Továbbra is a kilátástalanság jellemző a baloldalra, az utóbbi hónapokban botrányt botrányra halmoztak, életjelet viszont keveset mutattak. Az utóbbi hetekben a baloldal kapcsán leginkább a guruló dollárok ügyéről lehetett hallani, miután Márki-Zay Péter a nyáron bevallotta, hogy a baloldal százmilliókat – sőt mint utóbb kiderült: hárommilliárd forintot – kapott az Egyesült Államokból. A baloldali pártok és politikusaik az ügyben egymásra mutogatnak, folyamatosan próbálják eltolni magukról a felelősséget. Ám a kampányfinanszírozási botrány előtt is az volt a jellemző a baloldalon, hogy egymás lejáratásával, ellehetetlenítésével voltak elfoglalva. Emlékezetes, hogy az április 3-i, történelmi választási vereség éjszakáján már megtalálták a bűnbakot Márki-Zay Péter, közös miniszterelnök jelölt személyében. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke azonban már rögtön a vereség után leszögezte: „a közös hajónknak tovább kell mennie”.
Ezzel a DK-vezér egyértelművé tette, hogy a baloldalon e hajó vitorlájába továbbra is ő fújja a passzátszelet. Mindez nem meglepő, mert bár az összefogásba belebukott a teljes baloldal, azzal Gyurcsányék mégis jól jártak, mivel az ellenzéki térfélen ők szerezték a legtöbb mandátumot az új Országgyűlésben.
Azóta a Demokratikus Koalíció helyi szinten elkezdte bekebelezni a baloldali ellenfeleit, az utóbbi hetekben folyamatosan arról lehetett olvasni, hogy melyik polgármester vagy önkormányzati képviselő csatlakozott hozzájuk. Továbbá a DK saját árnyékkormányt alakított, ami nem jár tényleges hatalommal, de erősíti azt a tézist, hogy hosszú távon a baloldalon a Gyurcsány-párt az egyetlen életképes erő.
