Van elvi lehetőség arra, hogy Magyarország mérsékelje befizetéseit – mondta a Magyar Nemzetnek ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász.
A szakértő teljesen egyetértett Schiffer Andrással abban, hogy ha nem kapunk uniós pénzt, akkor mi se fizessünk, főleg annak a fényében, hogy a pandémia előtti gazdasági növekedés miatt Magyarország évről évre nagyobb összeggel járult hozzá az Európai Unió (EU) költségvetéséhez.
Az alkotmányjogász úgy vélte, ami a befizetéseket illeti, egy markáns vélemény szerint az EU-büdzsébe a GNI-alapú (bruttó nemzeti jövedelem) befizetést nem irányíthatja szimpátia vagy politikai hovatartozás, „a befizetés az EU büdzséjébe olyan, mint a nyugdíjrendszer – máshol visszakapjuk”. Utóbbi álláspontot érdemes kiegészíteni azzal, hogy az EU-szerződések értelmében elvárható lojális együttműködés miatt ennek vonatkoznia kell a brüsszeli uniós intézményekre is, vagyis ott nem politikai irányultság és szimpátia alapján kellene döntéseket hozni a tagállamok felé irányuló kifizetésekről – állította.
Mint kifejtette, a GNI-alapú hozzájárulás mellett a másik két tétel a hozzáadottérték-adó – Magyarországon az áfa – arányos befizetése, illetve a vámtételek jelentik. Egyrészt ha a GNI, a bruttó nemzeti jövedelem bizonyíthatóan az EU-s források csökkenése miatt zsugorodik, akkor ez hatást gyakorolhat a meghatározott hányad szerinti hazai befizetést illetően az uniós költségvetésbe. Az is ismert, hogy az EU kizárólag az uniós tagállamok által a szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a szerződésekben szereplő célkitűzések megvalósításában.
Minden hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháznak át az EU-ra, a tagállamoknál marad. Amely területeken közös a felelősség, ott közös a költségmegosztás is
– hívta fel a figyelmet ifj. Lomnici Zoltán.
Hozzátette, ahogy arra a miniszterelnök utalt, a magyar Alkotmánybíróság kimondta elvi éllel, hogy azokon a területeken, amelyeken az EU intézményei nem gyakorolják a hatékonyan a megosztott hatásköröket, a magyar hatóságok gyakorolhatják azokat. Ilyen például a határvédelem, ahol 2015 óta a határvédelmi kiadások bőven meghaladják a 650 milliárd forintot, azonban Brüsszel ennek alig több mint egy százalékát térítette meg. Miután az Európai Unióban beköszöntött lassan több, mint egy évtizede a politikai önbíráskodás korszaka,
nem lenne meglepő, ha egyik vagy másik tagállam szintén az alternatív ön,- illetve jogérvényesítés útjára lépne
– jelentette ki.
Az alkotmányjogász emlékeztetett:
eddig arról szóltak a kommentárok, hogy Brüsszel nem akarja teljesíteni a fizetési kötelezettségeit egy uniós tagállam irányában, miközben nagyságrendekkel több pénzzel tartja fontosnak finanszírozni a nem EU-tag Ukrajnát az oroszokkal vívott háborúban. Ma már reálisabb, hogy nem képes teljesíteni és csak az időt húzza
– vélekedett.
Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) szerint az unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában, a költségvetés kapcsán gyakorlatilag ezen a terén viszont nem tartalmaz érdemi rendelkezést, amely számonkérhető lenne. A három fő intézmény büdzséalkotási együttes felelőssége pedig csak még nehezebbé teszi az elszámoltatást.
