– Több mint egy éve oktat vendégelőadóként a Mathias Corvinus Collegiumban (MCC). Hogyan találták meg egymást az intézménnyel?
– Tíz éve fedeztem fel Magyarországot, még egyetemista koromban. Itt töltöttem egy szemesztert, főleg fiatal nemzetközi egyetemista társakkal, de magyar barátokkal is, akik megmutatták az „igazi országot”. Az Európai Parlamentben eltöltött négy év alatt különösen érdekelt Magyarország. Kiemelt figyelmet fordítottam a Fidesz politikájára, mert a magyar képviselők egyre fontosabb alternatív diskurzust fejeztek ki Európa számára: például a migrációról. Ez az oka annak, hogy 2018-ban másodszor is visszatértem Magyarországra. A Franciaországban uralkodó diskurzus nem adott lehetőséget, hogy kellőképpen meg lehessen magyarázni a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelmét. Ekkor határoztam el, hogy könyvet írok a témában. A kötet megjelenése után a kutatásaimat egy doktori értekezéssel szerettem volna folytatni. Ebben az összefüggésben tértem vissza Magyarországra és vettem fel a kapcsolatot az MCC-vel. Az, hogy vendégprofesszor vagyok, sokat ad nekem: találkozhatok az egyetemi elittel, a média és a civil szféra képviselőivel, valamint a magyarországi és az európai események iránt érdeklődő egyetemi hallgatókkal, oktatókkal. Ez nagyon inspiráló számomra, nagyon élvezem. Jelenleg a doktorimat is írom. Célom, hogy Magyarország pozitív tendenciáit megmutassam Franciaországnak, de Magyarországot is rávegyem, hogy bár jelenleg kisebbségben lévő, ám ígéretes francia tendenciákat fedezzen fel.
– 2020-ban jelent meg a magyar miniszterelnökről szóló könyve, a Pourquoi Viktor Orbán joue et gagne, a Miért játszik és nyer Orbán Viktor. A megjelenés után ismertté vált Magyarországon?
– A könyvet először csak néhány itt élő, franciául tudó olvasó ismerte, de nagyobb lett az érdeklődés a könyv iránt, miután magyarra fordították. A romantikus szabadságvágy mellett számomra úgy tűnik, hogy a magyar nemzetet nagyon világos politikai intelligencia jellemzi. A magyarok értékelik a konkrét dolgokat, könyvem ennek a temperamentumnak mindkét oldalát igyekszik megragadni. Úgy látom, olvasóim nagyra értékelték ezt a törekvésemet: például a kötet elején megpróbálom meghatározni, hogy politikailag mi jellemzi Közép-Európát. Szerintem ez annak a nagyon világos tudata, hogy a történelem tragikus, és hogy a népek eltűnhetnek. A franciák ennek a politikai kultúrának az ellenpólusában léteznek: egyfajta univerzalista hozzáállásuk aláássa a nemzeti közösség kereteit. Hozzátenném, hogy a magyar miniszterelnök Franciaországban a populista jobboldal sikerének és annak megújulásának szimbólumává vált. Ugyanakkor Franciaországban nyilvános vitákban nem igazán lehet kiegyensúlyozott érveket hallani erről a témáról.
