Elbúcsúzott hallgatóitól Farkas Erika, A hely című műsor 3527. adásában, lezárva ezzel 34 év aktív rádiós pályafutását.
Kétezer helyszín, beszélgetés tizennyolcezer emberrel: ez mind a legendás A hely című riportműsor hagyatéka Farkas Erikán keresztül, aki szerint az adás a társadalom lenyomata.
Nagyon sokan felismerik ikonikus hangjáról – legyen szó taxisofőrökről vagy jógaoktatókról –, beszélgetései ezért gyakran indulnak „Hallottam a műsorát” kezdetű mondattal.
Pályája Debrecenből indult, ahol kezdetben időjárás-előrejelzést írt a helyi rádiónak, később pedig a szakma minden fortélyát elsajátította. Kilenc év elteltével a Krónikához került, ahol politikai vitaműsorokat vezetett: erről azt gondolta, a szakma csúcsa. Sokkal imponálóbb volt azonban számára A hely című műsor, ahol szerkesztő-műsorvezetőként kezdett dolgozni: itt a megannyi váratlan szituációban végre próbára tehette a talpraesettségét.
A műsor nagyon gyorsan szárnyalni kezdett, Farkas Erika pedig kimondhatatlanul élvezte a vidéki munkákat, ahol minden egyes alkalommal tucatnyi ember várta izgatottan, hogy a rádióban szerepelhessen.
A Magyar Nemzet pár nappal korábban átfogó interjút készített az ikonikus rádióssal, ezt alább szemlézzük.
A legendás zöld mikrofonnal – amellyel egyébként a kollégái búcsúztatták – rengeteg riportalanyt szólaltatott meg, mindezt úgy, hogy érezzék, fontos, amit csinálnak. Elmondása szerint mindvégig egy fantasztikus, tíz-tizenkét tagú szerkesztőséggel dolgozott együtt. Úgy tartja, A hely megmutatta számára, mennyi nagyszerű elme él vidéken, sok-sok találmánnyal és ötlettel. Ráadásul, mint mondja, életben tart egy nagy múltú műfajt: a helyszíni riportot, a kapcsolattartást az emberekkel, miközben napjainkban érzékelhetően meggyengültek a személyes kötelékek. Farkas Erika vallja, a műsorban egész Magyarország ott van 14 évre visszamenőleg, hiszen a vak gyerekek óvodájától a luxuskastélyig mindent bemutatott, ami helyként értelmezhető.
A szerkesztő-műsorvezető úgy látja, a helyben sütött kenyérnek, a helyi gesztusoknak sokkal nagyobb az értékük, mint a fake news világában fellelhető híreknek. Mint mondja, vidéken, egy önfenntartó gazdaságban vagy hímző asszonyok körében találkozhat az ember az igazi életörömmel.
