Bottyán második dunántúli hadjárata és a szentgotthárdi ütközet

A Rákóczi Ferenc által a XVIII. század elején vezetett szabadságharc története kevés helyet kapott a magyar történelemről szóló munkákban.

Bottyán generális. Forrás: Wikipédia

A másik hadműveletet Bottyán János indította a Dunántúl elfoglalására. Bottyán október utolsó napjaiban Kecskemétről indult meg csapataival. Solt mellett átkelt a Dunán, november 5-én rohammal elfoglalta Földvárt, majd seregét három részre osztotta. A Dunántúl déli részét Béri Balogh Ádám, Hellepront János és több más parancsnok támadta meg. Elfoglalták Pécset, Siklóst, portyákat indítottak Szlavóniába, majd Somogyon és Zalán keresztül Kőszeg alá vonultak. Az északi csoportnak Móron át Komárom felé indult, majd nyugat felé fordulva a Rába vonalán áttörve szintén Kőszeg alá érkezett. Bottyán a középhadat, egyben főerőt Földvárról Simontornya megvételére vezette, majd november 11-én rohammal bevette a várat. Bottyán innen Tata alá vonult és körülzárta az erős várat. A védők egy része azonban átállt a kurucok oldalára, így a maradék védők november 22-én feladták a várat. Bottyán következő célpontja Pápa városa volt. Az erős palánkkal körbevett város ellen december 9-én rohamot intéztek a kurucok. Bottyán személyesen vezette katonáit, egy kartácsgolyótól meg is sebesült. A várat védő Miglio ezredes elesett, a maradék őrség pedig kitűzte a fehér zászlót.

A Kőszeg alatt összegyűlt kuruc had hozzálátott Jurisics Miklós hőstettének színhelyén a vár és város ostromához. Ez első rohamot december 8-án vezették a kurucok a várat védő német gyalogosok és városi polgárok ellen. A roham sikeresnek bizonyult, elfoglalták a várost, a védők a belső várba szorultak vissza, és december 10-én kénytelenek voltak feladni a várat is.

Bottyán hatalmas sikert ért el, alig bő egy hónap alatt szinte a teljes Dunántúlt a hatalmába kerítette. Bercsényi a Felvidéken ugyan erőteljes portyázásba kezdett, de ez aligha segített Bottyánon, aki a könnyűlovas harcmodor virtuóz alkalmazásával, valamint merész, városok, várak elleni rohamokkal meg tudta törni a császáriak ellenállását. Két jelentősebb császári sereg állt még vele szemben. Pálffy tábornok csoportja Magyaróváron, Heisteré Szentgotthárdnál állt. A kuruc sikereket és Bottyán erélyét látva Pápa elvesztését követően Pálffy János önként vonult vissza a Lajta mögé Bruck környékére.

Pálffy János V. (1663–1751). Forrás: Wikipédia

A másik császári sereg ellen Bottyán maga indult meg Szentgotthárd felé, magához rendelve a Kőszeg alatti csapatok egy részét. Az ütközet 1705. december 13-án jellegzetes könnyűlovassági akcióként zajlott le. Bottyán csapatai forgószélként csaptak le Heister meglepett rác katonáira, akik nem tudtak ellenállni a váratlan támadásnak. A támadás erejét fokozta, hogy a harc közben érkezett meg a csatatérre Bezerédj Imre lovasezrede Kőszeg alól, ami teljessé tette Heister vereségét. Katonái hanyatt-homlok menekültek és elhagyták az ország területét, csak Stájerországban tudták összeszedni magukat.

Hannibal Joseph von Heister, Graf. Forrás: Geni.com

A Szentgotthárd mellett lezajlott ütközet a kuruc hadjárat csúcspontja volt. Bottyánnak két ellenséges sereget is sikerült kivernie az országból, nyolcezer katonával indította meg a hadjáratot, serege a Dunántúlon csatlakozottakkal nem kevesebb, mint 30 ezresre növekedett. Az egy évvel korábbi dunántúli hadjárattal ellentétben ezúttal sikerült tartósan elfoglalni az országnak ezt a részét.

Az ütközetet követően Bottyán Sopron elfoglalására vezette csapatait, de nem bírt a védőkkel. A kurucok megpróbálkoztak korábban sikeres taktikájukkal váratlan rohamot indítani a falak ellen, de ezúttal kudarcot vallottak, a védők kitartottak. A kurucok végül feladták az ostromot, ráadásul Bottyán seregének utóvédje 1706. február 14-én Igal mellett vereséget szenvedett Herbeville tábornok császári, többségében rác csapataitól.

A kurucok kitartását mutatja, hogy Herbeville csapatainak végül vissza kellett vonulniuk, az ütközet után két héttel már át is keltek a Dráván. A harcoknak az 1706 áprilisában megkötött fegyverszünet vetett ideiglenesen véget. A kurucok megvetették a lábukat a Dunántúlon is.

Bottyán Jánost méltán tartja számon az emlékezet a kuruc sereg egyik legkiemelkedőbb vezetőjeként. A dunántúli hadjáratban kiváló teljesítményt nyújtott. Remekül mozgatta a gyors kuruc hadakat, mindenütt helyi erőfölényt tudott létrehozni. Váratlan és gyors mozdulatokkal elbizonytalanította a császáriakat, nagy területen, de mégis koordináltan mozgó csapatai saját erényeiket teljes mértékig kihasználva, az ellenség gyenge pontjaira lecsapva tudták elérni sikereiket. A hadjárat megmutatta a kurucok gyenge pontjait is. Nem rendelkeztek sem megfelelő minőségű gyalogsággal, sem kellő erejű tüzérséggel, így a megerődített helyek, várak, városok bevételéhez rendre vakmerő rohamokat kellett indítani. Ez a gyengébben kiépített, vagy kellő helyőrséggel nem rendelkező helyek esetében a bátorság meghozta a sikert, de a jobb erődítésekkel rendelkező helyek esetében ez már kevésnek bizonyult.

Kuruc-labanc csatajelenet (ismeretlen festő). Forrás: Wikipédia

Bottyán dunántúli hadjárata mindezek ellenére a kuruc szabadságharc egyik legnagyobb teljesítménye és sikere volt. Az erdélyi és a felvidéki kudarcokat követően a szabadságharc ügyének szüksége volt gyors és átütő sikerre. A romló katonai helyzetet Bottyán meg tudta fordítani és Rákóczi oldalára tudta billenteni a mérleg nyelvét.

A szerző Nagy-Luttenberger István, a Magyarságkutató Intézet történésze

Az eredeti írás Bottyán második dunántúli hadjárata és a szentgotthárdi ütközet címen olvasható a Magyarságkutató Intézet oldalán.

Borítókép: Rákóczi Ferenc Mányoki Ádám képmásán, 1712 (Forrás: Wikipédia)