Az az Európa, ahová annak idején a fal rosszabbik oldalán ücsörögve mi olyannyira vágyakoztunk. Aztán nagyjából harminc évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy sikerült, sikerült a nagy álom, csatlakozhatunk ahhoz az Európához. Most, harminc év elteltével vessünk egy gyors pillantást arra, hogy hol is tart ma ez az Európa.
Ez az Európa ma ott tart, hogy miközben Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben nagyívű beszédet mond arról, miként képzeli Európa jövőjét, az egyik belügyi biztos előveszi a kis kötését és elkezd kötögetni.
Tisztára, mint 1953-ban a magyarországi Parlamentben. Aztán ugyanebben az Európai Parlamentben egyszer csak feláll egy másik képviselő, és a nagyívű beszéde kellős közepén büszkén kijelenti, hogy most pedig Vlagyimir Iljics Lenintől fog idézni. És idéz. Miközben ő Vlagyimir Iljics Lenintől idéz, eközben Németországban egy AFD-politikust éppen akkor visznek bíróság elé gyűlöletbeszéd vádjával, ugyanis azt merte mondani – valamelyik beszéde végén –, hogy mindent Németországért tesz.
Ez pedig gyűlöletbeszéd, mert valamelyik SA-vezér annak idején ugyanezt mondta. Ez az Európa ma ott tart, hogy Anglia legjobb iskoláiban leveszik a kötelező olvasmányok listájáról William Golding A Legyek Ura, illetve John Steinbeck Egerek és emberek című remekműveit, mondván, ezek heteronormatívak, túl fehérek, meg nem tudom még, micsodák. És a helyükre senki által nem ismert, senki által nem olvasott ócska fércműveket tesznek pusztán azért, mert a szerzőik nonbinárisok meg LMBTQ-sok. Itt tart ma Európa.
Visszaemlékszem harminc évvel ezelőtti önmagamra. Az a helyzet, hogy én nem ebbe az Európába vágyakoztam. És önök?
Borítókép: Bayer Zsolt (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
