Ismét magyar űrhajós utazik a világűrbe 2024 év végén vagy 2025 év elején. A Hunor magyar kutatóűrhajós program négy jelöltje közül egy személy fog harminc napra a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére szállni, hogy ott döntően magyar fejlesztésű tudományos kísérleteket hajtson végre, míg három társa a Földről segíti munkáját. Az űrhajósjelöltek az Indexnek nyilatkoznak elsőként a kiválasztásról, az előttük álló kiképzésről, valamint, hogy milyen szerepe lehet a magyaroknak az űriparban.
Az interjúból kiderül, Cserényi Gyula a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy lehetősége lesz részt venni egy űrhajós projektben. „Eléggé realisztikusan éltem az életemet, mindig is szerettem a kiszámíthatóságot: kiváló mérnöki állásom volt, házat vettünk vidéken, és nemrég született meg a második gyermekünk. Mégis, amikor megjelent a pályázati felhívás, egyszerűen egy kihagyhatatlan kihívásnak láttam, amit szerettem volna megpróbálni” – mondta el az Indexnek. Hozzátette: „Úgy érzem, ezzel nemcsak önös céljaimra és egyéni teljesítményemre fókuszálok, hanem valami nagyobbra.”
„Egy amolyan nemes küldetésre, amivel nem csak magamnak teremtek értéket, hanem – úgy gondolom – a következő generációknak is.”
Szakály András arról beszélt az Indexnek, hogy gyerekként sokszor nézte az eget és arra gondolt, hogy jó lenne eljutni az űrbe. Többször felmerült benne a kérdés, milyen lehet a súlytalanság vagy a végtelen űr látványa. Amikor olvasta a cikket, hogy lehet űrhajósnak jelentkezni, először félretette, majd később visszatér a témára. Azonban rendkívül izgatta a fantáziáját, mert ahogyan fogalmazott: „magyarként nem mindennap jön velem szembe egy ilyen lehetőség”. Olvasta a követelményeket és feltűnt neki, hogy mindegyiknek megfelel.
„Az hajtott, hogy megtudjam meddig jutok el. Örülök, hogy még mindig nem tudom.”
Az Index kérdésére, hogy mi volt a legnehezebb, hogy bekerüljenek a Hunor magyar kutatóűrhajós programba, Szakály András elmondta, hogy fizikailag igencsak megterhelő volt az orvosi csapat teljesítménydiagnosztikai tesztje: amikor egy légzőkapacitásukat folyamatosan mérő maszkot helyeztek az arcukra, a felsőtestüket teleaggatták elektródákkal és a futópadon kellett róniuk a kilométereket, ameddig bírták. „Számomra fizikailag és mentálisan az a két hét volt a legnehezebb, amikor itt, az Energiatudományi Kutatóközpontban teszteltek bennünket.”
Cserényi Gyula szerint minden szakasznak megvolt a maga nehézsége. Elárulta, amikor Hamburgban voltak az egyik vizsgálaton az ESA-nál, ott egész nap teszteket kellett megoldaniuk, és csupán 15 perces pihenőik voltak. Ez szellemileg volt kimerítő számukra. Kölnben pszichológiai vizsgálataik voltak, amelyek szintén fárasztóak voltak.
Cserényi Gyula arról is beszélt az interjúban, hogy az űripar egy szédületes ütemben fejlődő terület. Elmondása alapján, a következő években világszerte láthatunk majd vállalatokat gomba módjára kinőni. Minden előrejelzés arra mutat, hogy érdemes ide invesztálni, mert komoly hasznot hoz később – egyrészt pénzügyileg, másrészt tudományos szempontból. Kiemelte:
„Magyarország kifejezetten jól áll a szürkeállomány területén: egyetemeinken a komoly természettudományos kutatómunka folyik és a magyar mérnöki képzések is magas szintet képviselnek.”
Úgy folytatta: „Azokban az iparágakban van a legtöbb keresnivalónk, ahol a tudás és az ötletek számítanak, és nem a fizikai erőforrások vagy a népességszám. Az űripar pontosan ilyen. Nem véletlenül vannak olyan űripari cégeink, amelyek akár harminc éve ezen a területen tevékenykednek, sikeresen.”
Szakály András úgy fogalmazott: „Az űripar egy olyan átalakulóban lévő gazdasági szektor, amelynek még nincs egy bebetonozott szerkezete. Most pont időben vagyunk, hogy a magyar vállalkozások megtalálják benne a helyüket.”
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
