Munka helyett háttéralkuk

A baloldalon a kisebb pártok a nagyobbakkal kötött alkuk, valamint egy-egy ismertebb prominensük médiaszereplései révén igyekeznek érvényesülni. Ennek iskolapéldája a Párbeszéd, amely gyakorlatilag tagság nélkül volt képes közel akkora parlamenti frakciót alakítani, mint a DK vagy a Momentum. A lapunk által megkérdezett elemző szerint a Karácsony-párthoz hasonló médiapártok tizenkilencre húznak lapot azzal, hogy a valós terepmunkát igyekeznek megspórolni.

20200621 Budpest Lánchíd demonstráció tüntetés fotó: Mirkó István Magyar Nemzet

A politika iránti közérdeklődés halványulása számos kihívás elé állítja a pártokat, így egyebek mellett a megfelelő létszámú tagság felépítése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Bár az elmúlt évtizedekben ettől a tendenciá­tól függetlenül is folyamatosan csökkent a párttagság mérete és jelentősége, a megfelelő társadalmi beágyazottság eléréséhez és megtartásához továbbra is nélkülözhetetlen egy bizonyos szintű létszám. Ha egyes pártok a tagság kiépítésének a terepmunkáját megkerülve (akár megvásárolt) médiaszereplésekkel, egy-egy személyiség brandjének felépítésével, valamint különböző háttéralkukkal igyekeznek érvényesülni, akkor az a stratégia kérészéletű sikereket ugyan hozhat, de hosszabb távon komolyabb kockázatokat rejthet magában.

Toborzás helyett média

Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési központjának igazgatója a Magyar Nemzetnek kifejtette: az elmúlt évtizedekben a pártok költségvetési keretének kibővítésével egyre kevesebb feladat hárult a tagságra, így számos olyan tevékenységet kiszervezhettek, mint például a plakátragasztás vagy a különböző rendezvények megszervezése.

Mindemellett Magyarországon nagyjából tízezer főnyi párttagság továbbra is szükséges a hatékony működéshez, hiszen megyénként kell legalább ötszáz-ezer fő, akik a emberekkel folyamatosan tartják a kapcsolatot

 – fogalmazott az elemző. Szavai szerint a valódi társadalmi támogatottsággal nem rendelkező úgynevezett médiapártok esetében a tagság olyan mértékben csökevényes, hogy még a 106 egyéni választókerületben sem képesek kiállítani a jelölteket. Ennek iskolapéldájaként említette a Karácsony Gergely-féle Párbeszédet, amely csupán úgy tudott parlamenti frakciót alakítani, hogy közös listán indult a baloldali pártokat tömörítő szivárványkoalícióval, és különböző alkukkal néhány egyéni jelöltjét számukra nyerhető, budapesti körzetekben indíthatta.

A „mekkora pofont ne adjak” jelenségéről van szó. Ha ugyanis a Párbeszéd és a hasonló törpepártok a fővárosban vagy a vidéki nagyvárosokban képesek annyi szavazót megszólítani, ami a nagyobbaktól elvenne két-három százalékot, akkor az utóbbiak már inkább kiegyeznek velük. Ha pedig együtt indulnak, akkor egy-két százalékkal még növelni is tudják az össztámogatottságukat. Mára már az egyre fragmentálódó baloldal többi kisebb formációja is így operál, és már az LMP-nek, az MSZP-nek és a Jobbiknak is a hordozórakétaként működő nagyobb pártokkal – a DK-val és a Momentummal – kötött alkuk révén lehet csak képviselőcsoportja az Országgyűlésben

 – fejtette ki az elemző.

„Ejtőernyősök és szakértők”

Kiszelly Zoltán rámutatott, hogy a médiapárti lét komoly kockázatokat is hordoz. E formációk komoly gyengeségeként említette, hogy a párt brandje helyett egy-egy politikus imázsát építik fel, mivel így egy pártszakadás vagy az adott karakter elhiteltelenedése következtében kártyavárként dőlhet össze az egész projekt.

 Jakab Péter is a saját nimbuszának növelésére – elsősorban a saját Facebook-oldalának a reklámozására – fordította a pártpénzeket a Jobbik népszerűsítése helyett, aminek a kilépése után meg is lett a negatív következménye a pártra nézve. Korábban is hasonló folyamat zajlott le azon pártok esetében, amelyek elsősorban egy-egy politikusuk személyére alapozták az identitásukat. A Független Kisgazdapárt népszerűsége például komolyan megszenvedte Torgyán József villaépítési botrányát, de ide sorolható a MIÉP Csurka István halálát követő eljelentéktelenedése is. A sokáig a Momentum meghatározó arcaként szereplő Fekete-Győr Andrásnak a médiában hangoztatott butaságai is nagy számban idegeníthették el a liberális párt szimpatizánsait

 – sorolta a politológus.
Az igazgató a médiapártok további jellegzetességeként – és Achilles-sarkaként – említette a maroknyi pártelit körül burjánzó szakértői gárdát.

 – Sok esetben arról van szó, hogy a szakértőket nem valós feladatok ellátására alkalmazzák, hanem a médiapártok érvényesülését biztosító alkuk részeként ejtőernyőztetik be hozzájuk a szívességet tevő nagyobb pártok vagy egyéb szervezetek. 

Karácsony Gergelyt például több tucatnyi szakértő veszi körül, ezt még a baloldali médiumok is kritizálták. A szakértői pozíció jellemzően ugródeszkaként szolgál, ahonnan előbb-utóbb fontosabb politikai pozícióba helyezik az adott ejtőernyőst. Így szerezhetett parlamenti mandátumot a Párbeszéd jelöltjeként Jámbor András, de az Action for Democracy nevű szervezeten keresztül a baloldal kampányának amerikai pénzeket közvetítő Korányi Dávid is először Karácsony tanácsadójaként tevékenykedett

 – említett példákat Kiszelly.

A baloldal és a káderhiány

A megfelelő létszámú párttagság felépítését az is nehezíti, hogy a lakosság egy része kiábrándult a politikából, egyre kevésbé látják vonzónak a közéleti pályát, karriert. 

– Ez azonban a baloldalnak jelent nagyobb kihívást, mivel a teljesen különböző ideológiai alapállású formációk egy szövetségbe tömörülése, szervezetlenségük, valamint a nyilvánosság számára is látható belső konfliktusaik sok lehetséges jelentkező kedvét szeghették. Ehhez hozzájárul az is, hogy a magyar baloldal vidéken nem rendelkezik komolyabb beágyazottsággal, és így kevésbé képesek egy már meglévő, személyes kapcsolatokra alapuló toborzórendszerre támaszkodni – fogalmazott az elemző.

A kisebb merítési lehetőség – folytatta – a párt felsőbb szintjein is érezteti hatását, és a káderhiány egyik eklatáns példája, hogy a DK árnyékkormányában az a Mustó Gábor lehetett belügyminiszter, akinek az életrajzában az alkalmasságát erősen megkérdőjelező hézagok találhatók.

Szűkebb körökben

A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is csökkent a különböző pártok tagsága. A nagyobbik kormánypárt kérdésünkre küldött közlése szerint a Fidesznek jelenleg 29 770 tagja van. A többi parlamenti párt közül csak az LMP és a Mi Hazánk adott tájékoztatást, ám ők is csak a segítőiket és az aktivistáikat is magában foglaló számot közöltek. Ez a Toroczkai László-féle alakulat esetében mintegy tízezer, az LMP-nél pedig kétezer fő. A baloldali pártok közül minden bizonnyal a DK rendelkezik a legnagyobb tagsággal, amely a hivatalos közlésük szerint meghaladja a tízezer főt. A Jobbik sajtóosztálya semmilyen információt nem közölt a tagságra vonatkozó kérdésünkre, ám az a pártszakadás, az önmagukat tömegesen felszámoló alapszervezeteik, valamint a kiszorított és maguktól távozó prominensek széles köre miatt jócskán lecsökkenhetett az utóbbi években. Ez a folyamat abban is tükröződik, hogy a Jobbik elnökeit egyre kevesebb kongresszusi küldött választotta meg. Politológusi becslések szerint a korábban 15 ezer fő feletti tagság mára körülbelül a harmadára zsugorodhatott. Nagyjából ennyi tagja lehet jelenleg az MSZP-nek is, ám az esetükben még nagyobbat zuhant a létszám, amely az előző évtized elején még harmincezer fő körül mozgott. A Momentum esetében három-négy ezer főnyi taglétszám valószínűsíthető a lapunk által megkérdezett elemzők szerint. A sereghajtó Párbeszéd tagsága pedig még a nagyvonalú becslések szerint is legfeljebb néhány száz főt tesz ki.

Borítókép: Karácsony Gergely egy tipikus törpepárt éléről lett főpolgármester, de próbálkozhatott miniszterelnök-jelöltként is (Fotó: Mirkó István)