– Egy olyan ritka, tiszta életút ért most véget, amely nemcsak kibírta, hanem vállán hordozta a XX. század második felének magyar szenvedéstörténetét. Wittner Máriát egy sorban említhetjük Aba Sámuellel, Hunyadi Jánossal vagy Rákóczi Ferenccel, akik idegen hatalomtól védték az országot. Mária 1956-ban állt a szovjet tankok elé. Halálra ítélték, és csak a csoda mentette meg, miközben sorban vitték el mellőle akasztani társait. Számok alapján… Az ő száma 52A559 volt. De soha nem tudták megtörni – nyilatkozta lapunknak Horváth-Lugossy Gábor.
A Magyarságkutató Intézet főigazgatója – aki szoros kapcsolatot ápolt az 1956-os hőssel – úgy vélekedett, Wittner Mária a maga szerénységével, tudásával, bátorságával, fizikai és lelki tűréshatárának a nagyságával és a tisztaságával kiemelkedett a forradalmárok közül. A főigazgató úgy fogalmazott:
Ha lehet azt mondani: a forradalom királynője volt.
A szakember elmondta, Wittner Mária nemcsak részt vett az 56-os forradalomban, és onnan szemlélte a világot, hanem páratlanul látta az egyetemes magyarság történetét, küldetését. Az egész Magyarságkutató Intézet sorsát a szívén viselte, az egyik fő támogatójuk volt.
– Nagyon sokat járt be hozzánk. Akár külső, akár belső támadásokról volt szó, ő azonnal fel akarta venni a küzdelmet. Ha valaki, akkor ő pontosan tudta, hogy a kommunisták nem vesztek el, csak átalakultak: továbbra is folytatják a nemzetellenes tevékenységüket. Sokszor elmondta nekem, hogy soha nem szabad feladni ellenük a küzdelmet. Hogy a magyar társadalomnak tudni kell, milyen reális baloldali és liberális veszélyek leselkednek rá ma is. Wittner Mária a keresztény Magyarországért küzdött az utolsó leheletéig – tette hozzá.
Wittner Mária méltó emlék az utókornak
Mint Horváth-Lugossy Gábor kifejtette, nem sokkal a halála előtt járt a kórházban Wittner Máriánál, akivel állandóan terveztek. Hozzátette, rengeteg feladat állt előttük. Filmvetítéseket szerveztek Tóth Ilonáról, az 56-os forradalom kivégzett medikájáról, fiataloknak szerettek volna kiírni pályázatot az 1956-os események megismerése céljából, emellett szerveztek őszre a kommunista hálózatokról egy nemzetközi tudományos konferenciát, amelynek Wittner Mária lett volna a fővédnöke.
– Emlékszem, néhány hónappal ezelőtt is felemelte a hangját, amikor Horn Gyuláról, egy 56-os karhatalmistáról akartak elnevezni közterületet. Ma nem Horn Gyuláról, Lukács Györgyről, Károlyi Mihályról kellene emléket állítani az utókornak, hanem olyan nemzeti hőseinkről, mint amilyen Wittner Mária vagy Horváth János voltak – zárta gondolatait főigazgató.
Borítókép: Wittner Mária és Horváth-Lugossy Gábor (Forrás: Magyarságkutató Intézet)
