A tárcavezető beszédében leszögezte, hogy határok mentén élni mindig speciális élethelyzetet jelent, amelynek milyenségét az dönti el, hogy a határ, amelynek mentén él az ember, elválaszt vagy összeköt-e.
– Ez azon múlik, hogy a határ elzárja-e egyik irányba a gazdasági, a társadalmi és a családi kapcsolatokat vagy elősegíti azokat. Ez pedig azon múlik, hogy a határ átjárható-e – mondta.
Majd hozzátette, hogy a jelenlegi helyzetben fontos pontosan fogalmazni, tehát arról van szó, hogy ez a határ átjárható-e a tisztességes szándékkal, a jogszabályok tiszteletben tartásával, útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal közlekedő emberek számára.
Aláhúzta: ha a határ kellő sűrűséggel átjárható, akkor megkönnyíti, ha nem, akkor viszont megnehezíti az annak mentén élők életét, s ez különösen lényeges a tengerparttal nem rendelkező országok esetén, mint amilyen Magyarország vagy Szlovákia.
Szijjártó Péter emlékeztetett, hogy Magyarországnak Szlovákiával van a leghosszabb közös határa, 654 kilométernyi hosszan, és ezen keresztül tavaly 17 milliárd eurós rekordértékben folyt kereskedelem.
– Éppen ezért stratégiai házi feladata mindkét kormánynak, hogy elérje, hogy minél több átkelő legyen a határán. Mert ha sok átkelő van, akkor az jó Szlovákiának, jó Magyarországnak, jó a szlovákoknak, jó a magyaroknak a határ mindkét oldalán – mutatott rá.
Kiemelte, hogy a 2010-es kormányváltás idején huszonkét határátkelő volt a két ország között, mára ez harmincnyolcra nőtt, és két újabb Ipoly-híd átadásával az idei év végéig meglesz a negyvenedik is.
– Ez azt jelenti, hogy amióta mi kormányzunk Magyarországon, addig az éppen hivatalban lévő szlovák kormányokkal közösen tizenhat átkelőt adtunk át – fogalmazott.
A mintegy 1,3 milliárd forintból most átadott útkapcsolattal összefüggésben hangsúlyozta, hogy azzal méltatlan helyzetet számolnak fel, az eddigi 21 kilométeres és nagyjából fél órás kerülő ugyanis egy-két kilométerre és néhány percre redukálódik.