Kovács István arról is beszélt: a skanzen munkatársai az utóbbi idők egyik legnagyobb szolgálatát tették az unitárius egyháznak, hiszen a tájegység nemcsak Erdélyt jeleníti meg a maga lelkiségében, de az egyetlen Erdélyben alapított egyházat is, a maga templomával.
A püspök felidézte: Szent István király idejében, amikor az uralkodó elrendelte, hogy minden tizedik közösség építsen magának templomot, előbb a közösség létezett és azután építette templomát. Mint fogalmazott, ez a folyamat most megfordult, ám a templomnak van gyülekezete: a Budapest környéki, szentendrei unitárius közösség élettel fogja megtölteni, de számítanak arra is, hogy a skanzen látogatóit megérinti Isten üzenete.
– Érezze meg a betérő, hogy van reménység, és Isten által van jövendő. Az orgona azt zengi: szép a harc és szép az emberi lét – szólt prédikációjában a gyülekezethez Kovács István püspök. Rámutatott: a veszte felé rohanó világban az Isten felé fordulás tart meg bennünket szűkebb pátriánkkal, a magyarsággal együtt. Kiemelte, hogy bár Erdélybe is betör az új világ zűrzavara, mégis fellelhetők a mélységek, melyekből építkezni lehet.
Időről időre emlékeztetnünk kell egymást, hogy egy vérből valók vagyunk, a testvéri szeretetben összeköt minket a hitünk az emberségünk és a nemzetünk
– szólt az ünnepségen az egybegyűlt anyaországi és székelyföldi magyarokhoz Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyettese.
Felidézte a rendszerváltás utáni magyar nemzet történetének egyik legfájóbb pillanatát: 2004. december 5-ét, amikor, mint mondta, gyógyírt kellett találnunk arra, hogy a hazai baloldal saját népe, a trianoni határokon kívül rekedt magyarság ellen indított kampányt és nemet mondott a felé nyújtott testvéri kézre.
A miniszterhelyettes hangsúlyozta: 2010 után azonban a második Orbán-kormány elsöprő többséggel megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, így „ma már újra egyek, honfitársak lehetünk”.
Joggal várjuk a tiszteletet, megértést és együttműködést az Európai Uniótól is, hiszen önálló, szuverén és strapabíró nemzet vagyunk, akikre számíthat Európa, a külhoni magyar közösség, a bajba jutott szomszédos országok is
– emlékeztetett.
Vitályos Eszter kiemelte: a templom emlékeztet minket arra, hogy nem választhat szét bennünket sem diktátum által kijelölt országhatár, sem politikai cselszövés, sem euró, sem lej, sem dollár.
Mint mondta, a magyarok és székelyek testvérek, akik ugyanazt az Istent hívják atyának, és ugyanazt a földet nevezik anyaföldnek. Hozzáfűzte: a legvészesebb időszakokat is egymásba kapaszkodva fogjuk átvészelni.
Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója megjegyezte: bár idén május 19-én már megnyitották az erdélyi tájegységet, azonban csak az unitárius templom felszentelésével jött el az igazi megnyitás pillanata, hiszen most érkezett ide az élet, a valódi közösség, a gyülekezet – utalt a zsúfolásig telt templompadsorokra.
Kiemelte, hogy az imaház nemcsak egy felszentelt közösségi tér, amely szertartásokra, ünnepekre, keresztelőkre, úrvacsora kiosztására szolgál, de egy lehetőség is rálépni az Isten felé vezető útra.
Megjegyezte, hogy ott, ahol a többségi nemzet akadályozza a kisebbségi csoportok identitásának fenntartását, mindig a szakrális helyeket hagyja elpusztulni. Ezért kiemelten fontos, hogy az épített örökséget is megőrizzük.
A főigazgató fontos bejelentést is tett: elárulta, hogy a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Unitárius Egyház megállapodást kötött arról, hogy az egyházkerület napi rendszerességgel használni fogja a templomot.
A templom tornya a Jóisten feltartott mutatóujja: nehogy az legyen a vége, hogy skanzenbe, rezervátumba szorulva emlékezünk arra, valaha élő hitünk, közösségünk volt
– hívta fel a figyelmet az élő egyházi közösségek fontosságára Prőhle Gergely. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjének véleménye, hogy a keresztény közösségek ereje a hálaadásban rejlik. A ceremóniát a székelykeresztúri Lelkes zenekar nép- és egyházzenei dallamai kísérték, továbbá a templom előtti téren a skanzen főigazgatója és az egyházi elöljárók fát is ültetettek, ezzel jelezve, hogy hitünknek ki kell állnia az idő próbáját úgy, ahogyan a fát a viharok tépázzák.
Borítókép: A szentendrei unitárius templom felszentelése (Fotó: Havran Zoltán)
