Folyamatosan zajlik a harc a guruló dollárokért, és ehhez mérten a korábbi pozícióját tekintve megrendült 444 azzal próbál előnyt szerezni, hogy Soros György egyik kedvenc témájához, az igazságszolgáltatáshoz nyúl. Teszi ezt a tőle megszokott nagyvonalúsággal, a tények és a valóság kezelését tekintve – írja blogjában a Tűzfalcsoport.
Egymásnak feszült a bírósági rendszer két NER-es csúcsvezetője című cikke, amely látszólag objektív képet ad a folyamatokról, valójában azt sugallja, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetője kezdi érezni az Országos Bírói Tanács (OBT) korábban megfogalmazott téziseinek helyességét. A Kúria pénzügyi helyzetének gyengítése a helyes irányba tett első lépés, legalábbis ezt sugallja a cikk a Tűzfalcsoport szerint.
A Soros-propagandaportál látszólag nem foglal állást a két vezetőt illetően, de nyilvánvaló, hogy a Kúria elnökének meggyengítése a fontosabb cél a nemzetközi viszonylatban is megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélye miatt.
A fő érv az elnökkel kapcsolatban a bírói gyakorlat mértéke, arról nem írnak, hogy Varga Zs. András az Alkotmánybíróság bírája volt. A Tűzfalcsoport szerint a Soros-tollnokok arra soha nem utalnak, hogy a gazda hazájában a szövetségi Legfelsőbb Bíróság elnöke korábban ügyvéd volt, nulla bírói tapasztalattal lett a legfőbb bíró.
Az ország és az igazságszolgáltatás érdekei azt diktálják, hogy a Kúria kapja meg az Országgyűlés által megállapított pénzügyi forrásokat.
Nyilvánvaló, hogy a Kúria pénzügyi ellehetetlenítése legfeljebb a nemzetellenes erők érdekeit szolgálhatja.
A 444 főszerkesztője és a cikkíró is pontosan tisztában van ezzel, a világosan kirajzolódó cél a két vezető viszonyának elmérgesítése és az OBT hatalmi törekvéseinek segítése a hazánkra rákényszerített, működésképtelen jogszabályok útján.
A Tűzfalcsoport az elmúlt évek során számos cikkben leplezte le azokat a törekvéseket, amelyek az ellenzék és a Soros György szolgálatában álló szervezeteknek a magyar bírósági igazgatás feletti kontroll megszerzésére irányultak. Ebben a küzdelemben, súlytalan ellenzék szerepét kiváltva az Országos Bírói Tanács felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a nemzetellenes erőknek. Az OBT egyre bátrabb lépéseket tett a hatalom megszerzése érdekében.
Az OBT képviselői ellenséges beállítottságú diplomatákhoz járultak a Bécsi Egyezmény rendelkezéseit megsértve, és döntő szerepet játszottak abban, hogy a hazánknak járó uniós pénzek kifizetése érdekében a bírósági törvényeket úgy módosítsák, hogy az a nyíltan ellenséges OBT-t helyzetbe hozza. A Tűzfalcsoport több cikke is rámutatott, hogy
az OBT tagjai egyéni ambíciókat követnek, különböző posztokra pályáztak úgy, hogy tényleges bírósági igazgatási tapasztalatokkal nem rendelkeznek.
Az ellenzéki sajtó a hatalomért folytatott küzdelmet úgy mutatta be, hogy az OBT a progresszió, a bírósági vezetők pedig a kormány eszközei. Gyakran elővették a régi, elsárgult kártyalapokat és alátámasztani igyekeztek a fenti állítást. Megszólalt Fleck Zoltán, Sándor Zsuzsa és a többi tévedhetetlen „elemző”.
A Kúria, mint a magyar igazságszolgáltatás legmagasabb szintű fóruma, természetesen igen fontos és tevékeny szereplője ennek az összetett folyamatnak.
A kritikák, különösen a konzervatív oldalról érkező fajsúlyos kifogások a Tűzfalcsoport szerint arra engednek következtetni, hogy Darák Péter előző elnöki ciklusa nem feltétlenül hozta meg azt a kívánatos fejleményt, hogy megerősödjön a bírósági rendszer általános tekintélye. Pedig ez fontos lenne az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, elvi kérdésben hozott döntések tartalmának megfelelő érvényesítéséhez is.
Darák vezetése alatt a Kúrián ítélkezhetett akár politikai ügyekben is a Soros-alapítvány által támogatott Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetőjének, Majtényi Lászlónak a felesége. Ez akkor sem változott, amikor a szélsőliberális „civil” Majtényi a baloldali szivárványkoalíció államfőjelöltjeként nyíltan politikai színre lépett.
Fontos beosztása volt a Kúrián a kormányt több ízben nyíltan kritizáló Baka Andrásnak, aki ezzel a balliberálisok kedvenc (ex)főbírója lett, illetve Mészár Rózának, akiből pedig még Gyurcsányék akartak alkotmánybírót csinálni. Baráth Etele volt szocialista politikus felesége, Madarász Gabriella pedig – aki a Tűzfalcsoport szerint a pártállami igazságügy egyik utolsó párttitkára volt, a Kúria egyik korábbi sajtószóvívője.
A Kúriának ugyanakkor továbbra is egyik alapvető feladata lesz, hogy jogegységi határozatokat hozva, kollégiumi véleményeket elfogadva fenntartsa, biztosítsa a bírói jogalkalmazás egységét.
András – akitől vezetői gyakorlata alapján okkal sokan a bírósági rendszer megújulását és megerősödését várják – a Kúria 2021. január elsején hivatalba lépő új elnöke, eddigi publikációs tevékenységének fényében kiemelkedő szerepet szánhat a jogegységi határozatoknak, amelyeknek hatálya meglátása szerint szükségképpen kihat a bírósághoz forduló jogkeresőkre is, hiszen az ügy elbírálásakor a bírónak az adott ügyre vonatkozó jogegységi határozatot kell alkalmaznia.
Ami a legfőbb bírói fórum tevékenységét illeti, az elmúlt időszakban érdemben mintegy harminc olyan ügyet érintett, amelynek valamilyen korrupciós cselekmény képezte a tárgyát. A korrupció kapcsán különösen nagy felelősség hárul a hivatalos személyekre, hiszen ők az állampolgárok közötti törvényes rendet megszabó jogcímnek, a közhatalomnak a részesei. A hivatalos személy köteles a közhatalmat a helyes, törvényes célokra, illetve saját közfeladatának végzésére használni.
A korrupciós jelenségek előfordulhatnak az igazságszolgáltatás rendszerén belül is, viszont az nem bizonyítható, hogy elérték volna azt a mértéket, amely már a joguralom érvényesülését veszélyeztetné. A garanciális jogi környezet megléte és a közvélemény kétségkívül fontos szerepe mellett azonban tovább kell erősíteni a bírósági rendszeren belüli hatékony kontrollt – írja a Tűzfalcsoport.
A Kúria funkciója a korrupció elleni általános küzdelemben is kettős, célzatos gyengítése a dollármédia által pedig nem új keletű.
Egyrészt konkrét ítélkezést folytat a többi közt a hatályos magyar büntető törvénykönyv korrupciós bűncselekményekkel foglalkozó XXVII. fejezete alá tartozó ügyekben, másrészt biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét a szükségképpen korrupciós jellegű bűncselekményeket érintő eljárásokban, amiként olyan egyéb bűncselekmények ügyei kapcsán is, amelyeknél ez a jelleg nem szükségszerű. Mindezt annak fényében kell tekinteni, hogy Magyarországon is érvényesül e körben a vádhoz kötöttség elve, illetve a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el.
Egy ilyen típusú megközelítés akár más megvilágításba is helyezheti a 2010 előtti vádemelési gyakorlatot, amikor a baloldali kormányok nagyüzemi szintre kapcsolták az állami korrupciót
Sajtóinformációk szerint például a szükségesnél legalább kétszer drágább autópálya-építések a PPP-beruházásnak mondott lopásokkal rendre a „haverok zsebét tömték tele”.
Az egykori miniszterelnök Őszödön költségvetési trükkök százairól beszélt, és maga is beismerte, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”.
Mindannyian emlékszünk a Weiszenberger-videóra, a lebukott Zuschlagra, vagy a BKV-t „felügyelő” ügyeskedő szocialistákra, az irracionálisan magas végkielégítésekre.
Ami a mostani balliberális gyakorlatot illeti, az elmúlt években derült fény egy feltételezett visszaélésre annak kapcsán, hogy a Budapesti Közlekedési Zrt. egyik közbeszerzési eljárásában nem kellő körültekintéssel járhattak el. Figyelmen kívül hagyták azt a körülményt, hogy egy cég székhelyének egy alacsony adóterhelésű országba való bejegyzése klasszikus példája az adómenekülésnek. Ráadásul, az offshore cégek tevékenységének jogi megítélése széles spektrumon mozoghat a még legális adókímélő módszerek alkalmazásától a kimondottan illegális, akár a büntető törvénykönyvbe ütköző magatartásokig. Annyi viszont bizonyos, hogy az offshore cégek célja adóelőny realizálása, amely szükségszerűen a költségvetési bevételek csökkenésével jár.
A baloldal nyolcéves kormányzása – amelyről az OLAF, az EU korrupcióellenes hivatala állami és önkormányzati szintű negatív bizonyítványt állított ki – gazdasági, szociális és morális válságot idézett elő.
Az államadósság a 2002-es 52 százalékról 2010-re 80 százalék fölé emelkedett, a 2009-ben hét százalékkal zsugorodó gazdaság már-már a „görög úton” robogott, kurtították a közszférában dolgozók béreit, csökkentették a nyugdíjak vásárlóértékét, ellehetetlenítették a 2006 után már jórészt jobboldali vezetésű önkormányzatokat, növelték a vállalkozások adóit.
A gazdaság állami szintű kifehérítésére irányuló folyamatok azóta jó úton haladnak, és ebben a Kúria joggyakorlata is komoly segítséget nyújthat a jövőben.
Sorosnak egyébként többször kellett bíróság elé állnia és nem csupán szép emlékekkel távozott onnan, legutóbb 2017-ben Beny Steinmetz izraeli üzletember tízmillió dolláros pert indított Soros ellen, azt állítva, hogy
Soros befolyásolta a guineai kormányt, hogy Steinmetz cégét, a BSG Resourcest kizárja az afrikai ország vasércbányászati szerződéseiből,
mivel a spekuláns „régóta ellenséges Izrael állammal szemben”. Steinmetz azt állította, hogy Soros rágalomhadjáratot folytatott ellene és cégei ellen, és a milliárdost okolta azért, hogy az amerikai, izraeli, svájci és guineai hatóságok vizsgálják őt. Soros szóvivője „komolytalannak és teljesen hamisnak” nevezte Steinmetz keresetét, és azt mondta, hogy az „egy kétségbeesett PR-kampány volt, amelynek célja, hogy elterelje a figyelmet a BSGR több joghatóságon átívelő, növekvő jogi problémáiról”.
A BSGR 2010 márciusában kizárólagos bányászati jogot kapott Simandouban, amelyet a Sékouba Konaté elnök által jóváhagyott egyezmény ratifikált. A BSGR azt állítja, hogy Soros akadályozása előtt 883 millió dollárt fektetett be „a társadalmilag építő jellegű projektbe, amely munkahelyeket és jólétet hozott volna Guineába, a világ egyik legszegényebb országába, valamint egy közel egymilliárd dolláros fogyasztói vasúti rendszert”. A BSGR azt állítja, hogy a guineai nép iránti jóakarat jeleként beleegyezett a Conakry és Kankan közötti hatszáz kilométeres transzguineai személyszállító vasútvonal újjáépítésébe, valamint a vasút további kétszáz kilométerrel való meghosszabbításába.
A panasz szerint
Soros finanszírozta a guineai elnökjelöltet, Alpha Condét, aki 2010 decemberében Sékouba Konatét követte az elnöki székben, majd Soros a Condéhoz fűződő kapcsolatait arra használta fel, hogy rosszindulatból és személyes ellenségeskedéstől vezérelve lebontsa a guineai bányászati szabályozást, hogy kisiklassa Steinmetz Simandou-projektjét.
A BSGR azt állítja, hogy Soros az általa ellenőrzött NGO-k hálózatát használta fel arra, hogy „egy közös cél vagy szándék érdekében összefogva dolgozzanak – ebben az esetben a BSGR lejáratására és a törvényes üzleti tevékenységével kapcsolatos hamis állítások visszhangjának létrehozására”.
Ezek közé a szervezetek közé tartozik a Natural Resource Governance Institute, a Transparency International, az Open Government Partnership, az Extractive Industries Transparency Initiative, a Global Witness és a Publish What You Pay
- áll a panaszban, amely szerint ezek a szervezetek rágalmazó állításokat tettek közzé a BSGR-ről és Steinmetzről.
Ez alapján a Tűzfalcsoport szerint logikusnak tűnik, hogy
a Soros által támogatott NGO-k nem tolerálják az ellenkező szakmai véleményt, és ami az ő nézőpontjuktól eltér, azt azonnal támadni kezdik.
Néhány évvel ezelőtt az Amnesty annak a véleményének adott hangot egy kormánypárti javaslat benyújtásakor, hogy az egyik legkomolyabb beavatkozást jelentené az ítélkező bírák függetlenségébe a polgári perrendtartás azon módosítása, hogy indoklási kötelezettséget írnának elő a bíró számára abban az esetben, ha döntésével eltér a korábbi kúriai gyakorlattól.
Azt azonban nem veszik észre, hogy amit ők akarnak, az irányulna valójában az önálló és független bírói mérlegelés korlátozására, bár valójában ez lehet a szándékuk. A más szemléletű bírók kezét teljesen gúzsba kötve, zsarolási és hosszú távon ellehetetlenítő következményeket rendelnének – akár a jogalkalmazó meghurcolása árán is – az ilyen bírók döntéseihez, végső soron megsemmisítve a független és önálló bírói érvelést és döntéseket.
Így nyer értelmet az is, hogy
Soros György egyik szervezeténél, az American Civil Liberties Unionnál kezdte jogi pályafutását David Pressman,
az Egyesült Államok budapesti nagykövete, aki demonstratív módon találkozott két magyar bíróval, Matusik Tamással és Vasvári Csabával, akik nem mellesleg az Országos Bírósági Tanács tagjai is – írja a Tűzfalcsoport.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/Fabrice Coffini)
