Mitől selymes a Balaton vize? Van-e gyógyító hatása? Mennyit változott az összetétele az idők során? A tó vize ma már nem édes-, hanem „édes-sós, átmeneti víz”. Vörös Lajos ökológussal, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársával beszélgetett a tóról a VEOL.
Cholnoky Jenő 1936-ban megjelent Balaton című monográfiájában olvasható: „Hogy a Balaton vizében való fürdésnek a tisztálkodáson kívül van-e valami testedző vagy ideggyógyító hatása, azt megmondani nem az én dolgom. Arra emlékszem, hogy gyermekkoromban és fiatalember koromban nagyon sokat fürödtem a Balatonban s fürdés után mindég valami kellemes bágyadtságot, és egyúttal valami rendkívül érdekes munkavágyat éreztem. (…) egyszóval kétségtelen, hogy az idegekre pihentetően, megnyugtatóan és fölfrissítőleg hat a balatoni fürdő.”
„A gyógyhatásról szóló legenda máig makacsul tartja magát. A tó környékén két gyógyforrás található, a füredi savanyúvíz és a hévízi termál, de ezeknek nincs kapcsolatuk a Balaton vizével – mondja Vörös Lajos ökológus, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa. Majd úgy folytatja, a reformkorban Balatonfüreden csak a savanyúvizet kortyolgatták, a fürdőkultúra később alakult ki. Akkor még esküdtek a hideg víz jótékony hatására, a test és lélek felüdülését remélték tőle.
A kutató magyarázata szerint a Balaton vize azért lágy és selymes, mert enyhén lúgos kémhatású. A pH-skálán a hetes víz a semleges, a Balatoné 8,5 pH-értékű
– mondta.
A Balaton vizével kapcsolatban azt is elmondta Vörös Lajos, hogy a mi égövünkön és kőzethátterünkben a vizeknek három fő ásványi összetevőjük van: a kalcium, a magnézium és a hidrogén-karbonát. A kalcium és a hidrogén-karbonát a mészkőből, a magnézium a dolomitból oldódik ki. A tóba befolyó vizek sok szén-dioxidot tartalmaznak. Miután a víz a Balaton medrében megáll, az oldott szén-dioxid lassan egyensúlyba kerül a levegőben lévővel, és számos kémiai reakció eredményeként kalcium-karbonát (mészkő) csapódik ki a vízből. A befolyó vízben tehát még a kalcium az uralkodó elem, a Balaton vizében viszont – a kémiai folyamatok eredményeként – már a magnézium.
A neves ökológus szerint a Balaton vizének összetételét a tihanyi intézetben közel száz éve vizsgálják, 1927 óta rendelkezünk róla adatokkal.
– Ebből derült ki, hogy a humán hatás következtében dráma van kibontakozóban: az elmúlt fél évszázadban a konyhasó mennyisége a vízben az ötszörösére nőtt. A Balaton vize tehát egyre sósabb, amit ötven év múlva már a fürdőzők is érezni fognak. Egyelőre azonban nem befolyásolja az élvezeti értékét
– emelte ki.
A sótartalom növekedésében – és itt a nátrium-kloridról, tehát a konyhasóról beszélünk – szerepe van a télen végzett jégmentesítő útszórásoknak éppúgy, mint a parti beépítéseknek Vörös Lajos szerint. A korrózió az épületekből és burkolatokból a tóba mosódik, továbbá a Balatonban köt ki a mezőgazdasaságban használt káli műtrágya és a háztartások tisztított szennyvize is. – Ez utóbbiban, gondoljunk csak a mosogatógépekhez használt vízlágyító sóra, a nátrium-klorid éppúgy megtalálható, mint a vizeletben. Nem magyar jelenségről beszélünk, az északi országokban az intenzív téli útszórások miatt ennél rosszabb a helyzet – magyarázta a kutató.
Hozzátette: a teljes képhez hozzátartozik, hogy nemcsak a nátrium-klorid koncentrációja, hanem a többi ásványi összetevő koncentrációja is számottevően (bár eltérő mértékben) nőtt az elmúlt évtizedekben.
A múlt század közepéig mondhattuk, hogy a Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, de mára ez a helyzet megváltozott.
A Balaton vize ma már nem édesvíz, hanem a hazai terminológia szerint is
„édes-sós átmeneti víz”.
A nemzetközileg elfogadott osztályozás szerint édesvízben az összes sótartalom felső határa ötszáz milligramm literenként, ilyen volt a Balaton vize a huszadik század közepéig, de napjainkban ez az érték megközelíti a hétszáz mg/litert, és egyelőre ez a növekvő tendencia töretlennek látszik.
A teljes interjú a VEOL oldalán olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
