosak. Itt nyilvánvalóan változtatnunk kell” – fogalmazott. Litkei Máté szerint a miniszterelnök által említett intézkedések, amelyekben le vagyunk maradva a vízkezelés terén, többrétűek. Egyfelől növelni kell az öntözött területek arányát, ez azonban csak limitált területen vihető véghez. – Még ha minden olyan területet öntözésbe vonunk is, amelyet jelenleg lehetséges, több millió hektár marad, ahol száraz gazdálkodással kell termelést folytatni. Ezért az is feladat, hogy fejlesszük a tudásátadást a gazdálkodók számára. Ez vonatkozik a szárazságtűrő fajok termeszthetőségének vizsgálatára, majd termelésbe fogására – mind a mezőgazdasági, mind az erdészeti fafajok esetén, stressztűrő, rövid tenyészidejű fajták bevezetésére, a víztakarékos módszerek adaptálására és elterjesztésére, valamint a felelősségteljes talajhasználatra. Az öntözés tehát fontos, de nem minden, a megfelelő tudásátadás nélkül keveset érhetünk el vele – mutatott rá a szakértő. 

Hozzátette, a tudásátadásban természetesen van felelőssége a kormányzatnak, de  a gazdák nyitottságára is szükség van, hogy fogékonyak legyenek az új módszerekre és technológiákra, és ne ragaszkodjanak a generációról generációra működőképesnek bizonyuló praktikákhoz. Ezek ugyanis évtizedekkel ezelőtt még kiválóan működtek, napjaink megváltozott csapadékhozamával és -eloszlásával azonban már nem életképesek.

Litkei Máté arról is beszélt, hogy az aszályos időszakok gyakoriságának növekedése elsősorban a klímaváltozással, a nagy földi légkörzés ebből következő megváltozásából következik, emellett a bolygó természetes légköri folyamatai is előidézhetik. – Óvakodni kell a pániktól és attól, hogy a világ összes aszályát és természeti csapását az emberi tevékenységhez kössük és klímaapokalipszist vizionáljunk, ezen jelenségek egy része ugyanis mindig is részét képezte a Föld klímaciklusainak – mondta a szakértő. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni az intő jeleket: napjainkban azokat a helyeket is aszály terheli, ahol nem ez lenne a természetes. – Csökkentenünk kell tehát az üvegházhatású gázok kibocsájtását, le kell lassítanunk a felmelegedés ütemét és meg kell tanulnunk alkalmazkodni a már nem elkerülhető szárazságokhoz, hiszen ezek nem látszanak elmúlni a közeljövőben – hangsúlyozta Litkei Máté.

Borítókép: a Velencei-tó partja (Fotó: Teknős Miklós)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.