– Miként érintette, hogy a miniszterelnök felkérte az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma vezetésére?
– Nagy megtiszteltetésnek és kihívásnak tekintem a felkérést. Az én életemben ez komoly változást hoz, hiszen magasabb politikai szinten és nagyobb nyilvánosság előtt képviselhetem a hazámat. A magyar Európa-politika szempontjából viszont a személyem másodlagos jelentőségű. Politikánk eddig is nemzeti érdekeink és szuverenitásunk határozott és következetes érvényesítésére épült. Ez a lényeg, és ez nem változik. Persze személyes ügynek is tekintem azt a méltatlan helyzetet, amibe belekényszerítenek bennünket, magyarokat csak azért, mert önállóan merünk gondolkodni Európáról. Ezt a harcot államtitkárként eddig is az első vonalból vívtam. Szóval finoman fogalmazva van bennem elég gyúanyag, hogy a kezemben lévő lehetőségeket és minden tudásomat közvetlenül a magyar emberek érdekeinek védelmében használjam.
– Magyarország EU-tagsága óta először kapott önálló tárcát az uniós kapcsolatok építése. Mi indokolta a minisztérium megalakulását?
– Az önálló minisztérium létrehozását a magyar érdekek erőteljes és hatékony képviseletének az igénye indokolta. A minisztérium elnevezése talán pontatlan, hiszen valójában nem európai uniós ügyekről, hanem magyar ügyekről van szó. Emiatt helyesebb lenne a minisztériumot magyar ügyek minisztériumának nevezni, mivel azonban a magyar kormány valamennyi minisztériuma a magyar ügyek minisztériuma, ezt valószínűleg a miniszter kollégák nehezményezték volna. A minisztérium létrejötte nem azt tükrözi, hogy az eddigi érdekképviselet nem volt hatékony, hanem azt, hogy a körülmények alapvetően megváltoztak. Az Európai Unió a korábbiaknál is rosszabb állapotban van. A belső immunrendszere legyengült. Az uniónak van egy belső sokszínűsége, ami az értékek, a kultúra, a történelem, valamint a világnézet sokféleségét jelenti. Az unió akkor működik jól, ha van egyfajta nyitottság ezeknek az elfogadására és megértésére. Az EU belső toleranciája biztosíthatná a lehetőséget, hogy a sokféle megközelítésből és alternatívából a számára legkedvezőbbet tudja kiválasztani.
Ehhez képest azt látjuk, hogy az EU-ban sokkal nagyobb energiát fordítanak az ideológiai nyomásgyakorlási eszközöknek a kialakítására, mint hogy a sokféleséget ápolnák és kiaknáznák az abban rejlő lehetőségeket. Ez az EU egységét veszélyezteti, mert a közös pontok keresése helyett árkokat ás.
Emellett az EU a külső kihívásokra is rossz válaszokat ad. Az intézményeinek van egy olyan tapasztalata, hogy a válságokból mindig megerősödve kerülnek ki, újabb hatáskörökkel és eszközökkel felvértezve, miközben a tagállamokat fokozatosan megfosztják azoktól az eszközöktől és erőforrásoktól, amik lehetővé tennék a krízisek hatékony kezelését. Az európai intézmények erre tudatosan rájátszanak, és egyfajta válsággyárként működnek. Újabb és újabb helyzeteket kreálnak, amiknek a kezelésére állítólag a tagállamok nem képesek. A válsághelyzeteknek a megoldására olyan eszközöket és módszereket javasolnak, amik nem magukat a problémákat kezelik és nem is ez a céljuk, hanem az, hogy az európai integráción belül az uniós intézmények központosított hatalmát növeljék. Ez hatalmi átrendeződést eredményez a tagállamok és az intézmények között. Az európai integráció létjogosultságát az a feltételezés adja, hogy a tagállamok a szuverenitásukból fakadó egyes hatáskörök gyakorlásáról lemondanak. Ezért cserébe viszont egy olyan entitás részei lehetnek, ami gazdaságilag versenyképesebb és globális szinten meghatározóbb szereplő, mint külön-külön a tagállamok.
Azt látjuk azonban, hogy a tagállamok a hatáskörök gyakorlásának egy részéről lemondtak, de az EU gazdasági visszaszorulása a globális piacon ennek ellenére egyre gyorsabb ütemben folytatódik, miközben a nemzetközi politikában sem játszik ambíciójának megfelelő globális szerepet.
Ez a tendencia nem fogadható el.
– Miben különbözik a minisztérium feladata a korábban megszokottakhoz képest?
– A minisztérium feladata az, hogy a fenti problémákra megoldási javaslatot mutasson fel, és ehhez politikai támogatást szerezzen a tagállamok, valamint az intézmények részéről. Ez különböztet meg minket másoktól. Nekünk, magyaroknak van víziónk, stratégiánk és megoldási javaslatunk Európa válságtüneteire. Az ajánlatunk pedig kapcsolódik a probléma gyökereihez. A belső immunrendszer meggyengülésére egy politikai tolerancia ajánlatot tettünk. Amikor a tagállamok az európai integrációban való részvétel mellett döntöttek, akkor nem azt vállalták, hogy egyformák lesznek, hanem azt, hogy egységben lesznek. Ezt a gondolatot képviseljük az európai intézményekben is. Nemzeti és konzervatív politikát folytatunk, ami a közép-európai történelmi és kulturális tapasztalatunkhoz, valamint a magyar identitásunkhoz erősen kapcsolódik. Mi ezzel a sajátos identitásunkkal tudunk európaiak lenni és hozzájárulni az európai egységhez. A külső válságokra adott uniós reakciókkal szemben azt javasoljuk, hogy cselekvőképes, versenyképes tagállamok alkossák az EU-t.
Az európai együttműködés lényege nem az, hogy a tagállamokat megfossza gazdasági és politikai eszközeiktől, hanem, hogy hozzájáruljon azok erősítéséhez. A föderális Európa helyett nemzetek Európájában gondolkodunk, és ezt az alternatívát fogjuk megjeleníteni a döntéshozatal során. Az EU működési rendjét illetően határozott meggyőződésünk, hogy az unió egy olyan intézményrendszer, aminek szerződéses, valamint jogi keretek között kell működnie, ahol megfelelő fékek és ellensúlyok biztosítják a szabályok érvényesülését.
Nem értek egyet azzal a gondolattal, hogy ha megvan az Európai Unióban a politikai szándék valamire, akkor ahhoz valahogyan majd megtaláljuk a jogi és intézményi megoldást. Ez a jogállamisági elvekkel, amiket egyes tagállamokon nagy lelkesedéssel kérnek számon, nem egyeztethető össze. Vannak olyan területek, ahol az EU-nak nincsenek hatáskörei. Ez nem egy működési rendellenesség, hanem az európai integráció és a jogállamiság lényegéből fakad. Természetesen Magyarország nem egyedüli tagja az Európai Uniónak, és az álláspontunkat 26 másik tagállam részben hasonló, részben eltérő véleménye mellett kell érvényesítenünk. Akkor leszünk sikeresek, ha a nemzeti szuverenitás és az európai együttműködés elveinek egymás mellett élését tudjuk biztosítani a tagállamok körében.