A Magyar Nemzet kérdésére, hogy mennyire segítette az egyetem modellváltása a program beindulását, a rektor kifejtette: ennek köszönhetően nyílt ki az innovatív gondolkodás ajtaja. Az, hogy ez a program most tudott előkerülni, abszolút segített – mutatott rá.
Hozzáfűzte az egyetem nemcsak egy bürokratikus rendszerben keresi a helyét, hanem kicsit tágabban kezdtek el gondolkodni az oktatásról, a saját szerepükről, hogy elszakadjanak a minél több diák felvételére ösztönző fejkvótától. „Ezzel a szabadsággal élünk, és ez felelősség is” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ez a mennyiségtől a minőség felé történő elmozdulásnak is tekinthető.
A fiatalok többsége vagy tanáraiktól, vagy a közösségi médiából értesült a programról. Az egyik tanuló elmondta egy kis faluból érkezett, korábban olyan közösségben járt gimnáziumba, ahol nem fogadták el, és nagyon nehéz volt onnan az egyetemre kerülni. Amikor bekerült, akkor is félt attól, hogy a társaság befogadja-e, és milyen érzés lesz neki itt az új környezet miatt, de jobb lett, mint amire számított – fejtette ki.
Hozzátette, a tanárok olyan támaszt nyújtanak a résztvevőknek, mintha a saját édesanyjuk lennének. Azt is elárulta, hogy talpraesettebb, magabiztosabb és nyíltabb lett a világ felé, amióta az egyetemre került, „és elfogadtam azt, hogy roma vagyok, és ugyanúgy ember is.”
Egy másik lány elmesélte, hogy nagyon elszomorodott, mikor elsőre nem jutott be az egyetemre, mert nem tudta, mit kezdjen magával egy évig. Azt érezte, amikor az Illyés-programra talált, akkor kapott egy nagyon nagy lehetőséget és pont erre volt szüksége. Hangsúlyozta, annak ellenére, hogy budapesti, mégis beköltözött a kollégiumba, mert otthon nem tudott csendben tanulni. Az egész nyarát ezután azzal töltötte, hogy itt készült, mert erősen motivált volt a bejutásra és nagyon szeretett volna a „Corvinus egyetem része lenni”. – Nem magamtól kell készülni az érettségire, hanem van hozzá elég sok segítség – fogalmazott. Mint állította,
az egyetem a motiváció mellett biztonságos és családias légkört adott és fontos volt neki, hogy ne olyan légkörben legyen, mint a gimnáziumban, ahol azt éreztették vele, hogy ő más. – Itt elfogadnak és szeretnek – mondta.
– Most, hogy itt vagyok, rájöttem, hogy az angoltudás nagyon hasznos, mert így tudunk más kultúrához és nemzetiségekhez tartozó emberekkel kapcsolatot teremteni” – érvelt egy fiú a programról. – Jó dolog az, hogy velünk egykorúakkal lehetünk és egy közösséget is alkotunk. Van egy szakmám, de mindig volt az a motiváció, hogy szeretnék diplomázni és egy olyan munkakört, ami fix, tudok benne fejlődni és elismernek. Úgy gondolom, hogy most ismételten efelé tartok, ezért célom a műszaki menedzsment – zárta gondolatait.
– Kiskorom óta diplomás nőként tekintek magamra – jelentette ki egy harmadik fiatal hölgy. Amikor megtudta, hogy nem került be az egyetemre, azt érezte, hogy nem szeretne csak egy érettségivel élni. Ő is kiemelte, hogy itt kapott egyfajta magabiztosságot, ennek köszönhetően tanult meg nyilvánosság előtt beszélni, amivel nagyon sokat küszködött, és ezért nagyon hálás. Hozzáfűzte, angol nyelvű nemzetközi gazdálkodásra jelentkezett és minden áron a Corvinuson szeretné megvalósítani álmait.
A program résztvevői között található egy kárpátaljai magyar lány is, aki a háború kitörése miatt nem tudott olyan értékű érettségi vizsgát tenni, mint amilyen Magyarországon van, így nem sikerült bejutni abba az iskolába, ahová szeretett volna. Újságíró testvérének köszönhetően szerzett tudomást erről a lehetőségről, a bejutás után pszichológus szeretne lenni – mondta.
