A magyar kézi szövés szálai Lőrinczéknél futnak össze

A nulláról, verejtékes munkával építette fel kézi szövőszékeket készítő vállalkozását a pápai Lőrincz Péter, a cég mostanra a teljes Kárpát-medencében ismertté vált a szakmában. A korosodó mestert időközben fia, András követte a családi vállalkozás élén, amelyből az elmúlt évtizedek alatt legalább ezer szövőszék került ki. Ennek ellenére Lőrinczék termékei a mai napig rendkívül keresettek, alig győzik teljesíteni az igényeket.

20230214 pápa szovoszekeket gyarto manufaktura lorinczi csalad havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Nagyon sok minden befolyással van arra, hogy fiatal korban milyen hivatást, szakmát választunk, ezek közül talán az egyik legfontosabb a családi környezet, amelyben felnövünk. A dolog kétféleképpen is elsülhet: vannak, akik édesapjuk, édesanyjuk kudarcai miatt kerülik el az adott szakmát, míg mások éppen a szüleik pozitív példáját látva követik őket a pályán. A kézi szövőszékeket készítő Lőrincz Péter az utóbbiak táborába tartozik, hiszen iparos családból származik, édesapja és nagyapja is szabó volt. Nem csoda, hogy ő maga is ezen a területen indított vállalkozást, amely hosszú évek óta Pápa központjában működik.
Amikor megérkezünk a családi műhelyhez, Lőrincz Péter kedvesen beljebb invitál minket, és az „egyetlen műhelyben található luxussal”, kávéval kínál. Amíg elkészül, elég időnk van körülnézni. A műhelyben többnyire mindenütt faanyagot és azok megmunkálására alkalmas gépeket látunk, az összképet a félkész, de még darabokban levő kézi szövőszékek alkotórészei, illetve a rengeteg feltekert fonal gurigái színesítik.

 A legtöbb helyet mégis a felvető gép foglalja el, de ennek a szerkezetnek annyira fontos szerepe van a szövésben, így magában a vállalkozásban is, hogy megkapta a műhely központi részét. Nagy becsben tartják.

Indulás az alapoktól

Közben elkészül a kávé, így Lőrincz Péter is visszatér. Kényelembe helyezi magát, majd gondolatban évtizedeket ugrik vissza az időben. Elmondja, hogy a családi indíttatásának köszönhetően textiltechnikumban tanult, és már az iskolában megismerkedett a kézi szövéssel, a tudást főként idős takácsmesterektől sajátította el az intézményben. Az iskola elvégzése után az 1900-ban alapított pápai textilgyárban helyezkedett el, de mellette otthon, a kis műhelyében nagyon hamar elkezdett barkácsolni, csakhamar egy kézi szövőszék készítésébe is belefogott.

– Amint az első példány elkészült, híre ment Pápán, és rövidesen több szövőszéket is rendeltek tőlem. Ezeknek köszönhetően hamarosan egy szövőszakkör is indult az egyik általános iskolában, majd ezen keresztül eljutottam a zánkai úttörőtáborba, ahol több mesterséget is bemutattunk a gyermekeknek.

Magam a kézi szövés rejtelmeibe igyekeztem bevezetni a táborozókat. Zánkán nagyon sok pedagógus megismert engem, így az egész országban elterjedt, hogy jó szövőszékeket készítek 

– emlékezik vissza a kezdetekre a korosodó mester.

Aztán 1991-ben, amikorra a textilipar mélyrepülésbe került, és a gyárak sorra zártak be, Lőrincz Péter nagyot álmodott. Kisiparosnak állt, maszek lett, a műhely három évvel később költözött a mostani helyére, itt már a fia, András is vele dolgozott. – Azóta eltelt harminc év, a gyerek felnőtt lett, tökéletesen megtanulta a mesterséget, majd 2011-ben a műhely vezetését is átvette. Betöltöttem már a 75-öt, így most már leginkább csak tanácsokat adok, besegítek, néha farigcsálok ezt-azt – mondja Lőrincz Péter mosolyogva.

Megdolgoznak a sikerért

A családi vállalkozást így ma már Lőrincz András irányítja. A cégnél két alkalmazottal dolgoznak, Budavári Krisztián és Kukor Péter hosszú évek óta oszlopos tagja a csapatnak. Emellett van négy külsős – asztalos- és vasipari munkát végző – beszállító is, akik bedolgoznak nekik. Bizonyos részfeladatokat ők kapnak meg, de a szálak Lőrinczéknél futnak össze, ahol összeszerelik a szövőszékeket. András szavai szerint ha valaki ma Magyarországon, de akár a Kárpát-medencében, kézi szövéssel foglalkozik, akkor majdnem biztos, hogy előbb-utóbb kapcsolatba kerül az ő vállalkozásukkal. – Ennek oka, hogy

nemcsak a szövőszékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozunk, hanem a szövéshez szükséges anyagokat, a fonalakat és rongyanyagokat is beszerezhetik nálunk.

Emellett mi a szövőszékre fel is vetjük a fonalat, amit kézzel is el lehetne végezni, de úgy bonyolultabb és nehezebb. Ezt mi itt géppel, széles spektrumon és tökéletes minőségben elvégezzük. A tevékenységünk így sok szempontból egyedülálló, így időnként akár külföldről is megkeresnek minket – mutat rá Lőrincz András. Hozzáteszi, hogy foglalkoznak régi szövőszékek felújításával és tanácsadással is, bár erre egyre kevesebb idejük van.

Másfél éves várólistával kell számolnia annak, aki szövőszéket akar (Fotó: Havran Zoltán)

Lőrincz András kifejti azt is, hogy a szövés a család számára szerelem, de tisztességes megélhetést is biztosít. Ami viszont biztos: a műhelyben mindenki keményen megdolgozik azért, hogy a szövőszékek megfelelő számban és minőségben elkészülhessenek.

Marketingra nem nagyon kell költe­niük, mert így is körülbelül másfél éves a várólistájuk. Vagyis ha valaki most rendel szövőszéket, akkor körülbelül 2024 nyarán juthat hozzá. Évente körülbelül negyven darab készül el Lőrinczék családi műhelyében, így összességében már jócskán túl lehetnek az ezer legyártott szövőszéken.

 És ami a vállalkozás szempontjából előnyös, a szövőszék vásárlójával később is tartják a kapcsolatot. Segítenek felvetni a fonalat, és adott az esetben az alapanyagot is biztosítják. – Kicsit úgy működik ez, mint egy autóeladás, szervizzel együtt – jegyzi meg András mosolyogva.

Biztosított jövő

Kiderül az is, hogy a Lőrincz család korábban szervezett szövőtáborokat, évente akár kettőt-hármat is, együttműködésben Csapó Angéla vászonszövő mesterrel. – Az első közös program 2000-ben volt, és a táborok olyan jól sikerültek, hogy ezek nyomán egy sor kisebb-nagyobb szövőműhelyt alakítottak ki, ahová többnyire a mi szövőszékeink kerültek. Itt az érdeklődők kipróbálhatják a kézi szövést, és közülük is kikerül egy-egy későbbi vásárlónk – emeli ki Lőrincz Péter. Mondhatni, hogy minden út Pápára vezet. A mester felhívja a figyelmet arra is, hogy az 1990-es évek elején alapítottak Nádudvaron egy kézműves-szakiskolát, ahol fazekasságot, fafaragást, bőrművességet és szövést is tanítanak; abban a műhelyben is Lőrinczék szövőszékeit használják.

Az iskola növendékei közül többen a népművészet ifjú mesterei lettek az évtizedek alatt, nekik is köszönhető, hogy a rendszerváltás óta egyre többen ismerkednek meg a kézi szövés alapjaival. Sokan eljárnak képzésekre is, így ma már akár több ezren is szőnek Magyarországon, egy szűk részük magas fokon űzi a mesterséget.

Lőrincz Péter a több évtizedes működésükkel kapcsolatban megoszt egy szomorú történetet is. Még az 1990-es években történt, hogy egy bűnözői csoport vásárolt a családtól egy szövőszéket, amit aztán elkezdtek másolni, meglehetősen silány minőségben. És mivel akkoriban nagy volt a munkanélküliség, otthon végezhető munkát hirdettek, amire egy sor nehéz sorsú ember jelentkezett, akikkel aztán mindent megvetettek, a gépet és az alapanyagokat is. Lényegében mindenkit átvertek. – A csoport azonban nem ezzel, hanem bankjegyhamisítással bukott le – fűzi hozzá.

A csalók története is azt bizonyítja, hogy a kézi szövőszék elkészítéséhez megfelelő tudás kell, amit Lőrincz Péter Galánfiné Schmidt Teréz szövőmesterrel közösen össze is foglalt A kézi szövés rejtelmei című könyvben. Lőrincz Péternek volt mit papírra vetni, hiszen a műhely több terméke korábban Magyar Kézművesremek díjat kapott, a mester pedig az Év Mestere is volt 2004-ben. És mint a vállalkozás jelene bizonyítja, a fia, András méltó módon viszi tovább a stafétát.

Borítókép: ma már Lőrincz Péter fia, András vezeti az egyedülálló műhelyt (Fotó: Havran Zoltán)