Karikó Katalin: Csak magamra számíthattam az Egyesült Államokban

– Jó az a nap, amikor a tudományra ilyen fokozott figyelem irányul – e szavakkal köszöntötte a sajtó képviselőit az MTA székházában Karikó Katalin, az első magyar kutatónő, akinek a munkásságát Nobel-díjjal ismerték el.

Fotó: Havran Zoltán

Az MTA székházának apró terme telezsúfolva újságírókkal, fotósokkal, tévéstábokkal. Múlt hétfőn derült ki, hogy a biokémikus orvosi Nobel-díjat kapott – Karikó Katalin szerdán délután először jelent meg itthon a média képviselői előtt. Hátizsákkal, lazán, talán kevésbé fáradtan érkezett, mint szokott. Egy sztorival indított. Egy kanadai középiskola háromszáz diákja előtt beszélve megkérdezte a hallgatóságát, hogy ismernek-e név szerint kanadai jégkorongozót. Háromszáz kéz lendült a magasba. Amikor azt kérdezte, hogy ismernek-e kanadai tudóst, a kezek nem mozdultak.

Mesélt az indulásról, a kisújszállási élményekről, az általános és középiskolás évekről, hogy ő biológus akart lenni az ELTE-n, de az utolsó pillanatban meghallotta, hogy Szegeden új biológiai központ épül. A jelentkezési lapon az ELTE-t áthúzta, és a helyére beírta a József Attila Tudományegyetemet. Tizenhat éves korában életre szóló élményt jelentettek neki Selye János gondolatai. 

Máig ahhoz tartja magát, hogy amin az ember nem változtathat, azon ne stresszelje magát, mert az energiákat von el. Az erőnket azokra a dolgokra kell koncentrálni, amelyek valóban fontosak. Ilyen a munka, ami az ő esetében a kutatás volt.

– A pandémia idején rengeteget dolgoztam, nem értem rá interjút adni. Ezt megtették helyettem mások. Sajnálattal tapasztaltam, hogy gyakran azok mentek a stúdiókba, akik az interneten szerezték immunológiai ismereteiket – jegyezte meg az orvosi Nobel-díjas biokémikus, aki szerint amit az emberek nem értenek, attól félnek. A kutatóknak ezért el kell adni az eredményeiket. Neki is, de olykor többet várnak tőle – a biokémián és az immunológián túlmutatva –, mint amire szakszerűen válaszolhat. Az elmúlt években megtanulta, hogy minden egyes mondatát meg kell fontolnia, mert minden egyes szavát figyelik. 

Karikó Katalin szerint akik bíztak benne, férfiak voltak, ellenben egy nő fokozta le. Beszélt arról, hogy az Egyesült Államokba érkezve csak magára számíthatott. 

A fiataloknak azt üzeni, hogy azok menjenek kutatónak, akik szeretnek problémákat megoldani, elgondolkodni, akiket elbűvöl annak a lehetősége, hogy valamire elsőként jöhetnek rá. De az elmélyülés veszélyeket rejt. A kutatók hajlamosak a csőlátásra. Egyre mélyebbre merülnek a részletekben, egyre többet tudnak apróságokról, végül oda jutnak, hogy végtelen tudásuk lesz a semmiről.

Az ő kutatásaihoz nem kellettek drága műszerek, de kellett egy inspiráló tudományos közösség, ami az amerikai egyetemen adott volt. A világ legjobb kutatói fordultak meg ott, akiktől tanulni lehetett és akik ötleteket adhattak a további munkához.

Álmaiban az szerepel, hogy visszatér a laboratóriumba és folytatja a kísérleteit. Ha ideje engedi, akkor minden lehetséges eszközzel felhívja a figyelmet a tudomány fontosságára. Az utóbbi időben egy nagyon súlyos betegség kezelésére szeretne megoldást találni. Ezt a munkát a sok díjátadás lelassította, de amikor ideje engedi, dolgozik a megoldáson. A szabadalom összeállításánál tart, de többet akkor mond erről, ha érdemi információval szolgálhat. Amíg nincs miről beszélni, addig hiába faggatják.

Áttörések – Életem és a tudomány

Az MTA székházában bemutatták Karikó Katalinnak, az orvosi-élettani Nobel-díj egyik idei kitüntetettjének önéletrajzi könyvét. Az Áttörések – Életem és a tudomány címmel a Helikon Kiadó gondozásában megjelent kötet arról szól, hogyan vezetett egy kisújszállási lány útja a Kádár-kor Magyarországáról az emberiség sorsát alakító tudósok élvonalába. 

Karikó Katalin eszmélésétől fogva csodálta az őt körülvevő varázslatos élővilágot, és szerette volna megismerni, amennyire csak lehetséges. Sohasem az elvárásoknak próbált megfelelni; konokul végezte kísérleteit, mert hitt abban, hogy kutatásai egyszer majd hozzájárulnak súlyos betegségek gyógyításához. A bürokrácia hatalmaskodói ellen hosszú éveken át folytatott küzdelem után végül eljött az ő ideje. A Covid elleni leghatékonyabb vakcina gyors előállítása az ő fantasztikus munkája nélkül nem lett volna lehetséges. Eredményei az emberiség sorsát meghatározó másik kutatást, a rákbetegségek kialakulásának és terjedésének feltárását is új szintre emelhetik. „Karikó Katalin története inspiráló erővel hat. Mindenkinek el kell olvasnia, aki valaha is kételkedett abban, hogy a tudomány, az innováció és az eltökéltség meg tudja változtatni a világot” – olvasható a borító hátoldalán Bill Gates gondolata.

„Ez a könyv egy régóta esedékes köszönet megfogalmazása mindazoknak – minden magyarországi tanáromnak és mentoromnak, valamint a kardiológia, az idegsebészet és az immunológia világhírű szakértőinek –, akiktől sokat tanultam, akik megengedték, hogy mellettük dolgozzak, akikkel együttműködve szereztem tapasztalatokat. Végtelenül hálás vagyok mindazért, amit tőlük kaptam, ez sokat számított a pályámon” – írta Karikó Katalin a könyv előszavában. A tanáraitól tanulta meg, hogyan kell kérdezni, rácsodálkozni valamire, felfedezni valamit, önállóan gondolkodni. A tanáraitól tanulta meg, hogyan haladjon előre, hogyan használja fel a megszerzett tudást arra, hogy valami újat alkosson.

Borítókép: Karikó Katalin (Fotó: Havran Zoltán)