Nagy családra vágynak a mai fiatalok

Két vagy annál több gyermeket szeretnének a fiatalok, közös feladatként gondolnak a házimunkára, ám az apai szerepkörre sokan még mindig másodlagosként tekintenek – derült ki az Apa Akadémia és a Károli Gáspár Református Egyetem közös, Szülővé válunk elnevezésű kutatásából. A jelenleg is zajló felmérés a szülővé válás előtti időszakot vizsgálja és segít megismerni a családalapítás előtt álló generációt.

Mother with four kids in autumn park. Family walk in fall forest. Fotó: AS photo

SEGÍTSÉG NÉLKÜL
A szakemberek arra is kíváncsiak, hogyan vélekednek a párok a bölcsődéről, a bébiszitter bevonásáról, a kettesben töltött időről vagy arról, hogy belefér-e, hogy a születést követő hónapokban az édesanya néhány órára elmenjen otthonról kikapcsolódni. De megkérdezték azt is, milyen változást várnak a gyermek születése utáni egy évben a szexualitást, a munkát és anyagiakat illetően.

– A család eltartásával kapcsolatban a párok úgy nyilatkoztak: 37 százalék szerint a férfié, 63 százalék szerint közös feladat. 

Ez alátámasztja azt az idealista felfogást, ami a gyermekvállalás előtt jellemző a párokra. Az otthon maradó szülő ismételt munkába állásáról is eltérően gondolkodnak a huszonévesek: egynegyedük két év után, 16 százalékuk három év után, nyolc százalékuk pedig minél korábban tervezi, hogy visszatér majd dolgozni, a válaszadók majdnem fele pedig még bizonytalan volt a döntésében – fejtette ki Dudits Anna.

A kutatás vezetői szerint a résztvevők gyakran kerültek ellentmondásba önmagukkal. – A szülőség, a nagyszülők szerepére is rákérdeztünk, hogy kinek a példáját követik majd. 

Annak ellenére, hogy a párok fele a családját jelölte meg válaszában, egy másik kérdésben már arról nyilatkoztak, hogy nem szeretnének segítséget kérni a babavárás időszakában és később, a gyermeknevelésben sem a leendő nagyszülőktől 

– ismertette Dudits Anna. 

Hozzátette, hogy az eredménynek köze lehet a hiányos tudásnak a gyermekvállalás körülményeiről és velejáróiról, illetve az idea­lisztikus elképzelésnek, hogy a párok úgy vélik, majd egyedül boldogulnak mindenben. A kérdőívnek – a válaszok mellett – van egy másik küldetése is. 

 – Szeretnénk, ha a feltett kérdések egyfajta önismereti tesztként is szolgálnának – árulta el Léder László. – Szerencsére azok közül, akik már kitöltötték a felmérést, sokan jeleztek vissza, hogy nagyon tanulságos volt számukra, hiszen számos, a későbbiek­ben akár vitás kérdéseket már most meg tudtak beszélni a partnerükkel. Elkezdődött egy olyan párbeszéd, ami építően hatott rájuk – tette hozzá.

A kérdőív eddigi eredményeit elemzi Léder László és Dudits Anna Fotó: Teknős Miklós

APADEPRESSZIÓ
A kutatásban részt vevő szakemberek arról is beszéltek, hogy szeretnének egy „szelíd görbe tükröt” tartani, és felhívni a szülőség előtt álló generáció a figyelmét, hogy az idealizált, rózsaszín mázzal bevont elképzelések helyett reálisan tekintsenek a gyermekvállalásra. Az Apaakadémia alapítója úgy véli, minél tudatosabbak a családalapítással kapcsolatban, annál kevesebb meglepetés és csalódás érheti majd őket. – Szeretnénk megelőzni a családok felbomlását, és utat mutatni, hogyan lehet a tapasztalatlanságot magabiztosságra és tudatosságra cserélni, hogyan válhatnak „elég jó” szülővé a párok – hívta fel a figyelmet Léder László.

Kiemelte: sok történetet hallanak arról, hogy az anya a négy fal közé szorul a picivel, minden teendővel magára marad, míg az apa éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna. De ez valójában nincs így. A férfioldal valójában szenved attól, hogy nem lehet együtt a családjával.

Szavai szerint olyannyira, hogy 

a férfiak egynegyede küzd a szülés utáni depresszió szindrómájától, amely hosszú évekre is kitolódhat. 

– Sokszor hallom a pácienseimtől, hogy idegesítik, nem tudnak mit kezdeni a saját gyerekükkel. Ez azért van, mert nem tudnak kapcsolódni, nem volt meg a kellő idő és lehetőség, hogy a kicsivel valódi kontextusba lépjenek. Ezek az apák már a babavárás időszakában sem találták a helyüket, a születés után pedig végképp. Úgy érzik, kevésbé fontosak – fejtette ki.

A terapeuta szerint az apák amiatt lesznek depressziósak, mert nem tudják, hogyan vehetnének részt, egyáltalán szabad-e nekik a baba körüli teendőkben segíteni. – Hajdanán úgy tartották, hogy csak az anya képes feltétel nélkül szeretni a gyermekét, az apa pedig valami feltételhez köti azt. Ez nincs így. 

Az apává válás folyamata – a nőkhöz hasonlóan – biológiai tény: beindul a hormontermelésük, átalakul az idegrendszerük, és akkor érzik magukat ők is komfortosan, ha a baba gondozásában aktívak lehetnek, megérinthetik, időt tölthetnek vele. Ám ha mindettől megfosztják őket, az az egész család életét felbolygathatja 

– hangsúlyozta Léder László.

– A szülést követően a férfiaknak is épp olyan magas az oxitocinszintjük, mint a nőknek. A tapasztalatok és az ezzel kapcsolatos vizsgálatok is azt mutatják, ha a gyermek születése után megadjuk a lehetőséget az apáknak is, hogy kapcsolódjanak, a depresszió és a kapcsolati válság is elkerülhető – egészíti ki Dudits Anna. A viselkedéselemző szerint nemcsak a csapatmunka és a gyermekkel való erős kötelék alakul ki, ha az édesapák is aktív résztvevők, hanem a válás is elkerülhető lehet. A nemzetközi tapasztalatok szerint minél több időt töltenek a férfiak a picivel a születést követően, annál kevesebb a válás. – Az apák bevonásával elérhetjük, hogy az anyák valóban megélhessék az anyaságot – mutatott rá.

Borítókép: Hazánkban a friss házasok zöme kettő vagy több gyermeket szeretne (Fotó: 123RF)